Argentína semmivel sem tudja megállítani az inflációt
Javier Milei nem tudja megállítani az inflációt Argentínában sem Bitcoinnal sem mással.
Javier Milei továbbra is küzd az argentin infláció ellen
Tavaly novemberben a kripto-közösség számos tagja tapsolt Javier Milei Argentínában történt megválasztásának. Pozitívan beszélt a Bitcoinról, és sokan úgy gondolták, hogy szélsőjobboldali populista taktikája segíthet megszelídíteni Argentína híresen magas inflációs rátáját.
Milei anarcho-kapitalistaként jellemezte magát. Különféle kampányígéreteket tett, például ígérte, hogy megszünteti a jegybankot. De volt szó a legtöbb kormányzati dolgozó elbocsátásáról, és a persze a legfontosabb ígérete az volt, hogy csökkenti az inflációt.
Az infláció Argentína pénzügyi problémáinak legnyilvánvalóbb tünete. Az ország 43 milliárd dollárral tartozik a Nemzetközi Valutaalapnak, és máshol is súlyosan eladósodott. Összesen 400 milliárd dollárral tartozik a hitelezőknek.
Az argentin pesóban mért két- és háromszámjegyű infláció évek óta megbénította az országot. Egy évtizede 20 pesoért vettek egy amerikai dollárt. Ma 1440 pesoba kerül egy dollár.
Megszegte az ígéretét az elnök
Elnökké válását követő 24 órán belül Milei már meg is szegte ígéretét, hogy véget vet az inflációnak. Első hivatali napján a peso hivatalos árfolyamát 366,5-ről 800 dollárra értékelte le, és azt állította, hogy a hivatalos árfolyamot egyszerűen paritásba hozza a közönséges „cuevas” (illegális valutaváltó központok) reálárfolyamával.
Azonban itt nem állt meg. Fél éve van hivatalban az elnök, és ebben a hónapban a peso ismét történelmi mélypontra került. Ami még rosszabb, a hivatalos 946-os árfolyama teljesen elszakadt a valóságtól, és meg sem közelíti a valódi, 1440-es feketipiaci dollár árfolyamot, amely a cuevasnál elérhető.
Már nem a gazdasági teljesítmény, hanem a túlélés a prioritás
A magas inflációs ráták terméketlenné és kaotikussá teszik a gazdaságokat.
A készpénz birtokosok a lehető leggyorsabban szeretnének költeni a pénzüket, még mielőtt az árak emelkednének. Nem engedhetnek meg maguknak időt a vásárlásra.
A cégtulajdonosok nehezen tudják beárazni a hosszú távú szerződéseket.
A munkavégzésben vagy a számlázásban bekövetkezett, általában nem feltűnő késések gyorsan katasztrofálissá válnak a valuta leértékelése miatt.
A megtakarítók magas kockázatú és offshore befektetéseket keresnek a helyi infláció leküzdésére.
Összegezve, magának az inflációnak a kikerülése válik prioritássá, ami nem gazdaságilag termelő tevékenység. Valójában az infláció elkerülésére irányuló összpontosítás elvonja a munkavállalók figyelmét a társadalom számára értékes szolgáltatások és áruk előállításáról.
Ezenkívül a valuta felfújódik, ha a hitelezők attól tartanak, hogy az állam tovább valuta nyomtatásba kezd vagy leértékeli a valutát, hogy visszafizesse adósságát. Emiatt nem maga az infláció a probléma. Az infláció inkább a szuverén eladósodottság tünete.
Az elmúlt hetekben Milei megkésve, de próbálta lelassítani a peso inflációs rátáját. Esküszik, hogy a jegybank lassítani fogja a nyomtatási ütemet, és megígérte, hogy az ország szerény devizaállományát felhasználja peso-megmentésére.
A szkeptikusok szerint stratégiái meggondolatlanul adnak megoldást a probléma egyik tünetére. És nem magára a problémára fókuszál azaz az adósság visszaszorítására.