A Hold mágneses tere tovább fennmaradhatott, mint azt korábban gondolták
A Földdel ellentétben a Hold nem rendelkezik jelentős globális mágneses vonzással. Mivel az égitest nem rendelkezik folyékony belső maggal, amely a dinamó-effektust létrehozza, a Hold mágneses tere nagyon gyenge és lokális. Az ősi vulkanikus tevékenység mellett a meteoritbecsapódásokból származó kőzetek csupán elenyésző mágneses hatással bírnak most már.
A kínai Chang’e-5 küldetése azonban feltárta, hogy a Hold korábban sokkal erősebb és sokkal nagyobb hatótávolságú mágneses térrel rendelkezett, mint azt korábban gondolták. Ez új perspektívákat nyithat meg a bolygófejlődés és a lakhatóság szempontjából.
A Hold mágneses tere
Az Apollo-program során begyűjtött holdi kőzetminták és a Hold felszínének vizsgálatai kimutatták, a Hold több milliárd évvel ezelőtt jelentős mágneses térrel rendelkezett. Ez a mágneses tér valószínűleg a Hold belsejében zajló folyamatokból származott – akárcsak a Föld esetében.
A kínai Chang’e-5 holdküldetés során apró kőzeteket hoztak a Földre, melynek tanulmányozásakor kimutatták, a Hold mágneses tere nagyjából kétmilliárd éve 2-4 mikrotesla intenzitással bírt. Viszonyításképpen ugyanez az intenzitás a Földön átlagosan 25-65 mikrotesla. A kutatócsoport eredményei a Science Advances folyóiratban jelentek meg, melyben arról is szó esik, hogy a Hold mágneses tere megközelítőleg 3-3,5 milliárd évvel ezelőtt volt a csúcson és azóta folyamatosan gyengül.
A földközeli égitesten számos kőzet őrzi még ezt a mágnesességet, mely a belső folyamatok mellett vulkanikus aktivitás vagy meteoritbecsapódás során kerülhettek felszínére. Érdekesség, hogy mielőtt elkezdett volna gyengülni mágnesességének intenzitása, a Földhöz hasonló erősséggel bírt. Mára már azonban csak gyenge és lokális mágneses aktivitás figyelhető meg.
A mag és a köpeny kölcsönhatása
Ross Mitchell, a pekingi Geológiai és Geofizikai Intézet munkatársa, elmagyarázta, miért maradhatott fenn a Hold mágneses tere sokkal tovább, mint azt korábban hitték. Tanulmánya azt sugallja, hogy a gyenge, de tartós mágneses teret valószínűleg a Hold magjának kristályosodása, vagy a mag-köpeny kölcsönhatás okozhatta.
Ezek a folyamatok évmilliárdokon keresztül tarthatták fenn a Hold mágneses mozgását. Benjamin Weiss, az MIT bolygókutatója, szerint ezt alátámasztják a Chang’e-missziók eredményei is. A kínai kultúrában a holdistennővel kialakított szimbolikus kapcsolat a halhatatlanságra utal. A kutatás eredményei azt sugallják, a Hold tartós mágneses tere segített megőrizni a likvid vegyületeket, mint például a vizet, és megvédte a bolygót többek között a napsugárzástól is.
Közel hárommilliárd éves minták
A Chang’e korábbi küldetése során begyűjtött mintákról megállapították, hogy a Hold túloldalán akár 2,8 milliárd éves kőzetek is találhatók. Ezek alapján arra jutottak a kutatók, hogy a Hold mágneses tere ez idő tájt 5-21 mikrotesla is lehetett.
Weiss szerint az Apollo-minták tanulmányozása nehezebb volt, mivel a vasszemcsék rosszul őrzik meg a mágneses jeleket és nem reagálnak kifejezetten jól más kihívásokra sem. Ezzel szemben a Chang’e-küldetések során 2020-tól kezdve 1,5-2 kilós kőzeteket hoztak vissza, amelyek kora és szerkezete sokkal pontosabban megállapítható. Az eredmények kiértékeléséhez az is hozzájárul, hogy az Apollo-, vagy a szovjet Luna-küldetés óta több mint 50 év telt el.