A hadseregek jövője: az AI-vezérelt szuperkatonák
Az amerikai hadsereg fél évszázados álma, hogy létrehozzon egy Iron Man-szerű páncélt, végleg lezárult. Az új irányt a „hiperagilis operátor” koncepció jelenti, amely egy taktikai mesterséges intelligencia asszisztenst használ a különleges műveleti erők támogatására. De mit is jelent ez a gyakorlatban, és hogyan befolyásolja a jövő hadviselését?
Új irányvonal: A hiperagilis operátor (HEO)
Az amerikai különleges műveleti erők olyan elit csapatok, akik a világ legösszetettebb fenyegetéseivel szembesülnek, ezért a hadsereg mérnökei folyamatosan dolgoznak a munkájukat segítő új technológiák kidolgozásán. Az elmúlt években a védelmi minisztérium tisztviselői számos forgatókönyvet vázoltak fel, hogy bemutassák a HEO koncepciójának működését. Képzeljük el, hogy egy különleges operátor egy politikailag instabil régió sűrűn lakott városának központjában van bevetésen. Az információk szerint a városban magas a fenyegetettségi szint, de a részletek homályosak, így a csapatnak kerülnie kell a feltűnést.
A technológia ereje
A HEO-val egy gombnyomás is elegendő, és az operátor mindent lát. A komplex érzékelőrendszer információkat szív fel a körülötte lévő világból. A testbeszéd, szívverések, arckifejezések és még a helyi dialektusokban elkapott beszélgetések foszlányai is gyorsan összegyűjtésre kerülnek, majd az operátor hátizsákjában található szuperszámítógépek segítségével, egy beépített mesterséges intelligencia motor által feldolgozásra kerülnek. Az információkat azonnal elemzik, egyszerűsítik és visszajuttatják a fejkijelzőbe. Ezután az operátor hűséges segítőtársa, a taktikai AI tiszta értékeléssel áll elő: jelenleg egy sor szezonális eseményre kerül sor a városban, a legtöbb járókelő pedig emiatt izgatott és lelkes, minimális fenyegetést jelentve a csapatra. A válság tehát elmarad – egyelőre.
Több agy kell, és kevesebb izom
A HEO koncepció alapvető célja egyértelmű: hogy a harcosoknak „kognitív fölényt” biztosítson a harctéren, vagyis „a helyzet dominálásának képességét azáltal, hogy gyorsabban hozhatnak megalapozott döntéseket az ellenfélhez képest”. Ahelyett, hogy következő generációs testpáncélokkal és egzotikus fegyverekkel látnák el az amerikai különleges műveleti erőket, a jövő operátora olyan technológiákkal vonulna csatába, amelyek célja, hogy fokozzák a helyzetfelismerési és döntéshozatali képességeit, hogy ezek az ellenséghez képest magasabb szinten legyenek.
A HEO célja tehát, hogy a megfelelő információkat a megfelelő személyhez juttassa a megfelelő időben.
A technológia lényege
A HEO koncepció fejlett kommunikációs eszközöket és egy robusztus érzékelőcsomagot tartalmaz, amely fejlett számítógépes architektúrára épül, lehetővé téve az operátor számára, hogy releváns adatokat gyűjtsön és azokat akcióképes információvá alakítsa egy egyszerű interfészen, például egy fejkijelzőn keresztül – és mindezt olyan helyeken és helyzetekben, ahol a hagyományos kommunikációs hálózatok nem elérhetők. Ha a TALOS taktikai viselete „Iron Man” páncéljaként volt elképzelve, akkor a HEO lényegében nem más, mint Jarvis, Tony Stark beépített AI asszisztense, amely folyamatosan tájékoztatja őt a sisakjában található fejkijelzőn keresztül.
Az adatfeldolgozó megoldások
A különleges erők által közzétett széleskörű ügynökségi felhívás részletezi a fejlesztők törekvéseit a helyzetfelismerést fokozó fejlett technológiákra. Ezek a technológiák magukban foglalják a jelentős személyzeti vagy hálózati erőforrásokat nem igénylő hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességeket; a fejlett érzékelőket, amelyek képesek az írisz, arc, anatómiai mérések, gesztusok, járás, szívverés, elektromágneses jelek, deoxiribonukleinsav [DNS] és mikrobiom felismerésére; az alacsony láthatóságú kommunikációs rendszereket; és az „adatvizualizációkat”, amelyek lehetővé teszik az operátorok számára, hogy a kommunikációs, számítógépes és érzékelő rendszerek hálózatba kötött információit intuitív módon fogadják és értsék meg. Röviden, a HEO olyan rendszereket foglalna magában, amelyek lehetővé teszik az adatok folyamatos, valós idejű gyűjtését és feldolgozását akcióképes információvá, amelly potenciálisan élet és halál között dönthetnek egy bizonytalan helyzetben.
A kihívások leküzdése
A HEO-val kapcsolatos erőfeszítések az elmúlt években három fő kísérleti technológiai területre összpontosítottak: érzékelés és peremhálózati számítástechnika, architektúra és elemzés, valamint nyelvi fordítás. Az érzékelés és a peremhálózati számítástechnika általában különböző forrásokból származó adatok gyűjtésére és feldolgozására utal, de vonatkozik azokra a speciális számítástechnikai kapacitásokra is, amelyekre az operátoroknak szükségük van nemcsak a „peremen” való működéshez, hanem a HEO alapját képező AI-vezérelt szoftverek futtatásához is.
Sikeres kísérleti technológiák
A külölleges erőknél állítólag hat közvetlen termékfejlesztési vonalra koncentráltak az elmúlt években: az operátor viselte felszerelésre, amely érzékelőket és fedélzeti számítástechnikai kapacitást tartalmaz; alkalmazásfejlesztési erőforrásokra; egy egyedi, küldetés-agnosztikus rendszerarchitektúrára; az ember-gép interfészre, amelyet általában egy digitális fejkijelzőként képzelnek el; egy „információs megvalósítás” nevű termékre, amely valószínűleg az adatok egyértelmű bemutatását foglalja magában; és a látóhatáron túli hatótávolságú (BLoS) kommunikációra, amelynek célja, hogy a csapatokat kapcsolatban tartsa parancsnokaikkal (és egymással) a műholdak által nem lefedett környezetekben is.
A VITA projekt
A „vizuális környezeti fordítás” rendszerének célja, hogy az idegen nyelvű bemeneteket valós időben tiszta angol nyelvre fordítsa. A VITA, vagyis a Versatile Intelligent Translation Assistant (Sokoldalú Intelligens Fordító Asszisztens) néven ismert rendszer mind a vizuális környezetbeli fordítási erőfeszítéseket, mind a hang-alapú fordítási képességeket magában foglalja, és a kísérleti technológiák közül „a legérettebb” a különleges erők szerint.
„A vizuális fordítási komponens javítja a helyzetfelismerést azáltal, hogy valós időben fordítja le a videóképeket, például utcatáblákat, graffitit és más írott szövegeket” – mondja James O. Gregory, a különleges erők szóvivője. – „Az operátorok telefonkameráikkal beolvashatják környezetüket, és azonnal megérthetik az idegen nyelveket.”
A HEO jövőbeli kilátásai
Az amerikai katonaság mérnökei ígéretesnek találják a HEO koncepcióját: a hadsereg értékelése szerint a rendszer sikeres alkalmazása potenciálisan jelentősen növelheti az operátorok túlélőképességét a TALOS program által biztosított testpáncélhoz képest. De mint más potenciálisan forradalmi technológiai vállalkozások esetében, itt is fennáll annak a lehetősége, hogy a HEO végül egy tudományos-fantasztikus álom marad, amely saját technikai összetettségének súlya alatt összeroppan. És arra sincs garancia, hogy az operátorok zökkenőmentesen el tudják fogadni az új technológiát.
Egy Tony Stark jobbkezéhez, Jarvishoz hasonló taktikai AI asszisztens ígérete egyszerűen túl ambiciózus lehet a katonai mérnökök számára, hogy teljes formájában megvalósítsák azt. De még ha a HEO erőfeszítések közül végül csak a VITA nyelvi fordító eszközt sikerül a terepen alkalmazni, az is jelentős képességnövekedést jelent majd az amerikai különleges erők számára, ha külföldön vannak bevetésen.