Egy kriptovaluta bányász naplója: négy év a tárnákban
Legtöbben valószínűleg már olvastatok híres emberek sikereiről szóló könyveket, mint például Richard Branson ‘Screw it, Let’s do it’ című írása vagy Steve Jobs életrajza. De többségük csak gyönyörű történetek a világ legjobb és legsikeresebb embereiről. Mi van a valódi emberekkel és a hibáikkal? Róluk senki sem ír. Valószínűleg töprengtél már azon, hogy vajon megéri-e a bányászat. Mennyi pénzt lehet vele keresni? Milyen esély van a pénz elvesztésére? Most lehetőséged van, hogy beleláss egy olyan kriptobányász életébe, aki 200 000 dollár értékű hardverrel rendelkezett.
A bányász úgy döntött, hogy név nélkül szeretné történetét megosztani velünk.
Bányászjárvány
Jelenleg a koronavírus járvány kitörésének közepén vagyunk, de egyszer volt egy bányászjárvány is. Bányászjárványok pontosabban. A legnagyobb 2017-ben zajlott le. Mi idézi elő az ilyen járványokat? Természetesen a kriptovaluták értékének növekedése. A 2017-es év sem volt kivétel. 2017. tavaszán a bitcoin árfolyama 1.000 dollárról 3.000 dollárra nőtt, az ethereum pedig még jelentősebb mértékben emelkedett. 10 dollárról 300 dollárra ugrott fel az árfolyam.
A bányászat hirtelen rendkívül jövedelmező üzlet lett. Mindenki erről beszélt. Szó szerint mindenki. Az Internet felrobbant.
Mi a bányászat? Hogyan kell bányászni? Nem tudtam semmit. Felhívtam a barátaimat, de ők sem tudtak semmit. Ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
Azok számára, akik távol állnak a bányászszektortól, csak jelzem, hogy 2017-ben már lehetetlen volt bitcoint bányászni bármi mással, csak a speciális ASIC bányászgépekkel. Ugyanakkor az ethereum bányászathoz a GPU-ra épülő bányászgépeket lehetett és még ma is lehet használni. Így van, ezek ugyanazok a grafikus kártyák, amiket a League of Legends, a Grand Theft Auto V vagy a Fortnite játékához használsz.
Az első bányászgép
Az ASIC gépeket nehéz volt kiválasztani. Fogalmam sem volt, hogyan működnek, és az internetes fotók sem voltak túl meggyőzőek. Úgy néztek ki, mint a rossz minőségű, tipikus ‘Made in China‘ eszközök. A GPU bányászat mellett döntöttem. Több grafikus kártya, általában hat vagy nyolc egyesül, hogy egy számítógépet/bányászgépet képezzenek. És már indulhatsz is. Itt jön az első probléma. A grafikus kártyák túl drágák. A bányászjárvány az árakat legalább kétszeresére emelte.
Valahogy sikerült nyolc Nvidia 1070 grafikus kártyát szereznem, 400 dollárt fizettem darabjáért, és elkezdtem építeni az első bányászgépemet. Micsoda rémálom volt. Most már több forrás van, például a 2Miners Blog, de anno el kellett olvasnom azokat a szörnyű fórumokat, és apránként összegyűjteni az információkat.
Szerencsére tudtam, hogy hogyan kell számítógépet építeni, így nem volt problémám a processzor alaplapra telepítésével vagy a Windows operációs rendszer telepítésével. Így befejeztem az első bányászgépemet. Csak be kellett állítanom a BIOS-t, megváltoztatni a beállításokat, mire a Windows végül felismerte mind a nyolc grafikus kártyámat. Azt kell hogy mondjam, a BIOS-beállítások megváltoztatása úgy, hogy nyolc grafikus kártya működjön a Windowson, egy igazi kaland volt. Letöltöttem a bányászszoftvert. Most pedig egy tárcát kellett szereznem.
Az Ethereum tárca
Mit csinálna egy józan ember? Googlébe rákeresne az Ethereumra, megnyitná a hivatalos weboldalt, és letöltené a kriptotárcáját. Ezt csináltam. Elindítottam a tárcát, és kérték, hogy várjak. Azt mondta, hogy szinkronizálnom kell a blokkokat. Szóval megtettem.
Mellesleg a bányászgép nem működött, mert még nem volt tárcám.
Elmentem dolgozni, de amikor este hazaértem, a szinkronizálás még mindig nem ért véget. A tárca lefoglalta a számítógépem memóriájának a nagy részét. Be tudtam zárni a szinkronizáló ablakot, és csak akkor jöttem rá, hogy egyszerűen lemásolhatom a tárcám címét anélkül, hogy megvárnám az egész blokklánc betöltését. Szóval bemásoltam a címet. Hozzáadtam a tárca címét a bányászprogramhoz, és a folyamat megkezdődött. Kitettem a bányászgépet a folyosóra, hogy ne zavarjon alvás közben.
Amikor felébredtem, megnéztem a tárcát és láttam, hogy a szinkronizálás még mindig zajlik. Úgy döntöttem, hogy Googlében keresek választ a problémámra. Azt a választ találtam, hogy egy szokásos merevlemez nem lesz jó, és egy SSD-re lesz szükségem. A fórumok azt javasolták, hogy Jaxxot használjak, egy multi-token tárcát. Ahelyett, hogy blokkláncot a saját számítógépem tárolná, a tárca valahol a saját szerverén teszi ezt meg. Amilyen paranoiás vagyok, nem tetszett nekem. De nem volt más választásom. Annyira akartam, hogy ezek az értékes coinok a tárcámban legyenek. Letöltöttem és telepítettem a tárcát, lemásoltam a címet, újrakonfiguráltam a bányászgépet. Aztán elmentem otthonról. Amikor este hazaértem és kinyitottam a tárcát, láttam valamit. Siker!
Annyira izgatott voltam. Így azt mondtam feleségemnek: „Bontsd fel azt az üveg vörösbort, ami a születésnapi partiról maradt. Ünnepeljünk!„. „Micsoda idióta” – gondolta a feleségem – „ezt az átkozott zajos dolgot bent tartja a lakásunkban, és még ennyire örül is neki!”
Túl késő a bányászat elindításához
Egy hét telt el gond nélkül. Rendszeresen kaptam ethert a tárcámba. Kiszámoltam a villamos energia kiadásaimat, és rájöttem, hogy a bányászgép napi 10 dollárt hozott nekem. Tehát egy év alatt kellett volna kifizetődnie. Jól tudtam, hogy a kriptovaluták árfolyamai rendkívül instabilok, de ezen a ponton már nem lehetett megállítani.
Pénzt kerestem a semmiből. Minden egyes nap. És ami a legfontosabb: a megtérülési idő csak egy év volt. Hol máshol találhattam volna ilyen lehetőséget?
Elnézést, ha valami butaságot mondok gazdasági szempontból, de ki kínálna Önnek 100%-os éves kamatlábat? Meg voltam győződve arról, hogy senki. Az interneten az emberek azt mondták, hogy hamarosan vége lesz, már túl késő elkezdeni bányászni, és csak azok fognak pénzt keresni, akik egy éve kezdték, stb. De én megállíthatatlan voltam.
Elkezdtem olcsó grafikus kártyákat keresni, mert nem akartam sokat költeni rájuk. Az alaplapokat, a tápokat és más alkatrészeket könnyebben szereztem, mert mindig lehetett őket kapni a üzletekben. Időnként a riser kártyák, amikre szükségem volt, elfogytak, ezért rossz minőségű modelleket kellett vásárolnom. Egy hónappal később már öt bányászgép volt a lakásomban, és napi 60 dollárt kerestem. Ekkor már nem csak a folyosón voltak a gépek, hanem szó szerint mindenütt.
Éjszakára a folyosóra és a konyhába tettem őket, ahol az ablakokat tárva-nyitva tartottam. Egyébként lehetetlen volt aludni a meleg és a zaj miatt.
Egyik éjjel felébredtem, hogy a fürdőszobába kimenjek, de aztán megálltam a folyosón. Éreztem, hogy valami elektromos eszköz ég. Azt hittem, hogy a bányászgépeim, de rájöttem, hogy a probléma valahol máshol van. A vezeték, ami a lakásban ment olyan forró volt, mint pokol, és a körülötte lévő műanyag elolvadt. Gyorsan kikapcsoltam a gépeimet. Örültem, hogy nem gyújtottam fel semmit. De nem folytathattam így tovább. Ideje volt, hogy helyet találjak a bányászgépeimnek.
Szoba a bányászgépeknek
Igen, építenem kellett egy helyiséget a gépeimnek. Mi más választásom volt? Nem mondhattam egy főbérlőnek sem, hogy kriptovalutát akarok bányászni. Ezért felhívtam gyárakat és ipari területeket, hogy egy kis adatközpontnak (szerverszoba) keressek helyiséget. Jó lenne, ha lenne ablaka és 20 kW teljesítmény. A régebbi gyárakat választottam, mert azt hittem, hogy kevesebb problémájuk van az árammal.
Egy héttel később megtaláltam a helyet, és áttelepítettem a bányászgépeimet. A szoba kicsi volt, 15–20 négyzetméter, de két nagy ablakkal, amelyeket azonnal ki kellett nyitnom, hogy lehűtsem a gépeimet. Egyébként minden nagyon felmelegszik, és az ajtó nyitva tartására pedig nem volt lehetőség. Mi lenne, ha valaki ellopná a kártyáimat?
Így kezdtem el a nagyszabású bányász vállalkozásomat. Csak vicceltem. Az emberek a milliárdos berendezéseiket közvetlenül az erőművek mellé tették. Én ahhoz közel sem jártam.
Első ASIC bányászgép
Építettem pár új bányászgépet, de többet akartam. Nagyon kíváncsi voltam az ASIC bányászgépre. Különben is, jobb a változatosság. Mi lenne, ha az Ethereum bányászat meghalna? A Bitcoin viszont majdnem tíz éve már jelen van. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom.
Megvettem az első ASIC-et és elindítottam. El sem lehet mondani, hogy milyen hangos volt. Jó volt, hogy nem otthon tartottam. Mi sem, és a szomszédok sem tudták volna elviselni. Az ASIC beállítása rendkívül egyszerű volt. Csak hozzáadtam a bányász pool címét, a tárcámat, és kész is volt. Sokkal könnyebb volt, mint bányászgépeimnél. A megtérülési időszak pedig kevesebb mint egy év volt.
„Hú, ez a dolog valóban működik„, gondoltam. „Többet kell szereznem.”
Több bányászgép. Áttérés a Linux operációs rendszerre
Építettem még néhány bányászgépet és rendeltem Kínából különböző ASIC-okat. Antminer L3+-t Litecoin bányászathoz, Antminer S9-et Bitcoin bányászathoz és Antminer D3-t pedig Dash bányászathoz. Az Antminer A3-at is megvettem a SIA-hoz, de ezt csak egy évvel később.
Ekkor már Nvidia és AMD bányászgépeim is voltak. Sajnos ahhoz, hogy az AMD kártyák megfelelően bányásszanak, minden kártyát egyenként kellett frissítenem. A frissítéseket (időzítéseket) nem mindig volt könnyű megtalálni. És még a frissítés után is sok időt kellett a GPU-túllépés konfigurálásával töltenem az Afterburnerben, hogy a grafikus kártya maximális hashrátát biztosítson. Ráadásul az AMD kártyák tízszer annyira felmelegedtek, mint az Nvidia kártyák. Természetesen a modelltől függött, de általában forróak voltak.
Már nem tudtam irányítani a bányászgépeimet. Állandó hibák voltak, GPU-hibák, váratlan Windows frissítések. Aztán a TeamViewer kereskedelmi felhasználást gyanított, és öt percre korlátozta a csatlakozási időm. Aztán tíz percet kellett várnom. Ahelyett, hogy a feleségemmel otthon vacsoráztam volna, a szerverszobámba kellett menni, és operációs rendszert újratelepíteni.
Linuxot telepítettem az összes gépre. Az első telepítés némi időbe telt, de a többi meglehetősen gyorsan ment már. Sajnálom, hogy nem korábban csináltam meg. Annyira egyszerű volt. Online megfigyelés mindössze havi néhány dollárért minden egyes bányászgéphez.
Oké, fejezzük be az unalmas részt. Mindenki szaftos részleteket akar.
Mennyi pénzt kereshettem volna a kriptobányászattal?
Rengeteg pénzt kereshettem volna. Végülis sok pénzt szedtem ki belőle? Inkább nem, mint igen. Ugyanis rengeteg hibát követtem el. Bár létezik az a mondás, hogy az ember csak a saját hibáiból tanul, ugye?
Mennyi pénzt költöttem el az alapgépekre? 200 ezer amerikai dollárt. Igen, ebből egy saját szép kis lakást is vehettem volna.
És akkor mennyi pénzt kereshettem volna? Nem kevesebb mint 400 ezer dollárt. Teljesen megtérült volna a beruházás költsége, és még szép summát is akaszthattam volna belőle a költségeken felül.
Milyen hibákat követtem el? Miért kerestem ennél kevesebbet?
Első hiba: Nem adtam el a kriptovalutákat
Mi is a bányászat? A bányászat egy olyan folyamat, amiért jutalmakat kapsz a számítási tevékenységért. Azért veszel hardvert, hogy azzal pénzt keress. Ezért minden nap arra kell törekedned, hogy pénzt keress vele.
Én viszont nem adtam el a jutalmul kapott kriptovalutákat, mert az életszínvonalam megengedte, hogy a kriptók eladása nélkül is csinálhassam. Az árfolyam állandóan felfelé ívelt, így a megkeresett kriptókat megtartottam. A megtakarításom gyorsan növekedett. Arról álmodtam, hogy veszek majd egy Teslát, meg aztán még egyet. Aztán hirtelen az árfolyam bezuhant. 2018. tavaszán a Bitcoin és a többi kriptó árfolyama teljesen összeomlott.
Még egy évvel később is abban bíztam, hogy a Bitcoin összeszedi magát, és az árfolyam kilő. Ekkor napi szinten olyan ütemben vesztettem a pénzt, mint ahogy 2017-ben kerestem. Nem akartam a Bitcoint eladni 10 ezer dolláros áron, hiszen korábban az értéke 20 ezer dollár volt. 8000 dollárért eladni pedig őrültség lett volna. Biztos voltam benne, hogy hamarosan újra megindul az árfolyam. Aztán beesett egészen 3000 dollárig. Abban a pillanatban már nem maradt semmi, amit el lehetett volna adni.
Csapdába kerültem.
Konklúzió: Ha pénzt kapsz, akkor el kell adni.
Második hiba: Elkezdtem befektetni.
Aktívan kereskedtem az Etherrel, és építettem a kriptovaluta portfóliómat. Sosem kereskedtem korábban, így minden nagyon ismeretlen és izgalmas volt. Utánaolvastam a kriptovaluta projekteknek, és vettem az újonnan kibocsátott kriptovalutákat és tokeneket. ICO-kba is fektettem. Egyik ICO megduplázta a vagyonomat, a harmadik megháromszorozta.
Úgy éreztem, hogy kereskedőnek születtem.
Csak később láttam be, hogy a folyamatos növekvő piacon mindenki képes nyereségesen kereskedni. Még a legrosszabb befektető is pénzhez tud jutni. Aztán itt is minden összeomlott.
Másfél éves kriptovaluta kaland után 2018 végén rájöttem, hogy egy kriptó vezérel mindent. Ez a Bitcoin. A többi csak mellékág. Oké, talán még az Ether. De ennyi.
Konklúzió: A bányászat és a kereskedés két külön dolog.
Nem tudod a kettőt egyszerre csinálni. Vagy bányászol vagy a tőzsdéken próbálsz szerencsét. De a kettő nem működik együtt. Nem kell azért bányásznod, hogy kereskedj, és vice versa.
Harmadik hiba: Shitcoinokat bányásztam.
Az eufória egy nagyon veszélyes dolog. 2017-2018 táján a földből mindenhol kriptovaluta projektek nőttek ki. Nagyon unatkoztam, így mindig új dolgok után kutattam. Rengeteg új coin volt akkor, amik közül válogathattam. Azok, akik jók voltak a programozásban, lemásolták az Ethereumot vagy a Bitcoint, megváltoztattak pár sort a kódban, és kész is volt az új coin.
Ugyanaz a tárca, ugyanaz az infrastruktúra. Csak a logót változtatták meg. Rengeteg féle coint bányásztam: WhaleCoin, PegasCoin, Musicoin, és a társaik.
Vártam arra, hogy valamelyik tőzsde belistázza ezeket az új coinokat, és aztán eladtam őket. Jó profitot csináltam rajtuk. Nagyon boldog voltam abban az időben. De ma már be kellett látnom, hogy sokkal több pénzt kereshettem volna, ha Ethereumot bányásztam volna akkor végig.
Konklúzió: Olyan coinokat bányássz, amik likvidek, így könnyen el tudod adni őket.
Ha hajlandó vagy valami újat bányászni, rögtön cseréld be valami nagyra (Bitcoin), vagy add el fiatpénzért.
Negyedik hiba: Kapzsi voltam és felelőtlen.
Sorra jöttek a Bitcoin hard forkok. Szinte minden hónapban volt egy új fork – Bitcoin Cash, Bitcoin Gold, stb. Én pedig minden egyes alkalommal akartam egy újat. Kíváncsi voltam.
Mikor elindult a Bitcoin Gold (BTG), hatalmas hájp volt körülötte. Az indulási ár 300 USD volt, ha jól emlékszem. Mindenki nagyon várta, köztük én is. Tudni akartam mennyi BTG-t kaphatok. Csak meg kellett adnom a saját tárcám privát kulcsát a Bitcoin Gold ’hivatalos’ oldalán. És én megadtam, és láttam, hogy mennyit nyerhetek vele.
Ma már tudom, hogy mekkora hülye voltam akkor, és semmiről sem volt fogalmam. Gondolom, mostanra már mindenki számára világos, hogy soha többet nem láttam viszont a bitcoinjaimat abban a tárcában. Sem BTG-t, sem pedig BTC-t. Az elején még volt annyi eszem, hogy először egy üres tárcát adtam be a ’hivatalos’ oldalon, de aztán utána utaltak abba a tárcába. Aztán az hamar el is tűnt onnan örökre.
Hogy mennyit vesztettem akkor? Elég sokat, valamivel több mint 1 BTC-t. Jobb inkább nem is emlékezni a pontos összegre.
Konklúzió: A privát kulcsodat mindig biztonságos helyen őrizd, és ne add ki senkinek.
Ötödik hiba: Pénzt tartottam a kriptotőzsdéken
Ez mindenki számára egyértelmű, mindenki tudja, hogy sohasem szabad coinokat tartani a tőzsdéken. Hozz létre egy tárcát, váltsd át a kriptovalutákat, és utald el onnan a coinokat. Ez az egyetlen járható út.
Bármelyik tőzsde, előbb vagy utóbb lehúzhatja a rolót. Megtörtént már egy pár esetben. A Cryptopia esete volt az egyik leghangosabb. Szerencsére nem vesztettem sokat ezen a tőzsdés dolgon. De még máig látom, hogy még mindig vannak akik bányásszák. Csodálkozom, hogy miért.
Hasonló a dolog a Nicehash-sel is. Ez egy platform, ami bányászkapacitást ad ki bérbe. Az én ASIC gépeim is dolgoztak nekik. A coinokat egy Bitcoin tárcában tároltam a Nicehash platformon. Aztán hirtelen a Nicehash összeomlott. A felhasználók coinjait persze valaki azonnal ellopta. A Nicehash sűrű bocsánatkérések közepette összehozott egy programot, amivel kompenzálták a felhasználókat. A kompenzáció azonban csak az elveszett érték 80%-át fedte.
Mennyit vesztettem én? Elég sokat, körülbelül 0.5 BTC-t.
Konklúzió: Soha sem tarts pénzt a kriptotőzsdéken.
Hatodik hiba: Elvesztettem a kontrollt a hardverek felett.
Két incidensem volt. Az első a következő volt: a barátom egy barátjának egy barátja felajánlotta, hogy vásárol nekem bányászgépeket egy olyan helyen, ahol olcsó az elektromos áram. Nem csak hardvert, hanem hosting szolgáltatást is. Azt ígérték, hogy a bányászgépeket berakják egy farmra, és karban is tartják őket. Mivel egy kicsit ismertem az eladót, belementem a dologba.
Az első pár hónapban minden remekül működött. Aztán jöttek a gondok. Voltak időszakok, amikor nem volt áram, aztán a bányászgépeket át kellett költöztetni egy másik helyre, és mindig volt valami. Ezek után megelégeltem a dolgot, és megmondtam neki, hogy adja vissza a bányászgépeket. A felét kaptam vissza.
A második incidens 2018-ban történt. Az ASIC gépek már nem voltak annyira jók. Egy barátom barátja felajánlotta, hogy működteti a gépeket. 0.01 dollárt kellett volna fizetnem per kWh. Belementem a dologba, mert a gépeket már nem lehetett jövedelmezően működtetni azon a helyen, ahol voltak. De most már okosabb voltam. Csak egy Antminer D3-t küldtem el, ami számomra már értéktelen volt. Hogy miért? A következő fejezetben meglátjátok. Elküldtem az ASIC gépeimet, és sohasem hallottam többet arról az emberről, akinek küldtem.
Konklúzió: Sohase bízz meg senkiben. Ez a durva valóság.
Hetedik hiba: Nem tudtam, hogyan kell jó bányász hardvergépet választani.
Ma már mindenki okos. Pár évvel ezelőtt azonban én véletlenszerűen vettem az ASIC gépeket. Az Antminer D3 körülbelül csak másfél hónapig működött. A bányász nehézség fokozatosan emelkedett.
A profitabilitás szinte egyenlő volt a nullával. Az Antminer A3 még ennél is rövidebb ideig bírta. Talán egy hétig. Mire kiszállították, szinte már elavultnak számított. Nem akartam először kifizetni a vételár fennmaradó részét, de rosszul éreztem magam miatta. Emellett már ki volt fizetve az értékének a nagyobb része, mert csak úgy lehetett megrendelni.
Nem feltétlenül kell drága grafikus kártyákat venned. Az Nvidia 1060 és 1050Ti elég jó teljesítményt adnak, és mindig ott van az opció, hogy már használt grafikus kártyákat vagy bányászgépeket vegyél, ha le tudod ellenőrizni valahogy, hogy működnek. Sokan úgy akarnak egy kis pénzhez jutni, hogy eladják a már nem használt berendezéseiket. Nekem is volt lehetőségem párszor így jó üzletet összehozni.
Konklúzió: Válassz bányászhardvert okosan, és végezd el előtte a kalkulációt
Nem szükséges mindig a garancia miatt újat venni. Az évek során nekem csak kétszer kellett a garancia időtartama alatt grafikus kártyát cserélni, és mindkét esetben kiderült, hogy a kártya gyári hibás volt. A grafikus kártyák éveken keresztül futnak mindenfajta karbantartás nélkül.
A bányászat vége
Minden véget ér egyszer. Az én bányásztevékenységem sem kivétel ez alól. Ha számításba veszem a mostani árfolyamokat, az ipari fogyasztók számára kiszabott elektromos áramdíjat (0.06–0.07 USD per kWh az én országomban), a közvetlen költségeket (bérleti díjak, berendezések karbantartása, hibás eszközök cseréje), azt kell hogy mondanom, hogy alig csináltam profitot.
2019 elején kapcsoltam le az utolsó ASIC gépemet. Az Antminer S9 eszközök tovább bírták, mint bármelyik más gép. Azóta csak itt állnak, és nem tudom, hogy mit kezdjek velük. Egy ideig még biztos, hogy itt porosodnak a garázsomban. Próbálom eladni őket. Az ASIC gépek értékük 90-95%-át elvesztették, de még az eredeti áruk 5-10 %-ért sem tudom eladni őket. Nincs irántuk kereslet.
A GPU bányászgépeket 2020. januárjában kapcsoltam le. A jövedelmezőségük zéró lett. Az viszont nagyon meglepett, hogy az összes grafikus kártyát el tudtam adni egyenként. Úgy gondolom, hogy átlagosan az eredeti áruk 50%-ért. A legolcsóbb alaplapot, RAM-ot és processzort használtam, így azokat nem tudtam eladni. Ha valaki mégis megvett valamit belőlük, kevesebb mint 20 dollárt kaptam értük.
Szóval mi lett a végösszeg?
Ahogy korábban is említettem, összesen 200 ezer dollárt költöttem. Ebből 150.000 dollárt kaptam vissza a berendezések eladása után, és még körülbelül 50 ezer dollárnyi gépem van, amit el akarok adni majd. Körülbelül 40 ezer USD értékű Bitcoinom van. Úgy döntöttem, hogy megtartom ezt a Bitcoin mennyiséget, és megvárom, hogy mi történik a következő 5-10 évben. Ki tudja, talán tudok belőle egyszer venni egy szép házat Miami környékén. Vagy elvesztem az összeset.
De nem kell semmiért aggódnom. Összességében nem vesztettem rajta. Újra megjegyzem, hogyha okosabb lettem volna, a befektetett pénzem kétszeresét is megkereshettem volna.
A bányászat jövője
A király halott. Éljen a király!
A bányászat még él és virul. Ma már csak nagy mértékben, professzionális körülmények között lehet ezt nyereségesen csinálni. Ekkor azonban valóban termeli a profitot. 2017-ben azonban még mindenki nyereségesen tudta ezt csinálni. Aztán 2018-ban először azok az országok estek ki, ahol magasabb volt az áramdíj. 2019-ben aztán mindenkinek le kellett kapcsolnia. 2020-ban csak akkor tudsz bányászni, ha olcsón kapod az áramot. Főleg Kínában és Oroszországban.
Mindenki tudja, hogy az elektromos áram díja Irkutszkban 0.013 dollár per kWh. De én nem akarok odamenni, és menedzselni a bányászatot. Ez pedig nem tud működni felügyelet nélkül. Néhányan hatalmas bányásztelepeket létesítettek erőművek közelébe, ahol szinte ingyen kapják az áramot, de ezekben az esetekben óriási üzleti vállalkozásokról beszélünk. Mások lopják az áramot, ami megint nem az én asztalom. A bányászok hisznek a karmában. A rossz fiúk nem kapnak blokkokat.
Bányászat otthonról
Mi a helyzet az otthoni bányászattal?
Jogos a kérdés? Az otthoni bányászat is tud működni. Oroszországban például az elektromos áram átlagdíja 0.03–0.04 USD per kWh. Szép profitot tudsz elérni, ha tartasz otthon pár hardvergépet. Ha olyan hardvert választasz, aminek az áramellátása olyan, mint az asztali számítógépé, akkor nagyon kevés zajt ad ki. Szinte csak olyan, mintha az asztali számítógéped futna éjjel-nappal. Szemben a szerver típusú megoldásokkal, amik elég hangosak, viszont hatékonyabban működnek.
A hardverek átlagosan 1 kWh-t fogyasztanak, ami kevesebb mint egy elektromos vízforraló fogyasztása. A lakásokban kialakított áramhálózat vezetékezésének bírni kell ezt a terhelést. De ezt ne vegyétek szakértői javaslatnak. Ha leégnek a vezeték, ne engem hibáztassatok. Ezért inkább ellenőriztesd le a szakértőkkel.
Én is hagyhattam volna pár hardvert otthon, hogy fussanak. De őszintén megmondva, elvesztettem az érdeklődésemet. A múltban állandóan kerestem az újabbnál újabb lehetőségeket, és azokat a coinokat, amiket a legjövedelmezőbben lehet bányászni. De most? Csak be kell konfigurálnod a bányászgépeket, hogy ethert bányásszanak, és hagyod futni őket egy évig. Unalmas. Meg most van egy kutyám, és nincs kedvem hetente kitisztítani a GPU-k hűtőjét a kutyaszőrtől. Ha senki sem fogja megvenni tőlem a megmaradt grafikus kártyákat, akkor építek majd egy bányászgépet. Bányászok és közben fűtöm majd vele a garázsomat vagy a szüleim hétvégi házát télen. Biztos vagyok benne, hogy jobban fűt, mint egy átlagos radiátor.
Az írás eredeti változata a 2miners.com/blog oldalán jelent meg, és egy bányász őszinte vallomását írja le az elmúlt 4 évéről.