Amerikai szólásszabadság kontra európai cenzúra
Az Európai Unió digitális szabályozási törekvései, különösen a Digitális Szolgáltatási Törvény (DSA) bevezetése, alapjaiban formálják át az online tér szabályait. Miközben az EU egyre nagyobb globális szerepet kíván betölteni a digitális jogalkotás terén, az amerikai technológiai óriások, élükön a Metával, élesen szembenállnak a szabályozás szigorításával. Vajon mi vezethetett a szólásszabadság amerikai és európai értelmezése közötti ütközési pályára, és mit árul el mindez a jövő globális technológiai környezetéről?
Aki szeretné felmérni az Európai Unió szabályozási törekvéseinek mértékét, annak érdemes elolvasnia a digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) 34. és 35. cikkét. Tekintettel e cikkek terjedelmére, lehetetlen teljes szövegüket idézni, így itt csupán egy kivonatot közlünk belőlük:
DSA 34. cikk: „Kockázatértékelés”
„1. A nagyon nagy online platformok és a nagyon nagy online keresőmotorok szolgáltatóinak gondosan azonosítaniuk, elemezniük és értékelniük kell a szolgáltatásuk és a kapcsolódó rendszereik – beleértve az algoritmikus rendszereket is – kialakításából vagy működéséből eredő, az Unióban fennálló rendszerszintű kockázatokat (…), és a következő rendszerszintű kockázatokra kell kiterjedniük (…): a) jogellenes tartalom terjesztése ka szolgáltatásaikon keresztül (amely magában foglalja a „gyűlöletbeszédet”); b) az alapvető jogok gyakorlására, különösen a megkülönböztetésmentességhez való alapvető jogra (…) gyakorolt bármely tényleges vagy előrelátható negatív hatás; c) a polgári közbeszédre és a választási folyamatokra, valamint a közbiztonságra gyakorolt bármely tényleges vagy előrelátható negatív hatás; d) a (…) közegészségügyre (…) gyakorolt bármely tényleges vagy előrelátható negatív hatás, valamint a személy fizikai és mentális jólétére (…) gyakorolt súlyos negatív következmények (…).”
DSA 35. cikk: „Kockázatcsökkentés” Ez a cikk arra kötelezi ezeket a platformokat, hogy megelőző és elnyomó intézkedések egész arzenálját hozzák meg, alapvetően azért, hogy megakadályozzák az Európai Bizottságnak nem tetsző információk megosztását.
Röviden, az elképzelés lényege, hogy ezeket a platformokat arra kényszerítik, hogy járőrök hordáit fizessék, akik könyörtelenül levadásszák azokat a véleményeket, amelyek nem tetszenek az Európai „Úr”-nak.
Példaként említhető az Apple-re kivetett 2 milliárd dolláros trösztellenes bírság. A DSA megsértéséért kivetett büntetések az érintett vállalat globális bevételei alapján számolhatók ki, amely milliárdos bírságokat jelenthet. Az EU számára a globális szabályozás előbbre való, mint az innováció. Az összes „nagy platform”, amelyet az Európai Unió birodalmi fennhéjázással szabályoz, valójában amerikai. Ezért e platformok egyike sem tartozik a fenséges EU hatálya alá. Ahogy Jason Oxman technológiai szakértő megjegyzi, „az EU [mára] ugyanolyan steril lett az innováció terén, mint amilyen termékeny a szabályozásban”.
Ezzel az EU és az általa vezetett DSA ütközési pályára került a következő Trump-kormányzattal. Megható naivitással a német média 2025. január 8-án mohón követelte, hogy a DSA szankciókat alkalmazzanak az X és a Meta (Facebook) ellen. Ezen intézkedések megelőző jellege azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében cenzúrának nevezhetők. Mi több, általános cenzúrának, mert az európai jogalkotó által használt fogalmak – gyűlölet, diszkriminációmentesség, polgári diskurzus, választási folyamat, közbiztonság, közegészség, jólét – annyira homályosak, hogy a (digitális) ollóval felszerelt cenzorok az európai fejedelem szeszélye szerint ott vágnak, ahol akarnak.
Az európai királynak nincs ruhája
Egy előrejelzés szerint az amerikai szólásszabadság fog győzni, amit Európa gazdasági és katonai függése is aláhúz. Az EU gyengesége és az amerikai dominancia megkérdőjelezhetetlenné teszi ezt a tendenciát. Európa gyenge, és az EU-t mint intézményt egyre inkább gyűlölik az európaiak, nem ok nélkül. A NATO nélkül Európa katonailag nem létezne. Amerikai biztonsági garanciák nélkül Európa felkészülhet az orosz csapatok visszatérésére Berlinbe. Mindenekelőtt Európa többet exportál az USA-ba, mint amennyit importál. Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti áru- és szolgáltatáskereskedelem 2022-ben a becslések szerint 1,3 billió dollárra rúgott. Az amerikai export 592 milliárd dollárt, az import pedig 723,3 milliárd dollárt tett ki, ahogy Trump minden egyes sajtótájékoztatóján emlékeztet rá.
Elon Musk és az amerikai szólásszabadság
Elon Musk sosem csinált titkot abból, hogy ragaszkodik a véleménynyilvánítás szabadságának amerikai koncepciójához, amely szerint a véleménynyilvánítás szabad, függetlenül attól, hogy mit mond a törvény. Ezzel szemben az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint a véleménynyilvánítás jogi kivételekkel szabad. Sokáig ezek a kivételek ritkák voltak, aminek következtében a véleménynyilvánítás Európában majdnem olyan szabad maradt, mint az Egyesült Államokban. Az elmúlt 30 év során azonban a szabad véleménynyilvánítás eme európai kivételei – gyűlölet, diszkrimináció, rasszizmus, iszlamofóbia, transzfóbia – annyira megszaporodtak, hogy az európai polgárokat ma már letartóztatják, bíróság elé állítják és bebörtönzik, mert nem megfelelő gondolatokat fejeznek ki a közösségi médiában.
De akkor miért nem tud a két kifejezésmód – az USA-ban szabad, Európában cenzúrázott – egymás mellett létezni? A probléma az, hogy az Európai Uniónak imperialista elképzelése van a szabályozásról. Az EU nem csupán Európát, hanem az egész világot szabályozni akarja. A gazdag német és francia jogi hagyományokhoz hűen az EU úgy tekint magára, mint a bolygó jogalkotási modelljére. Az EU globális szankciókkal igyekszik érvényesíteni szabályozásait.
Zuckerberg bejelentése: szólásszabadság vagy újabb fordulat?
Január 7-én a Meta Mark Zuckerbergje, valamint az ő Facebookja és Instagramja – legalábbis egyelőre – megfordult a szólásszabadság amerikai koncepciója felé, amelyet az amerikai alkotmány garantál. Ez a bejelentés egy olyan fordulatot jelzett, amelyet sokan hitetlenkedéssel fogadtak. Már csak azért is, mert Zuckerberg korábban épp ellenkező irányban működtette platformjait. Hosszú ideje érik kritikák a Metát, hogy a tartalomkezelési gyakorlatokkal és a cenzúra közvetlen vagy közvetett formáival bizonyos politikai vagy gazdasági érdekek kiszolgálójává vált.
Ez az állásfoglalás most olyan, mintha Zuckerberg hallgatólagosan elismerte volna, hogy a Meta a múltban valóban eltérhetett a szólásszabadság elveitől. Ezt a „vallomást” még jobban kiemeli az a tény, hogy korábban rendre tagadta a cenzúra vádjait. Az állításban bekövetkező váltás érdekes fénybe helyezi a Meta jelenlegi stratégiai pozícióját, különösen az amerikai kormánnyal való szolidaritás szempontjából.
De mit jelent mindez az EU-val folytatott szabályozási konfliktusban? Az, hogy Zuckerberg és az amerikai nagyvállalatok az alkotmányos szólásszabadság mellett foglalnak állást, egyértelmű jele annak, hogy az EU által meghatározott szabályozások sorsa kétséges lehet. Európa érdeke inkább az lenne, hogy alkalmazkodjon ehhez a realitáshoz, és megpróbáljon együttműködőbb szabályozási rendszert kialakítani az amerikai platformokkal. A jövő valószínűleg az amerikai szólásszabadság-koncepció érvényesülését hozza el, amely megkérdőjelezi az EU jelenlegi szabályozási stratégiáját.
Az új amerikai kormányzat nem fogja eltűrni, hogy egy olyan EU, amely a tekintélyelvűség felé sodródik, ugyanakkor minden eddiginél jobban függ az amerikai hatalomtól, több tízmilliárd dolláros bírságokat szabjon ki a nagy amerikai technológiai vállalatokra. Ha valaki másként képzelné, olyan naivnak kellene lennie, mint egy német bürokrata.
Európa érdeke lenne, hogy felkészüljön a szólásszabadság visszatérésére. Vagyis az EU-nak alkalmazkodnia kellene ahhoz, hogy az amerikai szólásszabadság-felfogás, amely kevésbé korlátozott, dominánssá válhat a globális technológiai térben.
(Az alábbi cikk egy angol nyelvű írás alapján készült, amely inspirációt adott a témakör feldolgozásához. A szöveg a szerző átdolgozott és kiegészített értelmezését tükrözi.)