Az amerikai-kínai ritkaföldfémek körüli rivalizálás rövid története
A ritkaföldfémek, amelyek 17 kémiai elemet és könnyű nehézfémeket, például a túliumot és a cériumot foglalják magukban, létfontosságúak a modern technológiákban a mobiltelefonoktól a szélerőművekig. Az üveg gyártásakor is használják őket, és a digitális fényképezőgépek lencséinek 50%-át is ezek az elemek adják. A nevük ellenére ezek az elemek bőségesen előfordulnak a Földön, de gazdaságilag hasznosítható lelőhelyek ritkák. A ritkaföldfémek kitermelése és tisztítása kulcsfontosságú szerepet játszik a zéró kibocsátású gazdaság megteremtésében, támogatva az akkumulátortechnológiát, a szélerőművek hatékonyságát és a napelemek gyártását. Kína ritkaföldfém monopóliumnak tekinthető a világon. A stratégiai jelentőségüket felismerve mind az EU, mind az USA kritikus nyersanyagnak nyilvánította ezeket a nyersanyagokat.
A kaliforniai sivatagban található Mountain Pass területén fedezték fel a ritkaföldfémeket 1949-ben. A Molybdenum Corporation of America kezdte meg a kitermelésüket az 1960-as évek közepétől, és a bányászat az 1980-as években tetőzött. Ebben az időszakban az Egyesült Államok szinte teljeskörű piaci ellenőrzését tartott fenn ezen nyersanyagok felett. A környezetvédelmi mozgalmak és a szabályozási nyomás azonban komoly kihívásokat jelentett, ami arra késztette a vállalatokat, hogy alternatívákat keressenek, vagy áttelepítsék iparágukat Kínába. Ezzel szemben Kína kezdeti lassúbb fejlődése a ritkaföldfémek terén az 1970-es évek közepén felgyorsult. Ez pont egybeesett néhány amerikai bánya bezárásával, valamint azzal, hogy Kína alacsony árú ritkaföldfémekkel árasztotta el a piacot. Kína az alacsony kitermelési költségek, az állami támogatások és a laza szabályozások miatt megelőzte az USA-t a ritkaföldfém-szektorban az 1980-as években. Ekkor kezdődött a két szuperhatalom közötti folyamatos verseny ebben az ágazatban.
Kína fokozatosan átveszi a hatalmat
Az 1990-es években Kína meghatározó erővé vált a ritkaföldfémek előállításában. A globális kínálat 85-95%-át kitevő és bőséges erőforrásait kihasználva Kína stratégiai szempontból is hasznosította a ritkaföldfémeket a technológiai innovációban, mégpedig olyan stratégiai ágazatokban, mint az űrkutatás, a harcászat és az energetika. Deng Xiaoping 1992-ben felvázolt víziója azt célozta meg, hogy Kína a ritkaföldfém-szektorban a világ élére kerüljön, mondván, hogy „a Közel-Keletnek olaja van, Kínának pedig ritkaföldfémjei„. A ritkaföldfémekre specializálódott Magnequench-et, a General Motors leányvállalatát a 90-es évek végén egy kínai állami vállalat vásárolta fel, és Deng Xiaoping veje lett a vállalat új vezetője.
Ez az amerikai egypólusú világrend időszakában történt, amikor Kínát az amerikai tisztviselők még nem tekintették fenyegetésnek. Ezzel egy időben Japán bezárt néhány ritkaföldfém-létesítményt, és technológiáját Kínába helyezte át. Ez tovább növelte a kínai dominanciát a piacon, és növelte más országok Pekingtől való függőségét az ellátásban. A kínai feldolgozóktól való függőség, valamint a környezetvédelmi aggályok miatt 2002-ben végül leállították a termelést az amerikai Mountain Passban is.
2010-ben a világ ritkaföldfém-oxidjainak 95%-a már Kínából származott. Ugyanebben az évben egy kínai halászhajó összeütközött a japán parti őrség két hajójával a vitatott Senkaku-szigetek közelében. Az ütközést követően a japán parti őrség őrizetbe vette a kínai kapitányt, azzal vádolva, hogy szándékosan ütközött a japán hajókkal. Kína hevesen tiltakozott a kapitány letartóztatása ellen, és követelte azonnali szabadon bocsátását. Az összezörrenés fokozta a diplomáciai feszültséget Kína és Japán között, ami mindkét fél részéről tiltakozások sorozatához és erős retorikához vezetett. A visszahatás részeként Kína ideiglenesen leállította a Japánba irányuló ritkaföldfémek exportját, ami aggodalmakat keltett, hogy a ritkaföldfémek piacán való dominanciáját diplomáciai eszközként használja fel a kínai pártvezetés.
Felismerik a nyugati hatalmak, hogy lépni kell
Az incidens hatására 2011-ben és 2012-ben a spekulánsok az árakat ötszörösére hajtották fel, ami nyugaton a kínai dominanciával kapcsolatos fokozott tudatosságot eredményezett. Ennek hatására világszerte több mint 200 új projekt indult az ellátási lánc diverzifikálása érdekében. Az USA Mountain Pass bányája így 2012-ben újjáéledt, és ma már körülbelül 10%-kal járul hozzá a világ ritkaföldfém-termeléséhez, jól mutatva a Kínától való függőség csökkentésére irányuló stratégiai lépést.
Az EU, Japán és az Egyesült Államok 2012-ben panaszt nyújtott be a WTO-hoz a ritkaföldfémekre vonatkozó kínai exportkorlátozások ellen. A WTO úgy döntött, hogy a kínai gyakorlat a WTO kötelezettségvállalásaival összeegyeztethetetlen. Így ez arra kényszerítette Kínát, hogy 2015-ben eltörölje a ritkaföldfémekre kivetett exportvámokat, viszont új adókat vezetett be. A kereskedelmi vita azonban a kínai-amerikai kapcsolatok új korszakának kezdetét jelentette, amelyben a ritkaföldfém szektor a növekvő kölcsönös bizalmatlanságot jelezte. Kína megnövekedett beruházásai az Északi-sarkvidéken, különösen Grönlandon, új fordulatot adtak hozzá ehhez a versengéshez. Kína jelentős összegeket fektet be infrastrukturális projektekbe és nyersanyagok kutatásába ebben a régióban. Ilyen nevezetes projektek közé tartozik a Citronen Fjord cinkprojekt és a Kvanefjeld ritkaföldfém- és uránprojekt, amelyben a kínai Shenghe Resources Holding 11%-os részesedéssel rendelkezik.
A Trump-kormányzat aztán realista keretet hozott az amerikai külpolitikába. Ugyanis elkötelezték magukat amellett, hogy a ritkaföldfém-ásványok tekintetében nem akarnak függni a kínai piacoktól. Ekkor az USA új alternatív források után kezdett el kutatni, és partnerségekett alakított ki Ausztráliával, Kanadával és Mexikóval. A védelmi minisztérium 30 millió dollárt különített el a Lynas, egy ausztrál ritkaföldfémeket gyártó vállalat támogatására, amelynek célja, hogy Texasban finomító létesítményeket hozzon létre. A Biden-kormányzat folytatta ezeket az erőfeszítéseket, befektetett a ritkaföldfémek szétválasztási eljárásaiba, és 16 milliárd dollárt különített el az infrastrukturális beruházásokra. Ez a kétpárti elkötelezettség azt a közös célt tükrözi, hogy megerősítsék az amerikai ritkaföldfém ipart, elismerve a stabil hazai ellátási lánc biztosításának stratégiai fontosságát.
A következő évtizedekben is meghatározóak lesznek a ritkaföldfémek
Közben Kína is a ritkaföldfémek termelésének központosítására törekszik olyan kezdeményezések révén, mint a kínai nemzeti ásványkincsterv, amely a fejlett bányászországokkal való együttműködést ösztönzi. Emellett a globális vezető szerep felé való elmozdulást demonstrálja ahelyett, hogy kizárólag a hazai feldolgozóipari dominanciára támaszkodna. Kína dominanciája a ritkaföldfémek ágazatában így még ma is komoly kihívások elé állítja az Egyesült Államokat, amely a globális termelésnek mindössze 12,2%-át adja. A lemaradás megszüntetése érdekében az Egyesült Államok stratégiai partnerségekre és befektetésekre törekszik, különösen Ausztráliával és Kanadával. De olyan globális szereplőkkel is, mint Kazahsztán, amely az elmúlt évtizedben a ritkaföldfémek termelésében jelentős szereplővé vált.
A ritkaföldfémek és az ahhoz kapcsolódó kritikus iparágak, amelynek értéke körülbelül 9 milliárd dollár, létfontosságú a világgazdaság különböző ágazatai számára. A fenntartható és geopolitikailag biztonságos ritkaföldfém forrásokra való általános törekvés továbbra is kritikus tényező, amely meghatározza a gazdasági stratégiákat, a nemzetközi együttműködéseket és a hatalmi dinamikát a világ vezető gazdasági hatalmai körében.