Az energiakrízis hatására újra beindul a pénznyomtatás?
Az előre látható katasztrófa ellenére az európai energiaválság kibontakozásának sebessége úgy tűnik, hogy a piacokat váratlanul érte. Mindenki kemény télre számít csillagászati mértékű árakkal. De úgy tűnik, a legtöbben azt gondolták, hogy ezek a problémák csak a téli hónapokban lesznek érezhetőek. Ez a gondolkodás hatalmas tévedésnek bizonyult. Ugyanis az egyre csökkenő kínálat és a káosz elől menekülni próbáló piacok összetett hatásai olyan árszintekhez vezetnek, amelyek lehetetlenné teszik a piacok számára, hogy egyszerűen… működjenek.
?? #ENERGY MARGIN CALLS SEEN TOTALING AT LEAST $1.5 TRILLION – BBG
*European energy trading risks grinding to a halt unless governments extend liquidity to cover margin calls of at least $1.5 trillion, according to Norwegian energy company Equinor ASA.— Christophe Barraud?? (@C_Barraud) September 6, 2022
Ma reggel érkezett a hír, hogy az európai energiakereskedők legalább 1,5 billió dollárnyi fedezetkiegészítési felhívással néznek szembe. Ugyanis a piaci árak úgy elszálltak, hogy nincs elég likviditás az európai energiaszektorban. Hogy ezt perspektívába helyezzük, ez az arany teljes piaci értékének ~13%-a, és a Bitcoin jelenlegi piaci értékének 31,6-szorosa. És ez még csak meg sem közelíti azt a likviditásmennyiséget, amelyre az év további részében szükség lesz. A likviditási probléma hamarosan eléri azt a pontot, amikor az Európai Központi Bank kénytelen lesz cselekedni, és újra beindítja a pénznyomtatást az energiaszektor megsegítésére. Ez sarkalatos pontot jelenthet a Weimar 2.0 felé vezető úton, globális szinten. És ez nem csak Európában van így. Ha egy kicsit nyugatabbra, az Egyesült Királyság felé tekintünk, észrevehetjük, hogy ők is egy nagyon hasonló útra lépnek, de az egyenlet fiskális oldaláról indulnak.
Európa az árszabályozás felé fordul?
Liz Truss, az Egyesült Királyság új miniszterelnöke nagy lendülettel vág neki a villamosenergia-árak szabályozásának. Felkészült arra, hogy akár 170 milliárd fontot, azaz Anglia GDP-jének több mint 5%-át is szétosztja. Ezzel próbálja enyhíteni a brit polgárok fájdalmát, amelyet a hónap végén éreznek, amikor befizetik a villanyszámlájukat. Ez mind szépnek és jónak tűnhet a laikusok számára. Az újonnan hivatalba lépett miniszterelnök azért van itt, hogy megmentse az átlagos britek pénztárcáját, és hogy a „kapzsi” villamosenergia- és energiaipari óriáscégeket szapulja. Ha azonban van bárkinek is némi fogalma a közgazdaságtanról és a történelemről, akkor tudja, hogy ez a fajta árrögzítési kísérlet csak súlyosbítja a problémákat. Az árak azért emelkednek, mert képtelenek vagyunk megfelelően ellátni a piacot tüzelőanyagokkal. Ennek következtében pedig egyre nehezebb lesz elfogadható áron villamos energiát szolgáltatni.
Bár politikailag helyes lépésnek tűnhet, hogy a fogyasztók költségéinek a hozzájárulásával és támogatásával próbálják rögzíteni az árakat, ahogyan ez az Egyesült Királyságban történik, vagy pénzt nyomtatnak az energiatermelők megsegítésére, ahogyan ez az EU-ban is előfordulhat, ezek az intézkedések csak rontják e termelők azon képességét, hogy termékeiket a piacra szállítsák. Végül az árszabályozás átszakad, mint egy gát, és a pénznyomtatás újabb pénznyomtatást fog szülni. Mindkét intézkedés elkerülhetetlenül további árinflációhoz és még több szenvedéshez fog vezetni. Ami még rosszabb, hogy ezek az intézkedések olyan pontra vezethetik a gazdaságokat, ahol már nincs annyi pénz, hogy a termelők megvásárolhassák a közműszolgáltatók számára az áramtermeléshez és szállításhoz szükséges üzemanyagot. Az európai energiatermelők likviditási válsága már most jelzi, hogy ennek a folyamatnak még csak a kezdeti szakaszát éljük át.
Az árrögzítés nem segít, csak még nagyobb inflációt hoz?
Ez történik, ha a világgazdaság egy olyan monetáris rendszerre épül, amely teljesen elszakadt a valóságtól, és ha a piacok öt évtizede nem képesek pontosan beárazni az árukat és szolgáltatásokat. A helyzetet tovább rontja, hogy rájöttünk, hogy a könnyű és bőséges pénzt kétféleképpen lehet fegyverré tenni. Először azáltal, hogy elértéktelenítik az egyének megtakarításait, majd pedig azáltal, hogy eldöntik, ki használhatja és ki nem használhatja ezt az elértéktelenített pénzt. Ha egész országokat vágunk ki a monetáris rendszerből, különösen azokat, amelyek viszonylag erősek, akkor azok a forrásaik fegyverré alakításával fognak visszavágni. Ma ezt látjuk, amikor Oroszország úgy dönt, hogy egyszerűen megtagadja a nyugati világtól az olaj- és földgáz készleteiket, ha a Nyugat nem akarja lehetővé tenni számukra a monetáris és fizetési hálózatukhoz való hozzáférést.
A dolgok napról napra nehezebbek és nehezebbek lesznek. A Nyugat sarokba szorította magát, és úgy tűnik, hogy az egyetlen kiút egy hiperinflációs összeomlás lesz. Az egyetlen kiút ebből a zűrzavarból egy olyan pénz bevezetése, amelyet rendkívül nehéz korrumpálni. Ez a pénz a Bitcoin. Amint a Bitcoin lesz a világ tartalékvalutája, a valódi árképzés visszakerül a piacokra, ami lehetővé teszi a tőke megfelelő elosztását. Ugyanis a szűkös tőke rossz elosztásának költségei rendkívül magasak lesznek. A megoldás tehát adott, már csak alkalmazni kellene.