Közel 750 millió ember léte a tét, miközben az EU trükközik
Úgy tűnik, hogy az Európai Unióban már nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Nincs szolidalitás, nincs egységes fellépés, csak össze-vissza kapkodás, aminek az árát az európai lakosság fizeti meg.
Itt az ideje, hogy a pszichiáterek közbelépjenek, hiszen 750 millió európai mindennapi élete függ attól, hogy mit döntenek a nép által soha meg nem választott, téveszmés uniós vezetők. Európa akkor döbbent rá, hogy brutálisan ki van téve az orosz gáznak és olajnak, amikor begördültek az első orosz tankok Ukrajnába. Azóta pedig eszüket vesztve próbálnak az uniós tisztviselők leszakadni róla, csak épp egyik ostoba döntést hozzák a másik után.
Az EU nemrég nyíltan kijelentette, hogy nem akar rubelben – vagy aranyban – fizetni. Legyen szó földgázról, olajról, szénről vagy bármilyen orosz nyersanyagról, az EU ahelyett, hogy valóban „fizetne”, úgy tesz, mintha a „nyomtatás és letétbehelyezés + befagyasztás” trükköt alkalmazná. Hogy mindenki számára érthető legyen, úgy akarja a számlát kiegyenlíteni, mintha Te bemennél egy üzletbe és a pénztárnál fizetéskor nem fizetnél, csupán bemutatnál a kasszásnak egy lezárt dobozt a forint fényképével, és azt állítanád, hogy ebben a dobozban az a pénz van, amelyet a fotón látunk, de azt Te hazaviszed és otthon elrejted.
A nyomtatás és letétbe helyezés + befagyasztás trükkje
A múltban az unió úgy fizetett az orosz importért, hogy az orosz exportőröknek az EU bankjaiban vezetett számláira átutalta a kívánt az összeget. Most azonban az EU vezetése elrendelte, hogy az ilyen átutalásokat azonnal be kell fagyasztani, amint beérkeznek, hogy Oroszország ne tudja felhasználni ezt a pénzt. Az Európai Központi Bank kinyomtatja a megfelelő mennyiségű eurót, majd ezt a pénzt átutalja az orosz exportőrök EU-ban vezetett bankszámláira, amit azonban egyből be is fagyaszt. Oroszország tehát nem férhet hozzá ehhez a pénzhez – amely valójában soha nem is látott napvilágot. Tehát az EU elvárja, hogy Oroszország gyakorlatilag ingyen küldje a gázt és az olajat az európai országoknak. Persze most sokan mondhatják, hogy ez csak átmeneti és amint vége a háborúnak akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba, de valljuk be magunknak őszintén: eddig valami is visszaállt a normális kerékvágásba?
A mai kereskedelmi környezetben csak egy bolond fogadná el ezt a gyerekes javaslatot, hiszen Te eladnál akár egy rágógumit is úgy, hogy a pénzt, ami érte jár egy olyan számlára küldik, amit azonnal be is fagyasztanak?
Az ilyen „hipotetikus” pénz egyszerre tekinthető létezőnek és/vagy nem létezőnek. Most, hogy az EU nem hajlandó rubelben fizetni, és ragaszkodik a fentebb részletezett elméletéhez, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök elismerte, hogy az EU és az USA által eddig bevezetett szankciók egyszerűen nem működnek, hanem éppen ellenkező hatást váltottak ki Oroszországban. „Nézze meg a rubel árfolyamát; mi történik az orosz gazdasággal. Semmi különös nem történik ott. Most elsöprő szankciókra van szükség”.
Eközben Ursula von der Leyen folyamatosan azt hangoztatja, hogy „feltérképezzük az összehangolt uniós válaszlépéseket, hogy az európaiak bízhassanak abban, hogy egységesen és szolidárisan állunk ki…”, ami egyszerűen nem igaz.
Nincs egységes fellépés, házon belül is nagy a vita
Az EU-ban ma már nincs koordináció és nincs szolidaritás. Mindenki csak a saját maga pecsenyéjét sütögeti, mint például Svédország, amely épp most akar csatlakozni a NATO-hoz, miközben az Ukrajnába küldött fegyverekért természetesen fizetséget követel. A helyzet az, hogy az európaiak általában véve, és különösen az EU vezetése most a leginkább széttöredezett és kiszámíthatatlan.
Eközben négy uniós vásárló már rubelben fizette ki a gázt, és legalább 10 ország rubelben nyitott orosz bankszámlát. Az EU több országa megállás nélkül fegyvereket szállít Ukrajnának nap mint nap, miközben az EU vezető diplomatája, Josep Borrell pár napja azt mondta, hogy itt az ideje Oroszországgal barátkozni. Borrell először úgy fogalmazott: „ezt a kérdést a csatatéren kell megoldani”, majd egy nappal később: „Az EU-nak és Oroszországnak újra kell építenie a kapcsolatokat”.
Úgy tűnik tehát, hogy Ursula von der Leyen „összehangolt uniós válaszlépéseink” folyamata nem megy túl zökkenőmentesen. Míg megy a házon belüli vita, addig Oroszország Lengyelország és Bulgária felé csökkentette a gáz mennyiségét.
Robert Habeck német gazdasági miniszter amiatt aggódik, hogy az orosz import leállítása „tömeges munkanélküliséget, szegénységet fog eredményezni, miközben az emberek nem tudják fűteni az otthonaikat”. Ausztria nyíltan elismerte, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának az orosz gázimport betiltását, míg mások az orosz gázvezetékek teljes elzárását követelik.
A probléma tehát jelentős, egyetértés nincs, miközben többen elvárják, hogy Oroszország gyakorlatilag jótékonysági alapon küldje a gázt. Ezzel kapcsolatban John Connally, volt amerikai pénzügyminiszter szavai jutnak az eszünkbe: „Ez Oroszország árucikke, mégis a te problémád.”