Nincs jobb rejtekhely az információ számára, mint a mikropont
A szteganográfia és a kriptográfia kéz a kézben járó fogalmak a titkos információk világában. Míg a kriptográfia egy üzenet megfelelő kódolását jelenti, addig a szteganográfia célja, hogy az üzenet létezését is elrejtse, arról csak a címzett tudjon. Legendás példa erre a törtelemkönyvekből az, amikor az ókorban egy perzsák elleni felkelés idején a felkelés egyik szellemi atyja egyik rabszolgájának a fejére tetováltatta üzenetét. Majd a küldönc azután indult csak útnak, hogy kinőtt a haja. A szteganográfiának rengeteg példáját lehetne listázni. A láthatatlan tinta alkalmazása, egy kép- vagy hangfájl legkisebb helyiértékű bitjeinek használata és így tovább. Szokták használni az üzenetbombázást is, amikor a küldő milliónyi üzenetet küld a címzettnek. De ebből csak egyetlen egy tartalmazza a kódolt információkat. És akkor ott van a szteganográfia szent grálja, a mikropont.
A mikropont készítése
A mikropont egy üzenet pontnagyságúra történő kicsinyítését jelenti. Majd a pontot kell elrejteni valahol. Nemrég a The Thought Emporium végzett egy kis kutatást a mikropontok történetével kapcsolatban, és még készített is néhányat. Gyorsan kiderült, hogy ilyet készíteni egyszerre nagyon könnyű és irtó nehéz. Ma már kevésbé népszerűek ezek a titkosítási technikák a digitális korban. Leggyakrabban ártatlannak tűnő képek vagy adatfájlok hordozzák a titkos információkat. Viszont sok éven át a mikropontok vitték a titkos üzeneteket vagy fényképeket. Ezek a pontok egy milliméternél nem igazán nagyobbak voltak és egy sok ezer oldalas dokumentumban ki sem szúrhatóak. A mikropontok mögött meghúzódó ötlet egyszerű.
Ezek lényegében apró filmdarabok, amelyek olvasásához nagyításra van szükség. A videóban is megmutatott mikropontok ISO 50-es filmet használnak a finom szemcsemintázat biztosítása érdekében. Bár a feladatra készített mikrofilm talán jobb választás lett volna. Úgy tűnik, az igazi kémek speciális filmet használtak, amely anilinfestékeket használ, hogy elkerüljék a filmszemcsékkel kapcsolatos problémákat. Akárhogy is csináljuk mikropontjainkat, szükségünk van egy olyan módszerre, amellyel nagy felbontású képeket készíthetünk. Ezt filmre kell vinni, majd a filmet méretezni kell az elrejtéshez. Mikropontokat már 1870-ben is tettek galambokra, de csak 1925-ben vált elérhetővé a technológia, hogy a mikropontok mindössze tíz négyzetmikronban tároljanak egy oldalt. Ez egy kétlépcsős eljárás volt, így a film és az egylépcsős feldolgozás között ezek a házilag készített mikropontok nem lettek olyan sűrűek. A videó tökéletesen megmutatja, miről is van szó.