Az Egyesült Államok keleti partja elsüllyedhet
Egy új tanulmány szerint az ország atlanti partvidéke évente több millimétert süllyed, ami súlyosbítja a tengerek emelkedésének hatásait.
A klímatudósok már tudják, hogy az Egyesült Államok keleti partvidékén 2050-re körülbelül 30 cm tengerszint-emelkedés következhet be, ami önmagában is katasztrofális esemény. A kutatók azonban még csak most kezdték el részletesen felmérni azt a „rejtett sebezhetőséget”, amely még sokkal rosszabbá teszi a helyzetet: az ország keleti részén a partvonal is süllyed.
A talaj süllyedése és az emelkedő óceánszint miatt veszélyessé válhat a környék az emberek és az ökoszisztéma számára is.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent új kutatás szerint az Atlanti-óceán partvidéke, ahol az Egyesült Államok lakosságának több mint egyharmada él, évente több millimétert süllyed. A dél-karolinai Charlestonban és a Chesapeake-öbölben ez akár az öt millimétert is elérheti. Delaware egyes területein az emelkedés ennek a duplája.
Ha az öt milliméteres éves vízszintemelkedéshez további öt milliméteres (vagy annál nagyobb) süllyedést adunk hozzá egy partszakaszon, az eredmény 10 milliméteres relatív tengerszint-emelkedés lesz. Az ország atlanti-óceáni oldalán fekvő városokat már most is tartós áradások sújtják, amelyek a partvonal süllyedésével és a tengerek emelkedésével csak rosszabbodni fognak. Az ilyen jellegű süllyedési adatokat azonban még mindig nem veszik figyelembe a part menti kockázatértékelés során.
Több oka is van a jelenségnek
A drámai talajsüllyedés fő oka a talajvíz túlzott kitermelése, ami a talaj összeomlását okozza. Az olajkitermelés is hozzájárul a süllyedéshez, ami különösen a texasi Houston-Galveston térségében jelent problémát.
Bár tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államok partvonala süllyed, a tudósok eddig nem sok olyan adattal rendelkeztek, amely a süllyedés mértékének helyi különbségeit mutatta volna ki. A jelenség még rövid távolságokon belül is jelentősen változik, ami az alapul szolgáló geológia és a közeli emberi tevékenységek eltéréseinek köszönhető. Legújabb kutatásukhoz Shirzaei és a tanulmány vezető szerzője, Leonard Ohenhen egy rendkívül érzékeny műhold adatait használta, amely radarjeleket küldött vissza a Földre, majd a visszapattanást elemezve meghatározta a part menti deformációt. Az elemzés a 2007 és 2020 közötti évekre terjedt ki, 3500 kilométernyi atlanti-óceáni partvonal mentén.
A kutatók különösen intenzív süllyedést regisztráltak a mezőgazdasági területeken, ahol a talajvizet a növények táplálásához vonják ki, amelyek viszont a tengerszint feletti magasság csökkenésével jobban ki vannak téve az áradásoknak. Azt is megállapították, hogy a legtöbb atlanti-óceáni parti városban, köztük Bostonban és New Yorkban a süllyedés meghaladja az évi 3 millimétert. A tengerszint feletti magasság csökkenése destabilizálja a felszíni infrastruktúrát, például az épületeket és az utakat, valamint a földben lévő csöveket és kábeleket.
Emellett nagy probléma az, hogy a keleti part az Egyesült Államok egyik leggyorsabban növekvő területe a lakosság számát tekintve. Ha több a népesség, az azt jelenti, hogy az emberek több vizet használnak, és a föld süllyedésének mértéke növekedni fog.
A tengerek emelkedése és a süllyedés miatt „szellemerdők” is keletkeznek az Atlanti-óceán partvidékén. A sós víz beszivárog a talajvízbe, és elpusztítja a fákat, amelyek gyökerei normális esetben tömörítik a talajt. „Az első dolog, amit tennünk kell, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsuk, hogy a vizes élőhelyeink egészségesek maradjanak” – mondja Natalie Snider, az Environmental Defense Fund Climate Resilient Coasts and Watersheds programjának alelnöke, aki nem vett részt az új tanulmányban.
A kutatásban használt új, pontos műholdas adatok segítenek a tudósoknak és a politikai döntéshozóknak abban is, hogy jobban megértsék a süllyedést: nemcsak azt, hogy hol, hanem azt is, hogy milyen ütemben történik. Ezáltal megtudják azt is határozni, hogy mivel lehetne a folyamatot megállítani vagy legalább lassítani.