Bár az USA-ban nem földönkívüliek bukkantak fel, a szakértők szerint van élet odakint
Az Egyesült Államokban található rejtélyes repülő tárgyak valószínűleg nem földönkívüliek, de a szakértők szerint van élet odakint. Íme néhány ok, miért nem vettük fel még vele a kapcsolatot.
Az Egyesült Államok négy gyanús repülő tárgyat szedett le az elmúlt néhány napban, ezekről azonban kiderült, hogy nem földönkívüli létformához tartoznak. Az egyik ilyen objektum egy Kína által működtetett magaslégköri megfigyelő ballon volt. Az amerikai hadsereg még nem azonosította nyilvánosan a másik három objektumot, amelyeket Alaszka, Kanada és a Nagy-Tavak felett lőttek le.
A legtöbb repülő tárgyra van magyarázat, mint például a kínai kémballonnak, a szakértők szerintem azonban nem dőlhetünk hátra, hiszen a bolygón kívül léteznek intelligens idegenek.
A fizikai Nobel-díjas Didier Queloz egy sajtótájékoztatón a Svéd Királyi Tudományos Akadémián Stockholmban még 2019. december 7-én azt mondta:
„Nem tudom elhinni, hogy mi vagyunk az egyetlen élőlény az egész univerzumban. Egyszerűen túl sok bolygó van, túl sok csillag…”.
Queloz – aki Nobel-díjat kapott az első napszerű csillag körül keringő exobolygó felfedezéséért – úgy fogalmazott, hogy teljes mértékben meg van győződve arról, hogy az emberek a következő 100 évben idegen életet fognak észlelni.
De ha az idegenek léteznek, miért nem találkoztunk még velük?
Dr. Enrico Fermi olasz fizikus még az 1950-es években az általa vezetett tudóscsoportnak tette fel ezt a kérdést. Fermi szerint az alatt a 4,4 milliárd év alatt, amíg az intelligens élet kifejlődött a bolygónkon, a galaxisunk többi részét el kellett volna árasztaniuk a hasonlóan intelligens, technológiailag fejlett idegeneknek. A tudósok azonban évtizedek óta figyelik a rádióhullámokat az idegen élet jeleit keresve a világegyetemben, de eddig nem találtak semmit és senkit.
Ez a rejtély Fermi-paradoxon néven ismert. Bryan Walsh tudományos író „Végidők” című könyvében több elméletet tárgyal arról, hogy miért nem vettük fel a kapcsolatot, és talán soha nem is fogjuk.
Az egyik lehetőség, hogy az idegenek beszélni akarnak velünk, de nem tudnak.
Lehetséges, hogy az idegenek nem rádióhullámokat használnak kommunikációs eszközként. Lehet, hogy olyan technológiát használnak, amiről még nem tudunk. Walsh ahhoz hasonlította a helyzetet, mintha a modern emberek megpróbálnának egy ősemberrel mobiltelefonon beszélgetni (Ja, amúgy ebben a helyzetben mi lehetünk az ősemberek.)
Ha az univerzumban más intelligens életek technológiailag megelőztek minket, akkor lehetséges, hogy ezek a lények úgy gondolják, hogy a Földdel egyáltalán nem érdemes kapcsolatba lépni.
Walsh a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételünk hiányát „A nagy csend”-nek nevezi. Szerinte a Fermi-paradoxonra adott egyik válasz a „Nagy közöny” lehetne – talán az idegeneket egyszerűen nem érdekli, hogy mit mond egy szubintelligens faj.
A rádióüzeneteink még nem jutottak el senkihez
Frank Drake asztrofizikus 1974. november 16-án küldte el az első szándékos csillagközi rádióüzenetét – 168 másodpercnyi hangot sugároztak a Herkules csillagképben lévő Messier 13 (vagy M13) csillagrendszer felé.
Az üzenetben kódolva voltak a földi alapelemek atomszámai, valamint Naprendszerünk grafikája, amely jelezte, honnan származik az üzenet. Az M13 azonban a SETI Intézet szerint nagyjából 21 000 fényévre van, így Drake üzenete nagyjából ugyanennyi év alatt jut el oda. Aztán ugyanennyi időbe telne bármilyen hasonló válaszjelnek, hogy visszajusson hozzánk.
Stephen Hawking asztrofizikus 2010-ben óva intett a kapcsolatfelvételi kísérletektől
Hawking a Times of London című lapnak elmondta: „Elképzelem, hogy hatalmas űrhajókban létezhetnek, miután elhasználták az összes erőforrást a szülőbolygójukról. Az ilyen fejlett idegenek talán nomádokká válnának, és igyekeznének meghódítani és kolonizálni minden olyan bolygót, amelyet el tudnak érni”.
Az idegenek szándékosan is rejtőzködhetnek előlünk.
Egyes kutatók szerint a galaxisban lévő intelligens életnek ugyanazok az aggodalmai lehetnek a kapcsolatfelvétellel kapcsolatban, mint Hawkingnak, ezért inkább a hallgatás mellett döntenek.
A „Végidők” című könyvében Walsh egy ilyen irányú hipotézist állít fel: Talán a Földet állatkertként kezelik, és az emberek a galaktikus őslakosok egy távoli csoportja, akiket szándékosan hagynak háborítatlanul.
Az idegenek egyszerűen megelégedhetnek azzal, hogy békén hagynak minket, amíg túl mohók nem leszünk, és nem jelentünk veszélyt a nagyobb univerzumra.
Az 1951-es „A nap, amikor a Föld megállt” című hollywoodi kasszasiker egy ilyen elméletet vizsgál. A filmben egy idegen űrhajó landol Washingtonban, hogy átadjon egy üzenetet: élj békében, vagy pusztulj el, mert veszélyt jelentesz más bolygókra.
Egy technológiailag fejlett civilizáció sem tud több millió évig utazgatni a galaxisban.
A Fermi-paradoxonra adott lehetséges válasz szerint intelligens civilizációk létezhetnek a Tejútrendszer más részein, de olyan távol vannak, hogy meghalnának mielőtt megtalálnának minket, vagy mi kapcsolatba léphetnénk velük.
Sok tudós lehetségesnek tartja, hogy – a földi emberekkel ellentétben – az idegenek a saját bolygójuk belsejében élnek, ezért nem találtunk még életjeleket.
Egyes bolygók folyékony vize a felszín alatt, a bolygók belsejében található. Úgy tűnik, ez a helyzet a Szaturnusz Enceladus nevű holdja és a Jupiter Europa nevű holdja esetében. Ezek a földalatti óceánok lakhatóak lehetnek.
„Ha valóban technológiai civilizációk fejlődhetnek ki ezeken a belső óceáni világokon, akkor természetesen el lennének vágva tőlünk az óceánjuk feletti kőzet- és jégburok miatt” – mondta korábban Alan Stern bolygókutató a Business Insidernek. „Nem látnánk a városuk fényeit. Nem hallanánk a kommunikációjukat. Talán még azt sem tudnák, hogy létezik odakint egy univerzum, amivel kommunikálhatnának.”
Az Oxfordi Egyetem 2018-as tanulmánya szerint nagyjából kettő az öthöz az esélye annak, hogy egyedül vagyunk a galaxisunkban, és egy a háromhoz, hogy egyedül vagyunk az egész kozmoszban. De minél többet tudnak meg a csillagászok azokról a feltételekről, amelyek alkalmassá tesznek egy bolygót az élet számára, annál inkább úgy tűnik, hogy galaxisunk sokkal barátságosabb lehet az élet számára, mint azt korábban gondolták.
A NASA bolygókereső Kepler-űrteleszkópja, amely 2009-ben indult, több mint 2000 exobolygót fedezett fel, mire 2018-ban nyugdíjba vonult. 2013-ban csillagászok arról számoltak be, hogy a Kepler adatai alapján akár 40 milliárd, a Földhöz hasonló méretű bolygó is létezhet, amelyek a saját csillaguk „Goldilocks-zónájában” vannak – ahol a körülmények lehetővé tehetik, hogy folyékony víz gyűljön össze a felszínükön. Még ha ezeknek a Földszerű bolygóknak csak 0,01%-a ad otthont életnek, ez még mindig több millió bolygót jelentene.
Egy másik teleszkóp, a TESS jelenleg idegen világok után kutat az égbolton. A NASA eddig több mint 5200 exobolygó létezését erősítette meg. További több mint 9 200 jelölt várja a megerősítést. De annak az esélye, hogy teleszkópjaink véletlenül pont a megfelelő időben a világűr megfelelő részére irányuljanak, hogy földönkívüli civilizáció jeleit észleljék, elenyészően kicsi.
A SETI Intézet tudósai rádióteleszkópokat irányítanak az égbolt egyes részeire, hogy adatokat gyűjtsenek. A kutatók elemzik ezeket az információkat olyan szokatlan minták után kutatva, amelyek egy intelligens civilizációtól származó szándékos vagy véletlen adásra utalhatnak.
A SETI megfigyelési rendszere azon az elképzelésen alapul, hogy az idegenek üzenetet próbálnak küldeni nekünk – csak meg kell hallanunk. De, hogy mikor halljuk ezeket meg, az még rejtély.