A Bitcoin a feudalizmus, az Ethereum a burzsoázia – mi jön ezután?
Az idei évben Bitcoin összes tranzakciós díjának 21%-át az ún. inscriptionök, vagyis az egyes satoshikhoz rendelhető „feliratok” tették ki. A valódi Bitcoin-maximalisták szerint a Bitcoint fizetőeszköznek, nem pedig művészeti alkotások tárolására találták ki. A bányászok persze örülnek, hiszen közeleg a feleződés, és nekik is meg kell élniük valamiből.
December 19-én jelent meg Taras Kulyk Bitcoin-bányász, a SunnySide Digital adatközpont vezérigazgatójának cikkje a CoinDesken. Ebben az Ethereum ekézése után arról írt, milyen jó, hogy már a Bitcoint is lehet NFT-k létrehozására használni, mert az így befolyó extra díjakból a bányászoknak nem kell a felezés hatásaitól tartaniuk.
Az utóbbi időben ugyanis egyre gyakrabban merül fel a kérdés: ha a Bitcoin-blokkjutalmak (amelyből a bányászok „fizetésük” nagy részét kapják) folyamatosan, exponenciálisan csökkennek, akkor mi lesz az a motiváló tényező, amely a bányászokat a hálózat fenntartására készteti majd? Sokan a tranzakciós költségekben látják a megoldást a problémára. Valljuk be: más alternatíva jelenleg nem igazán létezik.
Egyik kutya, másik eb?
A Proof-of-Stake a szerző szerint annak a megvalósulása, ami a jelenlegi rossz a hagyományos pénzügyi rendszerben. Vagyis hogy a tőkeerőseknek nagyobb hatalmuk van, mint azoknak, akik kevesebbet birtokolnak. Azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy e tekintetben a Bitcoin sem sokban különbözik, hiszen a nagyobb bányászati kapacitással rendelkezők a hálózat fölött is nagyobb hatalommal bírnak.
A társadalomfejlődést párhuzamul véve a Bitcoin egy feudalista rendszerre emlékeztet, amelyben a hálózat (állam) biztonságát a bányászok (földesurak) nagyobb hatékonysággal tudják biztosítani, mint a stake-elők (a burzsoáziában a tőkések), akik pénzzel próbálják megvédeni a hálózatot a támadásoktól.
A bányászokat nyilván korlátozzák az erőforrások, vagyis hogy mennyi bányászgép (föld) áll rendelkezésre. A stake-előket viszont látszólag semmi nem korlátozza hatalmuk kiterjesztésében: ha valaki egyszerűen több pénzzel rendelkezik, átveheti a hatalmat a hálózat több mint fele fölött. A digitális világban tehát a feudalizmus nagyobb biztonságot jelent – a hálózat hétköznapi felhasználói (pór nép) viszont a magasabb tranzakciós költségek (adók) miatt „szenvednek”.
A feudalista társadalom nem állta ki az idő próbáját, a tőkéhez kötött választójog pedig még annál is tiszavirág-életűbb volt. A kérdés már csak az, hogy mikor jön el a valóban decentralizált hálózatok kora (általános választójog), egyáltalán megvalósulhat-e valamikor, és ha igen, akkor tud-e majd párhuzamosan létezni a Bitcoinnal és az Ethereummal.
A Bitcoint eredetileg azért hozta létre Satoshi Nakamoto, hogy alternatívát kínáljon a fiat pénzek monopóliumával szemben. Akkoriban az alacsony tranzakciós költségek és a gyors fizetések miatt is előnyt élvezett a bankredszerrel összehasonlítva.
Egyre kevesebb a Bitcoin versenyelőnye
Mára azonban, amikor a határon belüli utalásainkat zéró költséggel és azonnali módon intézhetjük, ez a piaci előny megszűnt. A nagy, határon átnyúló fizetések esetében továbbra is a bitcoin a nyerő. De valljuk be, a hétköznapi emberek nem utalgatnak naponta milliókat Nigériába és Venezuelába. Ha ugyanis a díjak tovább növekednek, már csak szinte ebben az esetben lesz előnyösebb bitcoint használni. Meg persze ha szeretnénk viszonylag rejtve maradni a hatóságok szeme elől.
A szerző azonban paradox módon épp amellett érvel, hogy Salvador és Brazília pozitív hozzáállásával egyre több ember használhatja majd szabadon a bitcoint. Hozzáteszi, hogy Omán nemrég 1,1 milliárd dollárt fektetett Bitcoin-bányászásba, Bután pedig szintén hasonló tevékenységbe kezdett. Államok akarnak államilag bitcoint bányászni – nagyon szép elgondolás (csak nem tudom, miben különbözik a fiat pénz koncepciójától).
Ha azt szeretnénk, hogy a bitcoin valóban mindenki fizetőeszköze lehessen, akkor az „NFT-újítás” egyértelműen nem a globális elterjedést szolgálja. A bitcoin pedig megmarad annak, amire ma a legtöbben használják: befektetési eszköznek. Azzá válik, ami ellen küzdött és létrejött.
A Lightning-tranzakciók persze előremutatóak, de itt is találkozhatunk még gyermekbetegségekkel. A Phoenix Lightning-tárca például az utóbbi időben a néhány tíz dolláros tranzakciókért is nagyobb díjat számláz (saját tapasztalat), mintha a bitcoin hálózatát használnánk.
Nem vitás, hogy biztonsági szempontokból a Bitcoin továbbra is megelőzi az Ethereumot és más kriptovalutákat. Kérdés azonban, hogy ha a fent említett problémák nem oldódnak meg, vajon meddig lesz képes fenntartani piaci előnyét.
Azt nem állítom, hogy nincs szükség a bányászok jutalmazására, hiszen kulcsszerepet játszanak a hálózat biztosításában. Amikor azonban 5 dollárt kell fizetni egy 100 dolláros tranzakcióért, akkor joggal megy el az emberek kedve a felhasználástól. Nem kellene feleslegesen drágítani a tranzakciókat olyan eszközökkel, amelyek nem a Bitcoinra valók.
A vezető kriptovaluta értékét az a felismerés lőtte magasra annak idején, hogy egyedülálló pénzügyi megoldást kínált. Ha a közösség nem lesz képes visszatérni az eredeti vízióhoz, ez az értékadó tényező megszűnik, a bitcoin tömeges elfogadása és elterjedése pedig egyre távolabbi álommá válik.