Ősi nyelvek fordításában is segít már a mesterséges intelligencia
A Gilgames-eposz az ókori keleti költészet egyik legfontosabb eposza, a legteljesebb ókori irodalmi mű. Legalább öt változata ismert, amelyek különböző nyelven léteznek. Ez egy 4000 éves mese, amely csak egy kihalt írásrendszerben maradt fenn, ék alakú betűkkel, agyagtáblák töredékein. Most úgy tűnik, hogy a tudósok képesek lesznek megfejteni a történet eddig ismeretlen részeit, hála a mesterséges intelligencia ékírásos fordítása erejének. A projekt a Fragmentarium nevet viseli, és a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Assziriológiai Intézetének csapata által kifejlesztett algoritmus alapján működik.
„Ez egy olyan eszköz, amely korábban nem létezett, egy hatalmas töredékadatbázis. Úgy gondoljuk, hogy létfontosságú szerepet játszhat a babiloni irodalom rekonstruálásában, lehetővé téve számunkra, hogy sokkal gyorsabban haladjunk előre” – mondta Enrique Jiménez, az Assziriológiai Intézet professzora a Phys tudományos hírportálnak.
Gilgames eposza az AI kezében lehet teljes
A babiloni korból származó agyagtáblákon található ékírás évezredeken át megfejthetetlen rejtély maradt. A British Museum egyik alkalmazottja, George Smith volt az, aki 1872-ben az első modernkori tudósként elolvasta a Gilgames eposzt. Alig négy évvel később, 36 évesen halt meg, amikor a Közel-Keletre utazott, hogy az elveszett költemény további darabjait keresse. A tudósok több mint 150 éven át Smith nyomdokait igyekeztek követni. Darabról darabra állt össze a történet, ahogy a régészek új ékírásos szövegeket tártak fel az ásatások során, a múzeumi dolgozók újra felfedezték a raktárban felejtett, poros töredékeket, és a hatóságok ellopott műtárgyakat foglaltak el. Az elmúlt években azonban a mesterséges intelligencia jelentős lendületet adott az erőfeszítéseknek.
A Fragmentarium sokkal gyorsabban tud dolgozni, mint egy emberi asszirológus, hogy lefordítsa ezeket az ősi szövegeket az eredeti sumér és akkád nyelvekből. Nemcsak a hiányzó versrészletek azonosításában tud segíteni, hanem mindenféle ősi babiloni írást le tud fordítani. E fennmaradt szövegek némelyike hétköznapinak tűnhet, de még a különféle adásvételi dokumentumok és más hétköznapi feljegyzések is segíthetnek abban, hogy bővítsük e régi civilizációról alkotott képünket. 2018 óta a Fragmentarium az eposz sorait 1500 táblatöredék szövegével párosította.
Mielőtt a mesterséges intelligenciát is elkezdték használni a feladatban, a tudósok csak mintegy 5000 darab esetében tették ezt meg. Korábban a kézi eljárás a jó memórián és a véletlenen alapult. Viszont az új módszerrel a mesterséges intelligencia a kutatók több ezer karaktert tartalmazó adatbázisaira támaszkodik. A mesterséges intelligencia segítségével egy babiloni szöveg minden ismert változata gyorsan elemezhető és megfelelően felhasználható. Nem ez az első eset, hogy az AI segít az ősi kéziratok megfejtésében. Az izraeli Tel-Aviv Egyetem és az Ariel Egyetem csapata 2023-ban mutatott be egy hasonló projektet, amely mezopotámiai ékírással dolgozott. A Kentucky Egyetem kutatóinak endszere pedig a Vezúv kitörése során elégett tekercsek egyik rejtekhelyén található szöveg megfejtésében segített. A Fragmentarium olyan intézményekkel lépett már kapcsolatba, mint a British Museum és a bagdadi Irak Múzeum, hogy ékírásos gyűjteményeiket felvegyék az adatbázisba. A Fragmentarium 2023-ban, a nyilvánosságra hozatalakor már több mint 22000 töredéket digitalizált.
Mi jön most?
Maga a bevezetőben említett eposz egyébként Gilgames, az urdu király és barátja, Enkidu, a vadember történetét meséli el. Ők ketten megölik az erdő őrzőjét, a szörnyeteg Humbabát, az istenek pedig megtorlásul megölik Enkidut. Gilgames bánatában felkeresi ősét, Utnapishtimot, aki túlélt egy bibliai méretű özönvizet, abban a reményben, hogy megtudja a halhatatlanság titkát. A Fragmentariumnak köszönhetően most már több új jelenetet is ismerünk a történetből. Vannak újonnan felfedezett sorok, amelyekben Enkidu próbálja meggyőzni Gilgamest, hogy ne ölje meg Humbabát. A Fragmentarium azonosított egy sokkal újabb táblát is, amely a Gilgames-eposz egy részét tartalmazza.
A Kr. e. 130-ból származó tábla azt mutatja, hogy a költeményt még évezredekkel az első ismert megjelenése után is másolták és terjesztették. Az újonnan lefordított szövegek némelyike érdekes variációkat kínál a korábban ismert történethez képest. Az özönvízre való felkészülésről szóló beszámolójában Utnapishtim például azt mondta Gilgamesnek, hogy a bárkát építő embereket étellel és itallal kényeztette el. Korábban ez a szó nem volt ismert a kutatók előtt. Becslések szerint még mindig hiányzik a vers mintegy 30 százaléka, de a mesterséges intelligencia segítségével jelentősen javulhat a helyzet.