Anarchista vagy? Nagyon meg fogsz lepődni a válaszon
Elég valószínű, hogy már hallottál az anarchistákról – és elég valószínű, hogy a legtöbb dolog, amit hallottál róluk, nem is igaz.
Sokan gondolják, hogy az anarchisták az erőszak, a káosz, a rombolás nagykövetei, akik minden fajta rend és szervezet ellen vannak. A valóság azonban ettől igen messze van. Az anarchisták mindössze olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy az emberi lények képesek viselkedni, anélkül, hogy erre kényszeríteni kellene őket.
Leegyszerűsítve az anarchisták két alapvető elméletben hisznek. Az egyik elmélet alapja, hogy az emberi lények normális körülmények között ésszerűen viselkednek, képesek magukat közösségbe szervezni és együttműködni anélkül, hogy ez kötelező lenne. A másik elmélet pedig a hatalom erejét emeli ki, azaz, hogy ha nem normálisak a körülmények, akkor megjelenik az irracionális viselkedés, amit aztán szabályoznak.
Nézzük meg néhány valós életből vett példát, hogy egy anarchista, hogyan áll egy-egy szituációhoz. Te vajon hogy viselkednél ezekben a helyzetekben?
- Ha sorban állnak az emberek, hogy felszállhassanak egy tömött buszra, akkor megvárod, amíg sorra kerülsz, ahelyett, hogy könyökölve előrefúrod magad, még akkor is, ha nincs a környéken rendőr?
Ha igennel válaszoltál, akkor úgy döntöttél, mint egy anarchista tette volna.
Az anarchia alapja az önszerveződés, azaz, hogy nem szükséges kényszerítő erő ahhoz, hogy megértsék az emberek egymást és tisztelettel viselkednek egymással. Az anarchisták szerint az antiszociális viselkedés, ami miatt úgy gondoljuk, szükség van katonaságra, rendőrségre, börtönökre és kormányokra onnan ered, hogy rendszer szintű egyenlőtlenségek és igazságtalanságok vannak, amiket pont a fent említett szervezetek idéznek elő ördögi körként.
- Tagja vagy olyan klubnak, sport csapatnak vagy önkéntes szervezetnek, ahol a döntéseket nem egy vezető hozza meg, hanem az általános egyetértés?
Ha igennel válaszoltál, akkor egy olyan szervezethez tartozol, ami az anarchisták elméletén alapul.
Az anarchisták szerint az önkéntes részvétel nem más, mint a demokrácia alkalmazása a mindennapi élet során. Ha minden szervezet ezen elv mentén szerveződne, akkor nem lenne szükség olyan hierarchikus szerveződésekre, mint a katonaság vagy a bürokrácia. Lehet úgy gondolod, így nem működne az élet, azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy ezek a szervezetek is működnek, ahol a döntéshozás konszenzus alapon történik, figyelembe véve a mások érdekei is.
És ezzel el is jutottunk a következő nagyon fontos ponthoz. Az emberek ugyanis mind addig értelmesen és körültekintően viselkednek, amíg velük egyenlő féllel van dolguk. Azonban az emberi természet olyan, hogy nem lehet bízni abban, aki hatalomhoz jut. Ha valaki kezében erő összpontosul, akkor minden bizonnyal vissza fog élni vele így vagy úgy.
- Úgy gondolod, hogy a legtöbb politikus önző, egoista disznó, aki nem foglalkozik a közérdekkel?
Ha igennel válaszoltál, akkor egyetértesz az anarchisták társadalom kritikájával.
Az anarchisták szerint, a hatalom korrupt és azok akik az egész életüket arra teszik fel, hogy hatalomhoz jussanak azok akik a legkevésbé érdemlik meg azt. A jelenlegi gazdasági rendszer úgy van felépítve, hogy az önző, gátlástalan viselkedést díjazza
És mi van akkor, ha ennek nem feltétlenül kell így lennie? Bárki elhiszi, hogy ez működik?
Évezredeken keresztül élt az emberiség kormányok nélkül, sőt a világ bizonyos részein még mindig kormányzati kontrol élnek emberek – és köszönik jól vannak. Nem ölik meg egymást, nem fosztogatnak és rombolnak, hanem élik az életüket, mint mindenki más.
Persze a mai urbanizált, technológia vezérelt világunkban ez egy kicsit komplexebb megvalósítást igényel. Azonban a technológia ebben az esetben nagy mértékben tudja segíteni is a problémák megoldását.
Elgondolkodtál már azon, hogy milyen lenne az élet, hogy a technológia valóban az emberi szükségleteket elégítené ki? Vajon hány órát kéne egy nap dolgozni, ahhoz, hogy működő képes legyen a társadalom, ha a kivesszük a képből a destruktív foglalkozásokat? Ha a világ legnagyobb elméi nem űrfegyvereket és részvénypiaci modelleket fejlesztenének, hanem olyan eszközöket, amivel a veszélyes vagy unalmas tevékenységeket, mint például a szénbányászatot vagy a wc pucolást ki lehetne váltani? Ha a fennmaradó munkát egyenlően elosztanánk mindenki között, mennyit kéne dolgoni? 5 órát egy nap, 4? 3? 2 órát? Senki sem tudja, mert senki még a kérdést sem meri feltenni. Az anarchisták szerint pedig ezeket a kérdéseket igen is fel kell tenni.
- Tényleg elhiszed azokat a mondatokat amiket a gyerekeknek mondanak? Vagy amit gyerekként te hallgattál?
Mindegy ki kezdte.
Rosszal nem tehetsz jót.
Edd meg amit főztél.
Lehet el kéne gondolkodni azon, hogy hazudunk a gyerekeinknek amikor a jóról és a rossz mesélünk, vagy tényleg komolyan kéne vennünk a saját tiltó rendelkezéseinket is. Mert ha ezeket a morális elveket logikusan végigvesszük az anarchizmushoz jutunk.
Vegyük a rosszal nem tehetsz jót elvet. Ha valóban komolyan vennénk, akkor nem lenne alapja a háborúknak és az igazságszolgáltatási rendszernek.
A gyerekeinket arra tanítjuk, hogy osszák meg amijük van, legyenek tekintettel másokra, segítsék egymást. Aztán a való világban pedig mindenkihez úgy állunk hozzá alapból, hogy mindenki önző és versengő. A gyerekek ebben az anarchista világképben nőnek fel és fokozatosan eszmélnek rá, hogy a felnőtt világ egyáltalán nem így működik. Ezért lázadnak, távolodnak el fiatal felnőttként és állapodnak meg később keserű, csalódott felnőttként.
- Úgy gondolod, hogy az emberi lény alapvetően korrupt és gonosz, vagy valamilyen típusú ember – nem, bőrszín, társadalmi, vallási, intellektuális alapon megkülönböztetett ember, felsőbbrendű és joga van mások felett rendelkezni?
Ha igennel válaszoltál, akkor minden bizonnyal nem vagy anarchista. Ha azonban nemmel válaszoltál, akkor valószínű, hogy az anarchista elvek 90%-ával egyetértesz és valószínűleg az életed is ezek szerint éled.
- Minden alkalommal, amikor figyelembe veszel egy másik ember igényeit, és tiszteled, anarchistaként viselkedsz.
- Minden alkalommal, amikor kompromisszummal oldod meg a vitás helyzeteket, anarchistaként viselkedsz.
- Minden alkalommal, amikor meglenne a lehetőséged, hogy kényszeríts valakit valamire, de inkább meggyőzöd és a racionalitására hatsz, anarchistaként viselkedsz.
- Minden alkalommal, amikor megosztasz valamit a barátoddal vagy eldöntitek ki mosogasson el, anarchistaként viselkedsz.
Nos, most mondhatnád, hogy ez mind szép és jó addig amíg kis csoportokról van szó , mert ott könnyű jól kijönni a többiekkel. De városokat, országokat irányítani teljesen más kérdés. És ez valamilyen szempontból igaz is. Még ha decentralizáltan is működik egy társadalom, és a lehető legtöbb hatalmat a kisebb közösségek kezébe adják, még számos olyan dolog marad amit koordinálni kell. De attól, hogy valami komplikált, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne demokratikus módon megoldani. Az anarchisták számtalan elmélettel rendelkeznek annak kapcsán, hogy hogyan kellene egy komplex társadalomnak önszerveződnie, ezek az elméletek messze túlmutatnak ezen a cikken. Senki nem állítja, hogy ezek a modellek tökéletesen működnének a valóságban, amit igazából el sem tudunk képzelni. Hogy milyen lenne egy olyan világ, ahol az emberi lényeket képeseknek tartjuk arra, hogy megoldják önmagukat a problémákat.
Összefoglalónk a The Anarchist Library cikke nyomán készült.