Az autógumik súlyos mikroműanyag-szennyezést okoznak – azonnali cselekvésre van szükség
Minden évben a világ milliárdnyi járműje összesen közel 6 millió tonna gumiabroncs-szilánkot juttat a környezetbe. Ezek az apró gumidarabok, amelyeket a mindennapi vezetés kopásával keletkeznek, végül felhalmozódnak a talajban, folyókban és tavakban, sőt, még az élelmiszereinkben is. Egy dél-kínai kutatás nemrégiben gumiabroncs-származékokat talált az emberek vizeletmintáinak többségében.
A gumiabroncsok szennyezése jelentős, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott forrása a mikroműanyag-szennyezésnek. A globális mikroműanyagok 28%-a származik ebből a forrásból.
Egyedülálló szennyezésforrás
Bár a probléma méretei jelentősek, a gumiabroncs-részecskék eddig kevés figyelmet kaptak. Gyakran a mikroműanyagok általános kategóriájába sorolják őket, pedig egyedi jellemzőik miatt más megközelítést igényelnek.
Sürgősen szükséges, hogy a gumiabroncs-részecskéket önálló szennyezési kategóriaként kezeljük. Egy nemzetközi tanulmány szerint ez a megközelítés célzottabb kutatásokat indíthatna, amelyek segíthetik a gumiabroncs-szennyezés csökkentését célzó szabályozásokat. Emellett a lakosság is jobban megértené a probléma méreteit, és azt, hogy mit tehet ellene.
A nemzetközi szerződések szerepe
Jelenleg a dél-koreai delegáltak azon dolgoznak, hogy megkössék az első globális műanyagszennyezési egyezményt. Bár ez a mérföldkőnek számító megállapodás a műanyagszennyezés számos aspektusát lefedi, a gumiabroncs-részecskék alig szerepelnek a napirenden. Figyelembe véve ezek jelentős hozzájárulását a mikroműanyagokhoz, a gumiabroncs-szennyezés egyedi problémaként való elismerése segíthetné a célzott megoldásokat és a köztudat formálását.
Több száz vegyi adalékanyag hatása
A gumiabroncs-részecskék összetett keverékekből állnak, amelyek szintetikus és természetes gumikat, valamint több száz vegyi adalékot tartalmaznak. Ezért a gumiabroncs-szennyezés következményei váratlanok és messzehatóak lehetnek.
Például a cink-oxid körülbelül egy gumiabroncs tömegének 0,7%-át teszi ki. Bár elengedhetetlen az abroncsok tartósságának biztosításához, a cink-oxid rendkívül mérgező a halak és más vizi élőlények számára, még nyomnyi mennyiségben is ökoszisztéma-zavarokat okozhat.
Egy másik ártalmas adalékanyag a 6PPD nevű vegyi anyag, amely az abroncsok repedezését akadályozza meg. Légköri és vizes környezetben 6PPD-kinonná alakul, amelyet az USA-ban tömeges halpusztulásokkal hoztak összefüggésbe.
A nehezebb járművek több szennyezést okoznak
A kutatások kimutatták, hogy a nehezebb járművek, köztük az elektromos autók (amelyek nehezebb akkumulátorokkal rendelkeznek), gyorsabban koptatják az abroncsokat, ezáltal több mikroműanyagot termelnek. Az autóipari szakértők szerint a gyártóknak a „fizessen a szennyező” elv alapján súllyal arányos adókat kellene fizetniük. Ez arra ösztönözné őket, hogy könnyebb járműveket tervezzenek, miközben a fogyasztókat is motiválná a zöldebb választásokra.
Még rengeteg megválaszolatlan kérdés
További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy pontosan megértsük, milyen mértékben és hol halmozódnak fel ezek a gumiabroncs-szemcsék. Ahhoz is több információra van szükség, hogy az egyes gumiabroncs-adalékok közül melyek a legmérgezőbbek, hogyan viselkednek a környezetben, és mely fajok vannak leginkább veszélyben. Például néhány lazacfajta érzékenyebb a 6PPD-kinonra, mint mások.
Hosszabb távon elengedhetetlen, hogy szabványosított módszereket dolgozzunk ki a gumiabroncs-szemcsék mérésére, hogy hatékony szabályozásokat hozhassunk létre.
Globális cselekvésre van szükség
Szabályozási keretek, mint például az EU közelgő Euro 7 kibocsátási szabványa, alapot nyújtanak a gumiabroncs-kibocsátások szabályozásához. Azonban további intézkedésekre van szükség.
Innovatív gumiabroncs-tervezések, mint a cink-oxid és más anyagok, például a 6PPD környezetbarát alternatívái, jelentősen csökkenthetnék a károkat. Egy globális tudományos és politikai szakértői párt létrehozása, hasonlóan az éghajlattudománnyal (IPCC) vagy a biodiverzitással (IPBES) foglalkozó testületekhez, tovább koordinálhatná a kutatásokat és szabályozási erőfeszítéseket.
Lényeges, hogy a gumiabroncs-részecskéket önálló szennyezési kategóriaként ismerjük el. A hagyományos mikroműanyagokkal szemben ezek a részecskék másként viselkednek a környezetben, egyedi vegyi összetevőkre bomlanak le, és sajátos toxikológiai kihívásokat jelentenek.
Mivel évente több mint 2 milliárd gumiabroncsot gyártanak az egyre nehezebb és számosabb autókhoz, a probléma csak súlyosbodni fog. A környezeti teher növekedését csak úgy lehet megakadályozni, ha felismerjük és célzottan kezeljük ezt az egyedi problémát.
Az olyan intézkedések, mint a súllyal arányos adók és a környezetbarát gumiabroncs-innovációk nemcsak a gumiabroncs-szennyezést csökkenthetnék, hanem fenntarthatóbb közlekedési rendszerek felé is utat nyithatnának. A kérdés nem az, hogy megengedhetjük-e magunknak a cselekvést, hanem az, hogy megengedhetjük-e, hogy ne tegyünk semmit.