Az elit dőzsöl, a szegény éhezik – ez a Világgazdasági Fórum
Ismét összeült a Világgazdasági Fórum, amely próbálja menteni bukott imázsát, de nem sokra megy vele. A politikai és üzleti elittől az átlagembert kiveri a víz, hiszen egy semmitmondó villogás, amely a világ problémáit egyáltalán nem oldja meg.
A héten az üzleti és a politika elit, valamint civil társadalom közel 2500 vezetője öt napon át a Covid-19, Oroszország ukrajnai háborúja és az éghajlati válság témáiról beszélget a svájci Davosban, mely az Alpok egyik luxusnyaralóhelye.
Az esemény szervezői a hagyományos januári időpontról elhalasztották a találkozót a koronavírus-járvány miatt felmerült biztonsági aggályok miatt. A helyi lakosok számára örömteli hír, hogy két év szünet után ismét megrendezik fizikai valójában is az eseményt, hiszen ez a településnek nagyjából 72 millió dollárnyi bevételt hoz. Legalább van, aki örül a politikai és üzleti elit rongyrázásának, ha már a többség rosszul van ettől a látszat találkozótól, ami inkább a pénzesek pihenéséről, mint valós problémamegoldásról szól.
Közutálatnak örvendve
A rendezvényt az elmúlt években éles kritikák érték, mivel nem állt a helyzet magaslatán semmilyen téren. A több napos beszélgetés hatástalannak bizonyult, hiszen a társadalom és a gazdaság kérdéseit töviről hegyire kivesézték, előrelépés azonban sosem történt.
Három évvel ezelőtt Rutger Bregman holland történész egy davosi panelbeszélgetésen váltott ki nagy visszhangot, amikor a milliárdosokat adóelkerüléssel vádolta. A mára közel 11 milliószor megtekintett klipben Bregman azt mondta, hogy az egyenlőtlenségek elsődleges oka az, hogy világszerte nem sikerült hatékonyan fellépni az adóelkerülés ellen.
„Olyan érzés, mintha egy tűzoltók konferenciáján lennék, és senki sem beszélhetne a vízről” – mondta akkor Bregman. „Ez nem rakétatudomány… az adókról kell beszélnünk. Ennyi. Adók, adók, adók.”
Mondjuk meg őszintén, Bregmannak igaza volt. Gazdagok papolnak a szegények problémájáról, miközben az adókkal, járulékokkal ott spórolnak ahol tudnak. A gazdagok egyre gazdagabbak, miközben a társadalom tartópillére, a középosztály mindenhol csúszik lefelé.
Nem tett jót az esemény renoméjának a Világgazdasági Fórum korábbi témája sem, amelyre A nagy visszaállításként vagyis a Great Reset-ként hivatkoznak. A mainstream média persze összeesküvés-elméletnek nevezte ezt úgy, ahogy van, ugyanakkor azt érdemes megjegyezni, hogy tavaly Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke, valamint Thierry Malleret, a Monthly Barometer társalapítója és fő szerzője kiadott egy könyvet COVID-19: A nagy visszaállítás” címmel (20 euróért már a tiéd is). A könyvben a nagy visszaállítást úgy határozzák meg, mint a „kapitalizmus gyengeségeinek” kezelését, amelyeket állítólag a COVID-járvány hozott a felszínre, erre később kitérünk.
Ezzel összefüggésben Saadia Zahidi, a Világgazdasági Fórum ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta: „Sok más szervezethez hasonlóan mi is félretájékoztatási kampányok célpontjai voltunk. És ez olyasvalami, ami ellen nagyon proaktívan próbálunk fellépni. Hiszünk a tényekben, hiszünk a tudományban, hiszünk a bizonyítékokban és hiszünk a szakértelemben. És ezt fogja biztosítani az a mintegy száz szakértő, akik ezen a találkozón összegyűltek az üzleti és politikai vezetőkkel együtt.”
Ezzel az üres lózunggal még lehet be lehet etetni sokakat, de nem kell összeesküvés-elméletet gyártónak lenni ahhoz, hogy bárki is felfogja, valami a jelenlegi rendszerben piszkosul félrecsúszott. Tüntetők, aktivisták és az egyenlőtlenségek frontvonalában élő emberek igyekeznek WEF üres retorikája ellen felszólalni, azzal vádolva Davost, hogy egy bukott korszak szimbólumát képviseli, amelyet magunk mögött kell hagyni.
A WEF szerint csökkentik a társadalmi egyenlőtlenséget, mégis egyre nagyobb a szakadék szegény és gazdag között
Az Oxfam globális jótékonysági szervezet hétfőn közzétett jelentése szerint a koronavírus-járvány idején 573 ember vált új milliárdossá – 30 óránként egy ember. A Profiting from Pain (A fájdalomból való profitálás) című összefoglaló azzal számol, hogy ugyanakkor 263 millió ember fog mélyszegénységbe kerülni idén, ami 33 óránként 1 millió embernek felel meg.
„Milliárdosok érkeznek Davosba, hogy vagyonuk hihetetlen mértékű növekedését ünnepeljék. A világjárvány, valamint az élelmiszer- és energiaárak meredek emelkedése egyszerűen szólva egy főnyeremény a számukra” – mondta Gabriela Bucher, az Oxfam International ügyvezető igazgatója. Majd hozzátette: „Eközben a szélsőséges szegénység elleni évtizedes fejlődés most a visszájára fordult, és emberek milliói szembesülnek azzal, hogy az egyszerű életben maradás költségei elképzelhetetlen mértékben emelkednek.”
A WEF-es Zahidi úgy látszik nem ismeri az Oxfam statisztikáit, ugyanis azt állította: „Amit az elmúlt két és fél évben tettünk, az egy olyan munka, amely az egyenlőtlenségek terén próbál javítani, és ezzel párhuzamosan az egyik legnagyobb egzisztenciális kockázat, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk, az éghajlatváltozás kezelése irányába is változtatásokat eszközöl.”
Látjuk, hogy mennyire sikerült az egyenlőtlenségeken javítani, amikor még nagyobb szakadék húzódik szegények és gazdagok között. Az éghajlatváltozással kapcsolatban is csak annyit, hogy az átlagembertől várják el a még nagyobb áldozathozatalt, miközben feltételezzük nem vonattal, biciklivel, gyalog vagy épp egy fapados légitársaság repülőjével érkeztek a helyszínre.
Na, de honnan jött a WEF visszaállítás elmélete?
A Nagy visszaállítás gondolata sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a WEF megalakulása. Amikor 1971-ben létrejött a Világgazdasági Fórum, ugyanebben az évben a már említett Klaus Schwab, aki mérnök és közgazdász végzettségű, kiadta első könyvét, Modern vállalatirányítás a gépészetben címmel. Ebben a könyvben mutatta be Schwab először azt a koncepciót, amelyet később érdekelt-kapitalizmusnak nevezett el, azzal érvelve, hogy „egy modern vállalkozás vezetésének nemcsak a részvényeseket, hanem minden érdekelt felet szolgálnia kell a hosszú távú növekedés és jólét elérése érdekében”. Schwab és a WEF azóta is népszerűsíti az érdekeltek kapitalizmusának gondolatát. Az ő nevükhöz fűződik az érdekelt felek és a köz- és magánszféra közötti partnerség retorikája és politikája, amelyet a kormányok, vállalatok, nem kormányzati szervezetek és nemzetközi kormányzati szervek világszerte magukévá tettek.
A nagy visszaállítás kifejezés több mint egy évtizede, Richard Florida urbanisztika szakértő 2010-ben megjelent „The Great Reset” című könyvével került a köztudatba. A 2008-as pénzügyi válságot követően írt könyvében Florida azt állította, hogy a gazdasági összeomlás a nagy visszaállítás része volt.
Négy évvel Florida könyvének megjelenése után, a WEF 2014-es éves ülésén Schwab kijelentette: „Amit idén Davosban tenni akarunk… az a reset gomb megnyomása” – és ezt követően megjelent a Fórum weboldalán a reset gomb képe.
Ez nem összeesküvés-elmélet
2018-ban és 2019-ben a WEF két olyan eseményt szervezett, amelyek a jelenlegi nagy visszaállítás projekt elsődleges inspirációjává váltak – és nyilvánvaló okokból az összeesküvés-elméletek íróinak is friss táptalajt jelentettek. (Ebbe nem megyünk bele, csak bárhol elérhető tényeket közlünk.)
2018 májusában a WEF együttműködött a Johns Hopkins Egészségbiztonsági Központtal a CLADE X, egy nemzeti világjárványreakció szimulációjának lebonyolításában. Konkrétan a gyakorlat a CLADE X nevű, a Nipah-vírus genetikai elemeit tartalmazó, új humán parainfluenza vírustörzs kitörését szimulálta. A szimuláció egy híradással zárult, amely szerint a CLADE X vírussal szemben, hatékony vakcinák nélkül „a szakértők szerint az Egyesült Államokban 30-40 millió, világszerte pedig több mint 900 millió ember halhat meg – a világ népességének tizenkét százaléka”. Tehát egyértelműen fel kellett készülni egy globális világjárványra.
2019 októberében a Világgazdasági Fórum a Johns Hopkins-szal, illetve a Bill és Melinda Gates Alapítvánnyal együttműködve egy másik, Event 201 elnevezésű pandémiagyakorlaton vett részt, amely egy új koronavírus kitörésére adott nemzetközi választ szimulált. Ez két hónappal azelőtt történt, hogy a Kínában kitört COVID-járvány a hírekbe került, és öt hónappal azelőtt, hogy az Egészségügyi Világszervezet világjárvánnyá nyilvánította volna azt.
Szimuláció és valóság
A CLADE X és az Event 201 szimulációk a tényleges COVID-válság szinte minden eshetőségét előrevetítették, különösen a kormányok, az egészségügyi szervek, a média, a technológiai vállalatok és a lakosság egyes részeinek reakcióit. A reakciók és azok hatásai közé tartoztak a világméretű lezárások, a vállalkozások és iparágak összeomlása, a biometrikus megfigyelési technológiák bevezetése, a közösségi média cenzúrájának hangsúlyozása a félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében, a közösségi és hagyományos média elárasztása kormányzati forrásokkal, széles körű zavargások és tömeges munkanélküliség.
Amellett, hogy a nagy visszaállítást a COVID-ra adott válaszként hirdetik, az éghajlatváltozásra adott válaszként is népszerűsítik. A WEF 2017-ben közzétett egy dokumentumot, amelynek címe: Vissza kell állítanunk a globális működési rendszert, hogy elérjük az ENSZ fenntartható fejlődési céljait. 2019. június 13-án a WEF egyetértési nyilatkozatot írt alá az ENSZ-szel, hogy partnerséget alakítsanak ki az ENSZ 2030-ig szóló fenntartható fejlődési menetrendjének előmozdítására.
2020 júniusában a Fórum bejelentette a nagy visszaállítás hivatalos elindítását, rá egy hónapra jelent meg a már említett Schwab és Malleret által írt könyv. A könyvben egyébként a két szerző kijelentette: „a COVID egy megragadható lehetőség: ki kell használnunk ezt a példátlan lehetőséget világunk újragondolására”. Továbbá azt írták: „meg kell ragadni a pillanatot, hogy kihasználjuk ezt az egyedülálló lehetőséget; „akik elég szerencsések ahhoz, hogy a világjárványban ellenálló iparágakban találják magukat a válság nem csak elviselhetőbb volt, hanem még nyereséges lehetőségek forrása is a válság időszakában”.
Ki is tehet a gazdasági problémákról?
A nagy visszaállítás hívei a neoliberalizmust teszik felelőssé gazdasági bajainkért. Valójában azonban az iparágak és az iparágakon belüli szereplők kormányzati előnyben részesítése volt az igazi forrása annak, amit Schwab és szövetségesei a WEF-en elítélnek.
A nagy visszaállítás tendenciája a termelés és az elosztás feletti minél nagyobb mértékű ellenőrzést a lehető legkevesebb előnyben részesített vállalatra ruházza, miközben a nem létfontosságúnak vagy ellenségesnek ítélt iparágakat és termelőket kiiktatja.
Schwab és Malleret azt írja, hogy ha „az elmúlt öt évszázad Európában és Amerikában valamit megtanított nekünk, akkor az az, hogy az akut válságok hozzájárulnak az államhatalom megerősítéséhez. Ez mindig is így volt, és nincs ok arra, hogy ez a COVID-19 világjárvány esetében másként legyen”.
A nyugati kormányok által alkalmazott drákói intézkedésekkel olyan célokat sikerült elérni, amelyekről a WEF vállalati szocialistái csak álmodni tudtak. Mindenekelőtt a kisvállalkozások tönkretételét, az állam által favorizált vállalatok versenytársainak kiiktatását. Csak az Egyesült Államokban a Foundation for Economic Education szerint több millió kisvállalkozás zárta be kapuit a lezárások miatt, ezen bezárásoknak a 60 százaléka már végleges. Eközben az olyan vállalatok, mint az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google rekord nyereséget könyvelhettek el.
A nagy visszaállítás menetrendjét előmozdító egyéb fejlemények közé tartozik a korlátlan bevándorlás, az egyébként legális határátlépésre vonatkozó utazási korlátozások, a központi bankok korlátlan pénznyomtatása és az azt követő infláció, a magasabb adókulcsok, az államtól való fokozott függőség, az ellátási láncok problémái, a vakcinázási kötelezettségből eredő korlátozások, a munkahelyek megszűnése, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése.
A fejlődő országok szegényei miatt a fejlett országok lakosságát bűntudatra késztetik a gazdagságuk miatt, miközben az elit minden évben Davosba repül luxus magánrepülőgéppel. Micsoda képmutatás!
Magányra ítélve?
A társadalmi rendet tekintve a nagy visszaállítás a közös sorsba való beilleszkedést ígéri. Ez pedig a gazdasági és politikai jogfosztottságot, az önmagunk és mások iránti hiperéberséget, valamint a globális szintű társadalmi elszigeteltséget jelentik. Ez a szervezett magány már most is megmutatkozik a bezárkózásban, a társadalmi távolságtartásban és a kirekesztésében.
Ahogy Schwab és a Világgazdasági Fórum megjósolta, a COVID-válság felgyorsította a folyamatot. A monopolisztikus vállalatok felülről megszilárdították hatalmukat a gazdaság felett. A Big Digital, a Big Pharma, a mainstream média, a nemzeti és nemzetközi egészségügyi ügynökségek és az engedelmes lakosság partnerségével az eddig demokratikus államok – gondoljunk csak Ausztráliára, Új-Zélandra és Ausztriára – Kína mintájára totalitárius rezsimekké alakulnak át.
Azért, hogy írjunk valami pozitívat is: a nagy visszaállítás céljai nemcsak a szabad piacok, hanem az egyéni szabadság és a szabad akarat megsemmisítésén alapulnak, amely szimplán fenntarthatatlan. A totalitarizmus korábbi kísérleteihez hasonlóan ez is végső kudarcra van ítélve.