Az évszázad legnagyobb albérlő sztrájkjára készülnek a New York-i lakosok
Május 1-jén lépnek sztrájkba a New York-i albérlők ezrei. Tüntetésük az elmúlt évszázad legnagyobb szervezett albérlő sztrájkja lehet, miközben országszerte tízmilliók válnak fizetésképtelenné a koronavírus következményeként. Van megoldás?
A vírus csak az utolsó csepp volt a pohárban – a New York-i bérleti helyzet már évek óta tarthatatlan
Míg Budapesten és Magyarországon országszerte az albérletárak folyamatos csökkenését láthatjuk a hivatalos bérleti oldalakon és a népszerű Facebook-csoportokban is – az Airbnb-k miatti megnövekedett kínálatról meg már ne is beszéljünk –, addig New York-ban a lakhatási krízis újabb tetőpontra emelkedett. Május 1-jén az évszázad legnagyobb sztrájkjára kerülhet sor, amely csaknem 1500 lakás lakóinak kollektív eredményeként valósul meg a Housing Justice for All szervezet közreműködésével. Több, mint 5000 ember már azt a petíciót is aláírta, melyben megígérték, tiltakozásukat úgy fogják kimutatni, hogy májustól nem fizetnek bérleti díjat.
Ezek a számok azonban korántsem fedik le azoknak a számát, akik jelenlegi helyzetben, még ha akarnának is, de képtelenek lesznek a bérleti díj fizetésére. Április első hetében ugyanis az Egyesült Államok egészét tekintve, a lakók egyharmada nem fizetett bérleti díjat. Azóta ráadásul a helyzet csak még rosszabbá vált: még 26 millió ember vesztette el állását. Ők nagy valószínűséggel szintén képtelenek lesznek a bérleti díjak fizetésére. És bár az kormány $1,200-os segélyt ad a lakosoknak a vírusra való tekintettel, ez nagyjából annyi, mintha egy sebtapaszt dobnánk a nyílt törést szenvedőnek. New York városában az egyszobás lakások bérleti díjának mediánja $2,980 havonta. Az, hogy a segély kiosztása rosszul szervezett és késői szinte már eltörpül amellett, hogy összege nagyjából a semmire sem elég a legtöbb család esetében.
Mit tehet a város, mit tehet Amerika?
A New York-i lakhatási gond azonban korántsem újkeletű probléma. Már régóta tarthatatlan a lakbérek emelkedése a városban. Most a tömeges munkanélküliség katalizátorként robbantotta be az elégedetlen tömegeket. És persze felmerülhet a kérdés, hogy ha már úgyis milliók nem fognak tudni fizetni, akár akarnának, akár nem, akkor mégis minek kell még a sztrájk is? Azonban a tüntetés pontosan arra kell, hogy megváltoztassa a jelenleg domináló kapitalista narratívát. Eszerint ugyanis szinte minden esetben az albérlő hibája, ha nem képes fizetni, hiszen, ha elég keményen dolgozna, akkor nem lenne ilyen helyzetben. Az persze elképzelhetetlen, hogy a rendszerszerű elnyomás a kisebbségekkel szemben és a szociális-gazdasági hátterek különbségei bármiféle hatással lennének egy ember esetében a fizetésképtelenségére – hogy is merészel bárki ilyet feltételezni.
Na, de mégis mit lehetne tenni? Azt nem engedhetjük, hogy ingyen éljenek az emberek a lakásokban. Miből élne meg akkor a főbérlő? Miből fizetné vissza mégis az épületre sok esetben felvett jelzálogot?
Bár sokan kampányolnak emellett is – szerintük a lakhatás alapvető emberi jog –, azért az albérletek hosszú távú eltörlése jelen világunkban, főként Amerikában, meglehetősen utópisztikus szocialista vízió lenne. Azonban a vírus idejére az albérletek felfüggesztése, és az épületek tulajdonosainak állami támogatása (pl. a jelzálogok eltörlése, felfüggesztése), megvalósítható lenne. Ezzel pedig milliók feje felett tarthatnák meg a lakásokat. Hiszen, bár New York-ban a kilakoltatásokat felfüggesztették a vírushelyzetre való tekintettel, azonban a bérleti díjak ugyanúgy gyűlnek a háttérben. A korlátozások feloldása után a legtöbb ember ennek a felgyülemlett összegnek kifizetésére képtelen lesz.
Az állam tudjuk, hogy képes a mentőakciókra. Ha 2008 után sikerült a bankokat megmenteni, és már most is pumpálják a dollármilliárdokat a gazdaság megmentésébe, akkor miért is ne lehetne egyszer végre az emberek felé megtenni ugyanezt?
Vagy esetleg az állam csak akkor hajt végre mentőakciót, ha az a hatalom embereinek is megéri?