Amikor a szankciók visszafelé sülnek el: Az EU terve befuccsolt?
Miközben Németország 30 éve először számol be kereskedelmi hiányról, a nyugat-európai ipar kilátásai igen borúsnak tűnnek az Oroszország ellen bevezetett szankcióknak köszönhetően.
Németország májusi külkereskedelmi mérlege 1 milliárd eurós hiányt mutatott. Ez sok elemzőt arra késztetett, hogy megkérdőjelezze az ország gazdaságának jövőjét és általában az Európai Unió kilátásait.
A rossz hírek itt még nem érnek véget. Július 3-án Németország teljes globális piaci kapitalizációja, vagyis a német vállalatok teljes értékaránya a globális tőzsdéken, minden idők legalacsonyabb szintjén, 1,97%-on állt. Eközben július 5-én az euró 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett az amerikai dollárral szemben.
Robin Brooks, az Institute of International Finance vezető közgazdásza elég jól összefoglalta a német kereskedelem helyzetét. „Németország növekedési modellje az volt, hogy olcsó energiát importált Oroszországból, ezt felhasználta a feldolgozott termékek összeszereléséhez, és ezeket az árukat exportálta a világ többi részébe. Amíg Németország most új energiaszállítókat keres, addig a kereskedelmi mérlege és az eurózóna kereskedelmi mérlege csúnyán fog kinézni” – írta a Twitteren.
A kérdés az, hogy ez a mélypont tartós-e vagy sem. Michael Pettis, a Pekingi Egyetem pénzügyi professzora szintén a Twitteren osztotta meg véleményét, de szerinte Németország kereskedelmi deficitje nem annyira történelmi. Pettis szerint a drámai helyzet csak ideiglenes, minden hamarosan megoldódik.
Az energiaárak emelkedése azonban sokként éri a német feldolgozóipart. Az emelkedő energiaárak a megtakarítások csökkenését jelentik az infláció miatt. Július 7-én Németország szomszédja, a Cseh Köztársaság közel 1 milliárd dolláros külkereskedelmi hiányról számolt be – ami erősíti az összefüggést az emelkedő európai energiaárak és az alacsonyabb export között.
Úgy tűnik tehát, hogy a fő probléma pontosan az, amit Brooks felvázolt, nevezetesen az EU energiaforrása. Ha az olcsó orosz kőolaj és földgáz valóban tartósan kiesik az EU-ból, akkor logikusan ennek az EU gazdaságára gyakorolt hatásai is tartósak lesznek – kivéve, ha egy nagyon valószínűtlen forgatókönyv szerint az EU olyan alternatív ellátást talál, amely elegendő és árban is megfelelő.
Az egyik lehetséges megoldás az, hogy az EU cseppfolyósított földgázt (LNG) importál az Egyesült Államokból. Az amerikai cseppfolyósított földgáz szállítása az EU-ba és az Egyesült Királyságba azonban már megnőtt, mióta az Európa és Oroszország közötti politikai feszültségek kibontakoztak. Az amerikai Energiainformációs Hivatal adatai szerint az USA 2022 első négy hónapjában az LNG 74%-át exportálta Európába, ami az előző évi 34%-hoz képest jóval több. Ez azonban a jelek szerint nem volt elég ahhoz, hogy az európai energiaárakat stabilan tartsa.
Ez felvet egy alapvető kérdést, mégpedig azt, hogy az Európai Unió valóban megengedheti-e magának az Oroszországgal szembeni szankciók fenntartását. A tagok gazdasági modelljei egyszerűen nem összeegyeztethetők azzal a valósággal, amelyet a szankcióik teremtenek, és ez már most is árt az emberek jólétének, valamint társadalmi és politikai zavargásokhoz vezet.
Minél inkább elhúzódik a háború, annál nagyobb baj lesz az EU-ban
Az Európai Unió külpolitikájának elvileg a „stratégiai autonómia” doktrínáját kellene követnie, de ami most történik, az sem nem stratégiai, sem nem autonómia. Kétségtelen, hogy az ukrajnai helyzet borzalmas, és arra késztette az európaiakat, hogy megkérdőjelezzék a régió meglévő biztonsági architektúráját, de ha a NATO legújabb stratégiai koncepciója erre utal, akkor a lövéseket Washingtonból adják le.
A híres nemzetközi kapcsolatok tudósa, John Mearsheimer nemrégiben egy beszédében úgy fogalmazott, hogy „a történelem szigorúan fogja megítélni az Egyesült Államokat és szövetségeseit az Ukrajnával kapcsolatos ostoba politikájuk miatt”. Úgy tűnik, hogy egyes országok Ukrajnával kapcsolatban mindent megtesznek annak érdekében, hogy a konfliktus elhúzódjon – ami azzal a kettős fenyegetéssel jár, hogy a szerencsétlen ukránokat beáldozzák, az Európai Unió gazdaságát pedig kivéreztetik.
Minél tovább tart a konfliktus, annál valószínűbb, hogy az Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolat egyre inkább elmérgesedik. Ebből pedig logikusan következik, hogy ez kihatással lesz az európai országok, különösen Németország gazdasági modelljére. Ha efelé tartunk, akkor az EU sorsa kérdésessé válik.
A cseh fővárosban, Prágában már most azzal viccelődnek, hogy néhány éven belül Európa nem lesz más, mint az amerikaiak és a kínaiak nyári üdülőhelye. De addig valahogy kihúzzuk energia nélkül?
Csűrhetjük csavarhatjuk a dolgokat, Németország kereskedelmi deficitje jelentős. Néhány napon belül a tendencia még markánsabbá válhat, ha más európai ipari országok is hasonló hiányról számolnak be. Az Európai Uniónak most már tisztáznia kellene magával, hogy mik a hosszú távú tervei Oroszországgal, és hogy az európai ipar képes-e életben maradni az orosz energiát sújtó szankciók mellett.