A kis moduláris reaktorok fogják megmenteni az adatközpontokat?
A legtöbben nem gondolunk a hatalmas méretű adatközpontokra, amikor valamelyik kütyünket az internetre csatlakoztatjuk. Pedig ezek a modern létesítmények nélkülözhetetlenek civilizációnk számára, és nem mellesleg hatalmas mennyiségű villamos energiát fogyasztanak a nap 24 órájában.
Ezeknek az adatközpontoknak az áramellátása könnyen nagy problémává is válhat. Az amerikai Virginia állam északi részén található például a világ legnagyobb adatközpont-koncentrációja. Az olyan technológiai óriások, mint az Amazon, a Facebook, a Microsoft és a Google 126 milliárd dollárt fektettek be ezekbe a virginiai adatközpontokba. A régió kielégíthetetlen energiaéhsége pedig még tovább nő a felhőalapú informatikai szolgáltatások iránti megugró kereslet miatt.
Megbízható áramellátás nélkül a felhőszolgáltatók azonban nem tudnak a növekvő kereslet üteméhez igazodva növekedni. Az elektromos hálózat azonban nem tud lépést tartani sem itt Virginiában, sem pedig a világ más részén az egyre növekvő villamos energia igénnyel. Jelenleg Észak-Virginiában az áramátviteli rendszerek szűk keresztmetszete miatt 2026-ig nem adhatnak át új adatközpontokat.
A világ fejlett régióiban kevés az energia
Az adatközpontok fejlesztői az óceán túloldalán ugyanezzel a problémával szembesülnek. A Microsoft és az Amazon leállította az új adatközpontok építésének tervét az írországi Dublinban a megfelelő kapacitású áram hiánya és az áramkimaradások veszélye miatt. A brit hatóságok pedig 2035-ig felfüggesztették az új adatközpontok építését London nyugati részén, mert az eddig megépült adatközpontok és más ipari létesítmények már kimerítették a helyi hálózat kapacitását.
És nem csak az energiafogyasztás váltja ki az adatközpontokkal szembeni ellenállását. Az üvegházhatású gázok kibocsátásával, a vízhasználattal, a zajszennyezéssel és az adatközpontok általános fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak is táplálják a helyi közösségek ellenállását.
Ennek hatására a Google, az Amazon, a Microsoft és a Facebook a tiszta energia iránti igényre reagálva jelentős méretű szél– és napenergia-projektekbe fektetett be. De a szél- és napenergia önmagában nem oldja meg a problémát. Ezek az energiaforrások egyszerűen nem tudják biztosítani azt a rendelkezésre állási időt, amelyre az adatközpontoknak szükségük van. Gondoljunk csak a 2021-es európai „szélszárazságra”, amely hat hónapos időtartam alatt 32 százalékkal csökkentette a szélenergia használatát az Egyesült Királyságban. Az éjjel-nappali üzemidő szükségessége komoly akadályt jelent az olyan adatközpontok számára, amelyek kizárólag olyan energiaforrásokra támaszkodnak, mint a szél- és a napenergia, amelyek nem termelnek áramot éjszaka, felhős napokon vagy amikor nem fúj a szél.
Egyesek azt remélik, hogy a szél- és napenergiából származó felesleget idővel akkumulátorokban tárolhatjuk majd. A valóság azonban az, hogy az akkumulátorok túl drágák ahhoz, hogy elegendő energiát tároljanak ahhoz, hogy hetekig (nemhogy hónapokig) megfelelő mennyiségű áram szolgáltassanak az igényekkel nem egyező időjárás esetén.
A kis moduláris reaktorok jelenthetik a megoldást
A jó hír az, hogy van megoldás. Egy olyan energiaforrás, amely elég megbízható ahhoz, hogy alacsony költséggel és nulla károsanyag-kibocsátással éjjel-nappal rendelkezésre álljon. Ezek a kis moduláris reaktorok, amelyeket az ilyen adatközpont energiaellátására is használni lehet.
A kis moduláris reaktorok (SMR – small modular reactor) 10 és 300 MW közötti teljesítményt képesek biztosítani a nap 24 órájában. Egy kiserőművi reaktor által ellátott adatközpontnak nem kellene versenyeznie a helyi közösségekkel az energiáért. Nem kell többé új távvezetékek vagy erőművek építésére várni. És nincs több károsanyag-kibocsátás. Ha figyelembe vesszük a különböző energiaforrások teljes életciklusát (beleértve az alapanyagok bányászatot, a gyártást és az ártalmatlanítást), a napenergia négyszer több szén-dioxidot bocsát ki, mint az SMR-ek.
Az SMR-ek annyira különböznek a nagy hagyományos atomerőművektől, mint a modern okostelefonok a régi forgótelefonoktól. A hagyományos erőművek nagyok és bonyolultak, és a nehézkes amerikai és európai szabályozás miatt drága a megépítésük. Például a most Finnországban átadott legújabb atomerőmű építése 18 évig tartott. Az ilyen jellegű költségek és késedelmek komoly tőkekockázati tényezőt jelentenek a hagyományos nagy atomerőművek számára.
A nagy atomreaktorok földterület igényesek is. Általában több mint 800 hektár területet igényelnek, és általában tó, folyó vagy óceán közelében kell megépíteni őket, hogy a hűtéshez szükséges vízhez hozzáférjenek. Ráadásul nem tudják újrahasznosítani a kiégett fűtőelemeket sem, amelyeket ezután több ezer évig kell majd biztonságosan tárolni.
Gyorsan és olcsón meg lehet építeni őket
Az SMR-ek technológiailag sokkal egyszerűbbek és olcsóbb a megépítésük is. A készen kapható alkatrészek és a gyári előregyártás révén az építési költségek akár 60 millió dollárra is csökkenhetnek. Az SMR-ek kis alapterületűek – a legkisebb reaktorok esetében körülbelül két hektár, ami a hagyományos reaktorok által használt földterület kevesebb mint 0,5%-a. A legtöbbjük nem használ vizet a hűtéshez, ezért nem kell tó, folyó vagy óceán közelében megépíteni őket. Ezeket a reaktorokat kevesebb mint egy év alatt telepíteni lehet, és a fejlesztőknek nem kell több milliárdnyi tőket befektetniük hozzá.
Az SMR-ek azt ígérik az adatközpontoknak, amit azok keresnek: megbízható, alacsony költségű, károsanyag-kibocsátás mentes energiaforrást, amely éjjel-nappal folyamatos üzemidőt tud biztosítani. A különféle adatközpontok így az SMR-ek segítségével biztosíthatják az energiafüggetlenségüket, és nem kell megküzdeniük a helyi közösségekkel és a helyi hatóságokkal a hálózat szűk keresztmetszetei miatt, és elkerülhetik az egyre jobban kiéleződő energiaversenyt.