A Ripple társalapítója új ötlettel állt elő a Bitcoin bányászat energiaintenzitásának csökkentésére
Chris Larsen (jobbra a képen), a Ripple cég milliárdos társalapítója egy bicskanyitogató ötlettel állt elő a Bitcoin bányászat energiaintenzitásának csökkentése érdekében. Szerinte a proof-of-work (PoW) bányász konszenzus fenntarthatatlan és annak felszámolása meghosszabbítaná a bányászok élettartamát. Egy újabb zseniális ötlet következik egy olyan személytől, aki elméletben a kezdetek óta kriptovalutákkal foglalkozik, és átlátja a szektor működését.
Chris Larsen egy december 10-i blogbejegyzésében a következőket írja:
„A klímaszakértők körében felmerülő megoldás az, hogy a Bitcoin kódját alacsony energiaigényű konszenzus-algoritmusra kell módosítani, mint amilyeneket szinte az összes többi vezető kriptográfiai protokoll is használ. Például, míg a Bitcoin évente körülbelül 12 millió amerikai otthon energiáját használja fel, más módszerekkel ez kevesebb mint 100 amerikai háztartásra redukálható.”
Erre az ellenérv a következő: A Bitcoin PoW mechanizmusa hatékony és értéket teremt
Buterin barátunk központosodó Ethereumja félúton tart a proof-of-stake-re (PoS) való áttérésre. Larsen szerint a PoW megtartásával a Bitcoin egy kivétel lenne a kriptók között, ami koránt sem igaz, mert van még jó pár tucat PoW konszenzusú ismertebb coin, lásd Dogecoin, Litecoin, Bitcoin Cash, Monero, Zcash, Kadena, Ravencoin stb., és elismeri, hogy nincs olyan racionális gondolkodású bányásztársaság, ami a Bitcoin bányászat felszámolása mellett tenné le a voksát.
Viszont Larsen itt egy zseniális, de ha nem zseniális, akkor nyilvánvalóan degenerált megoldást javasol a konundrum feloldására: szerinte a napi 900 kibányászott bitcoint, illetve a még 2140-ig kibányászandó 2.1 millió BTC-t méltányosan felosztanák a bányászok között a hálózati hasherejük függvényében.
Szerine javasolt lenne egy pillanatfelvételt készíteni az aktuális hashráta eloszlásról, majd a bányászokat arányos hashteljesítmény alapján jutalmazzani.
„A meglévő bányászoknak egyszerűen joguk lenne a jövőbeni bitcoin blokkjutalomhoz anélkül, hogy további energiát kellene ráfordítaniuk, vagy további hardver befektetéseket kellene végrehajtaniuk.”
A milliárdos üzletember kifejtette, hogy terve „további gazdasági hasznot” biztosíta a bányászoknak, mivel ugyanolyan bevételre tehetnek szert, jóval kevesebb működési költséggel.
Terve egyébként összecseng a legtöbb produktivitást nélkülöző szektor, mások hasznán parazitáskodó vezetőjének dogmájával, lásd a bankszektoréval (lévén a Ripple a bankok közé szeretné felnyalni magát termékeivel sikertelenül immár 2012 óta), akik az 1970-es évektől kezdődően valahogy elfelejtették a skin-in-the-game fogalmát.
A bitcoin bányászok nem kevés tőkét, szakértelmet, racionális gondolkodásmódot, innovációt és mobilitást – magyarán a saját bőrüket – viszik a négyéves ciklusú ágazatba mialatt tisztában vannak vele, hogy a lukratív ösztönzőmodellhez egy ideológia felelősség is párosul: nélkülük nem elosztott, nem decentralizált az alternatív – cenzúramentes – kontrollálhatatlan pénzügyi világháló, nélkülük csak pár haver-milliárdos mágnás kezében összpontosuló központosított pénzügyi adatbázis fenntartásáról lenne szó.
Chris Larsen az ESG-megfelelés és az amerikai nagyvállalati kultúra-nyalás igyekezetében elfelejtette az egész Bitcoin sztori alapját, hogy miért, milyen formában, minek ellenszereként jött létre a Bitcoin. A Bitcoin egy patkányméreg a négyzeten, ahogy Warren Buffet nevezte még 2018-ban. A brrr pénznyomda jegybankok és a zéró produktivitású mentalitás ellenszere, és az egyik legfontosabb alappillére a PoW konszenzus mechanizmus.
Chris Larsen az ötletével fényévekre esik Satoshi Nakamoto géniuszától.
Kapcsolódó: Egy IBM kutatás szerint a bitcoin PoW-jét még hatékonyabbá lehet tenni