A szépség és az építészet matematikája
Minden jó katedrálisépítész titkos fegyvere a matematika. A matematika az, ami a falak, oszlopok és támpillérek alakját és elhelyezését irányítja, és ami lehetővé teszi, hogy a kőfalak új magasságokba emelkedjenek.
De ami még ennél is fontosabb, a matematika a szent helyeket a kövön és a fán túl a félelem és csodálat érzésével ruházza fel. A matematikai harmónia a túlvilági nyugalom érzésével érint meg bennünket, kapcsolatot teremtve az építészeti tervezés és az isteni ihlet között.
A középkori kőfaragók, akiket a szenvedély és a kreativitás hajtott, a klasszikus világból átörökített szent geometriát használták, és minden korábbinál magasabb szintre fejlesztették azt. Így a középkori katedrálisok a spirituális építészetnek az ősi hagyományát teremtették újra, és alkották meg a még ma is a gyönyörű tereket és épületeket.
Egy koherens kozmosz
A Fibonacci-spirál jelen van a természetben – és tükröződik a művészetben is
A katedrálisok geometriája egy váratlan helyen kezdődik: a természetben. A galaxisoktól a spirális kagylókig a természeti világ hemzseg a bonyolult, mégis rendezett formáktól.
Az egyik ok, amiért a természet ilyen nyugtató hatással van az emberi elmére, a matematikai rend, amely a kiszámíthatóság, az arányosság és a hierarchia érzetét kelti még a világ zoológiai és geológiai csodáinak sokféleségében is.
Például a Fibonacci-sorozat Fibonacci-spirálként ábrázolható. Ez a spirál a természet számtalan alakzatát írja le, beleértve a galaxisok és viharfelhők örvénylését, a kagyló spirálját és a hullámtörés görbületét. Az ezekben a természeti csodákban rejlő matematikai harmónia adja azt a szavak nélküli esztétikai vonzerőt, amelyet a természet szépségével társítunk.
A Fibonacci-sorozathoz szorosan kapcsolódik az aranymetszés. A „legirracionálisabb számként” ismert aranymetszés a természetben is bőven megtalálható. Ott van a fenyőtobozoktól kezdve a DNS-szekvenciákig, de különösen fontos a geometria, az építés és a művészet területén.
William Blake Isaac Newtonról készült metszete kétségtelenül az aranymetszést szem előtt tartva készült (1795).
A középkori kőművesek ezeket a mintákat annak a rendnek a bizonyítékaként tekintették, amelyet Isten a világ teremtésekor rendelt el. Az ebből a korból származó szent ikonok magát Istent ábrázolják, amint matematikai eszközökkel tervezi meg a kozmoszt, demonstrálva az univerzum isteni elrendelésű logikáját.
Amikor saját hitük emlékműveinek építésére került sor, a katedrálisok építészei ezt a hitet tükrözték, amikor ugyanezen matematikailag koherens elvek alapján tervezték meg az épületeket. Georges Duby történész szavaival élve, építészetüket „alkalmazott teológiává” alakították, a láthatatlan világot kőtömbökben tették láthatóvá.
A templomoktól a Twitterig
A középkori építészek azonban messze nem az elsők voltak, akik észrevették a természeti világ mintáit, és beépítették azokat a szakrális építészetbe.
A kvázi mitikus polihisztor, Püthagorasz az első ismert matematikus volt, aki összekapcsolta a számmintákat a természeti világgal. Ő és követői azt tűzték ki célul, hogy a valóságot érthető, racionális számszerű összefüggésekkel írják le. Egy apokrif legenda szerint, amikor rájöttek, hogy az aranymetszés irracionális, az arány felfedezőjét a tengerbe dobták.
Püthagorasz a számokat az istenhez is kapcsolta. Számos számnak spirituális jelentőséget tulajdonított, így a matematikát és az építészetet metafizikai törekvéssé tette, amelyre a középkori európaiak később építettek. Püthagorasz számára az aranymetszés a matematika és a természet, a rend és a káosz, a szépség és a racionalitás tökéletes kombinációja volt.
Nem meglepő tehát, hogy az aranymetszés határozta meg az ókori Görögország legnagyobb templomát, a Parthenont. Az oszlopok mérete, a szobrok elhelyezése, sőt, még a teljes mérete is az aranymetszésen alapul. Olyan szerkezetet hoz ez így létre, amely egyszerre testesíti meg a harmóniát és az erőt.
A Parthenon szerkezeti gerendájának vízszintes osztóvonala a tartógerenda magasságával arányos aranymetszésben van.
Csaknem egy évezreddel később a szent geometriának ez a korai példája mélyen befolyásolta a nyugati világot. Ugyanabban az időben, amikor a középkori építészek elkezdtek azzal a kérdéssel foglalkozni, hogyan lehet látványos katedrálisokat építeni, újra megnyíltak a kulturális kommunikáció csatornái Kelet és Nyugat között. A Konstantinápolyba és Jeruzsálembe utazó keresztes lovagok a görög gondolkodók elfeledett tudását hozták magukkal. A nyugati építészek ismét az aranymetszésre és más matematikai mintákra építették építményeiket, méghozzá nagyszerűen.
Ezek a numerológiai harmóniák a későbbiekben gyakorlatilag minden reneszánsz festmény, szobor és építészet mágneses harmóniáját megteremtették. De a modern világban is fennmaradtak, ahol az aranymetszés még a Twitter logójának ikonikus csiripelő madarát is meghatározza.