Brutális gázárak, rohanás a tűzifáért: milyen tél vár ránk?
Az egekbe szökő energiaárak miatt nemcsak sok magyar, de nyugat-európai is attól tart, hogy idén télen komoly problémái lesznek a fűtési szezonban. Elképesztő roham indult meg a különböző fűtőanyagok és kályhák iránt. Mindent visznek, ami tüzelésre alkalmas. Milyen tél vár vajon ránk?
A földgáz ára Európa-szerte megnégyszereződött idén. Sajnos nincs egyáltalán kizárva, hogy az energiaárak újabb magaslatokat érnek el, ami sok fogyasztót arra késztet, hogy alternatív (vagy inkább régi) fűtési megoldások mellett döntsön. Magyarországon és több nyugati államban is hatalmas keresletet figyeltek meg a tüzelőanyagok, valamint a kályhák iránt.
Németországban, ahol a lakások közel felét gázzal fűtik, az emberek a fatüzelés felé fordulnak. A tűzifaárusok a helyi médiának elmondták, hogy alig tudnak megbirkózni a kereslettel. Az országban emellett a falopások száma is drasztikusan megugrott.
A szomszédos Hollandiában az üzlettulajdonosok megjegyzik, hogy ügyfeleik minden eddiginél korábban vásárolnak fát. Belgiumban a fakitermelők küzdenek a kereslettel, miközben az árak emelkednek – ahogy az egész régióban.
Dániában az egyik helyi kályhagyártó azt nyilatkozta, hogy bár a Covid-járvány kezdete óta nőtt a kereslet a termékei iránt, az idei nyereség az előrejelzések szerint meghaladja a 16 millió koronát (2 millió euró), míg 2019-ben csak 2,4 millió korona volt.
Magyarország is kemény télre készül, hiszen bejelentette a tűzifa exportjának tilalmát, és enyhített a fakitermelésre vonatkozó egyes korlátozásokon.
Valójában nem az ukrajnai konfliktus az egyetlen oka az energiaválságnak. Az áremelkedés már 2021-ben is megfigyelhető volt, de most könnyű mindent a háborúra fogni.
„A COVID miatt megszakadt az ellátási lánc, a nagyon hideg tél, a nagyon forró nyár és a kínai energiaválság hatása volt az, ami miatt világszerte hatalmas mennyiségű LNG-t vásároltak fel” – jelentette ki Phoebe Koundouri professzor, az Athéni Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalmi-gazdasági és környezeti fenntarthatósági kutatólaboratóriumának igazgatója, valamint a Környezet- és Erőforrás-gazdaságtani Európai Szövetség elnöke.
Az ukrajnai konfliktus kirobbanásakor az Oroszország elleni szankciók – majd Moszkva válasza a korlátozásokra – pedig csak olaj volt a tűzre.
„Európának valóban tárgyalófélként kell fellépnie a NATO, Oroszország és Ukrajna között, és Kínát is be kell vonnia a megbeszélésekbe, hogy több millió ember számára, akiket ez a geopolitikai válság érint, ésszerű megoldást találjunk” – jelentette ki Koundouris professzor.
„Környezetbarát” fatüzelés
A fa elégetése nem újdonság az EU-ban. Az elmúlt évtizedben még a blokk környezetvédelmi céljainak eléréséhez is az egyik legjobb módszernek tartották. 2009-ben az EU közzétette a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED) első változatát, amely dokumentum a megújuló energiaforrások felhasználásának szintjét írja elő a közösségben.
Eszerint a megújuló energiaforrások „megújuló, nem fosszilis energiaforrásokat jelentenek (szél-, nap-, geotermikus, hullám-, árapály-, vízenergia, biomassza, szennyvíztisztítótelepi gáz és biogázok). A biomassza a mezőgazdaságból (beleértve a növényi és állati eredetű anyagokat), az erdészetből és a kapcsolódó iparágakból származó termékek, hulladékok és maradékok biológiailag lebomló részét, valamint az ipari és kommunális hulladékok biológiailag lebomló részét” jelenti.
A dokumentum rámutatott arra, hogy a fa elégetését az előnyben részesítendő energiaforrások között kell tartani – ezt a pontot azóta több környezetvédő is erősen vitatja.
A Natural Resources Defense Council nevű aktivista szervezet 2019-ben ismertetett adatai szerint az európai országok évente 7 milliárd dollárt költenek a fűtési célú fatüzelés támogatására. A szervezet azt is megállapította, hogy 2017-ben az összes vizsgált 15 uniós tagállamban kifizetett biomasszából származó energiatámogatások több mint fele Németországban és az Egyesült Királyságban volt.
Az EU a legnagyobb fapellet-piac, 2021-ben 23,1 millió tonna (MMT) fapelletet fogyasztott el, ami várhatóan idén rekordot dönt majd. Ez derül ki az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Külföldi Mezőgazdasági Szolgálata Globális Mezőgazdasági Információs Hálózatának jelentéséből.
2022-ben az uniós kereslet várhatóan tovább nő, 24,3 millió tonnára, ami a lakossági piacok bővülésén alapul, főként Németországban és Franciaországban, amit a biomassza kazánok telepítését célzó támogatási programok és a fosszilis tüzelőanyagok magas ára ösztönöz. Az EU pellet iránti kereslete az elmúlt tíz évben jelentősen meghaladta a hazai termelést, és ez a főként Oroszországból, az Egyesült Államokból, Fehéroroszországból és Ukrajnából származó import növekedését eredményezte.
Az ukrajnai hábroú kitörése után az EU betiltotta az Oroszországból és Fehéroroszországból származó faanyagimportot. Eközben elemzők megjegyzik, hogy a hiányt az USA pótolja. Az ország exportvolumene, amely az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedett, „megelőzi a tavalyi évet, amikor rekordmennyiségű, több mint 7,4 millió tonna amerikai fapelletet adtak el külföldön” – írja a Wall Street Journal a Foreign Agricultural Service-re hivatkozva. „A biztosítási és szállítási költségek előtti átlagár közel 170 dollárra emelkedett tonnánként, a tavalyi 140 dollár körüli árról”.
A politika újragondolása
Mostantól kezdve például Németország polgárai támogatásban részesülhetnek, ha fűtési eszközként a fához nyúlnak. A holland kormány azonban már kevésbé barátságos a fatüzeléssel szemben. Idén a kormány úgy döntött, hogy nem ad több támogatást a biomassza városi fűtési rendszerekben és az üvegházak fűtéséhez történő felhasználásához.
Az Egyesült Királyságban folyamatos vita folyik a Drax – az ország legnagyobb megújuló energiaforrást hasznosító erőműve – körül. A vállalat 2021-ben 893 millió font (1 milliárd dollár) állami támogatást kapott az erdei biomassza elégetéséhez. A Guardian nemrég arról számolt be, hogy az energiaügyi miniszter, Kwasi Kwarteng a képviselők zárt ülésén elmondta, hogy a Drax erőműben elégetendő fa importálása „nem fenntartható” és „semmi értelme”. A Drax által felhasznált fapellet nagy része az Egyesült Államokból és Kanadából származik. „Nincs értelme Louisianából beszerezni – ez nem fenntartható … a fél világot átszelő fapelletet szállítani – ennek számomra semmi értelme” – tette hozzá Kwarteng.
Idén az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága új szabályokról döntött, amelyek meghatározzák, hogy mi tekinthető „fenntartható biomasszának” a megújuló energiáról szóló felülvizsgált irányelv értelmében. Ez alapján az elsődleges faipari biomassza – lényegében a feldolgozatlan fa – nem tekinthető megújuló energiaforrásnak, és nem jogosult ösztönzőkre. Környezetvédelmi szempontból a fa elégetése enyhén szólva is megkérdőjelezhető intézkedés. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) adatai szerint a fa energiaegységenkénti CO2-tartalma inkább a szénhez hasonlítható, és sokkal magasabb, mint a gázé.
„Egyértelműnek kell lennünk – legalábbis én egyértelmű vagyok -, hogy az EU-nak minden politikájában világossá kell tennie, hogy a biomassza felhasználása, beleértve a fatüzelést is, nem végezhető nagy léptékben” – érvelt Koundouri. Azt is kifejtette, hogy a biológiai sokféleség esetleges válsága még nagyobb fenyegetést jelent, mint maga az éghajlati válság. Koundouri professzor szerint egyértelmű, hogy helyes lépés, hogy az EU újragondolja a fa elégetésétől való függőségét a villamosenergia-termelésben, de véleménye szerint a régiónak gyorsabban kell lépnie.
Szembenézni a valósággal
„Az Európai Unió rengeteg pénzt fektetett be, és sok más erőfeszítést is tett – például emberi vagy szellemi erőforrásokat – a környezet minőségének javítása érdekében” – jelentette ki Aleksandar Djikic professzor a szerbiai Mitrovica Nemzetközi Üzleti Főiskoláról. „Ez a válság minden bizonnyal sok ilyen környezetvédelmi eredményt fog megváltoztatni”.
És ez olyasmi, amit most is látunk: Júliusban az Európai Parlament támogatta azt a javaslatot, hogy a földgáz- és atomerőműveket klímabarát beruházásnak minősítsék, ami új környezetvédelmi vitát indított el.
„Mi, európaiak, elköteleztük magunkat a Green Deal (Zöld Megállapodás) mellett, amely szerint 2030-ra 55%-kal csökkentjük a CO2-kibocsátást, és 2050-re klímasemlegessé válunk” – magyarázta Koundouri professzor. „Ha van egy víziós küldetésünk az éghajlatváltozással való szembenézésre, és ezt a víziót politikává és beruházási csomagokká alakítjuk, akkor várható, hogy az átmeneti időszakban bizonyos válságokkal kell szembenéznünk. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem hatalmas átalakulás. Soha nem volt még ilyen hatalmas átalakulásunk az egészségügy és a jólét, az oktatás, a közösségek és a városok építésének módja, valamint a föld- és vízhasználat terén.”
Számára a jelenlegi helyzet nem ok arra, hogy feladjuk a környezetvédelmi menetrendet. „Ha váratlan eseménnyel szembesülünk, két dolog történik. Az egyik dolog – rájössz, hogy mit tettél és mit nem tettél annak érdekében, hogy biztonságban legyél a válsággal szemben. Európának gyorsabban kellett volna befektetnie a megújuló energiaforrásokba. A második dolog – azt mondod: „Oké, nem voltam elég gyors, most el kell fogadnom a valóságot, hogy a szenet és az atomot fogom használni, de tudni fogom, hogy ezeket csak rövid ideig fogom használni, és nem lesznek új beruházások a földgázba, a szénbe és az atomba, minden új beruházás a megújuló energiaforrásokba fog történni.”
Djikic professzor szerint az EU-nak most alaposan át kell gondolnia, hogy mit lép. Ráadásul arra számít, hogy a közösség szegényebb országai ki lesznek téve a felelőtlen erdőirtásnak.
„Az Európai Unió véleményem szerint úgy vágott bele ebbe a „kalandba”, hogy nem készült fel előre” – állította.
„Tehát a stratégiai célokat félretéve: Mi lesz az átlagpolgárokkal, akiknek növekvő energiaárakkal kell szembenézniük, és csak egy kis melegre vágynak télen? Az emberek nem tehetnek túl sokat, az országuk politikájától függenek. Ha a politikusok leülnének, gondolkodnának és megpróbálnának megoldást találni, az jó lenne az embereknek. Ha nem, akkor az energiaválság kihat a mindennapi életre” – érvelt Djikic professzor.
A kiút megtalálásának egyetlen eszköze a párbeszéd, véli Koundouri professzor. „Ez a politikai vezetők felelőssége, hogy leüljenek és komolyan átgondolják, hogyan oldják meg ezt a problémát; ez az egyetlen módja annak, hogy emberi fajként győzzünk. Ha továbbra is egymással szórakozunk, akkor az egész helyzetnek nem lesz jó vége.”