Kamatlábak 700 év óta csökkennek, mi lehet ennek a hátterében?
Meddig eshetnek a kamatlábak?
Dorothy Neufeld, a Visual Capitalist elemzője szerint jelenleg a kamatlábak negatív tartományban helyezkednek el, emiatt pedig 13 billió dolláros negatív hozamú adósság áll fenn.
Az kamatlábak alakulásának sok megfigyelője kíváncsi, hol van az alsó határ
Paul Schmelzing, a Bank of England (BOE) vendégszakértője szerint az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a globális reálkamatlábak átlagos éves csökkenése -0.0196% (-1.96 bázispont) az elmúlt nyolc évszázad során.
Bizonyíték a csökkenő kamatlábakra
A fejlett gazdaságok 78%-ának GDP-jét megvizsgálva az adott időkereten belül, Schmelzing demonstrálta, hogy a reálkamatlábak az 1300-as évektől kezdődően egy negatív görbét rajzolnak fel.
A grafikonon az állami intézményeknek nyújtott személyes névleges kölcsönök sorozata látható a névleges hitelkamatlábakkal együtt. Például a 14. században előfordult, hogy a névleges kamatláb 35% volt. Ezzel szemben a kulcsfontosságú névleges hitelkamatlábak az 1800-as évek közepére 6%-ra estek vissza.
A riport adatai azt mutatják, hogy 1311-től az átlagos reálkamatlábak hogyan változtak. Ez az 1300-as évek 5,1%-áról az 1900-as évekre átlagosan 2%-ra esett vissza. A 2000–2018 közötti időszakban az átlagos reálkamatláb 1,3% volt.
Jelenlegi elméletek a reálkamatlábak csökkenésére vonatkozóan
Miért mutatnak a kamatláb alakulások csökkenő trendet ilyen régóta ?
Íme három uralkodó elmélet erre vonatkozóan:
1. A termelékenység növekedése
1970 óta a termelékenység növekedése lelassult. Egy nemzet termelési képességét számos tényező határozza meg, ideértve a munkaerő piaci részvételét és a gazdasági teljesítményt is.
Ha az összgazdasági kibocsátás csökken, akkor a reál kamatlábak is csökkenni fognak – állítja az elmélet. Az alacsonyabb termelékenységi növekedés alacsonyabb bérnövekedést eredményez.
Ezenkívül a termelékenység lassabb növekedése kevesebb üzleti beruházást jelent, ezáltal alacsonyabb tőkeigényt. Ez viszont alacsonyabb kamatlábakat eredményez.
2. Demográfiai változások
A demográfia számos szinten befolyásolja a kamatlábak alakulását. Az idősödő népesség – a csökkenő termelékenységi szinttel párosítva – magasabb megtakarítási rátákat, hosszabb várható élettartamot és alacsonyabb munkaerőpiaci részvételi arányt eredményez.
Az Egyesült Államokban átlagosan napi 10.000 ember vonul nyugdíjba, és más fejlett országok is hasonló növekedést tapasztalnak a nyugdíjasok számára vonatkozóan. Az elmélet szerint ez negatív nyomást gyakorol a reálkamatlábakra, mivel csökken a munkaerő.
3. Gazdasági növekedés
A tompított gazdasági növekedés negatív hatást gyakorolhat a jövőbeni jövedelemre is, lecsökkentve a reálkamatlábat. 1961 óta a GDP növekedése az OECD országokban 4,3%-ról 3%-ra esett vissza 2018-ban.
Larry Summers ezt az 1970-es évektől tartó csökkenő tendenciát „világi stagnálásnak” nevezi a Nemzetközi Valutaalap 2013. évi konferenciáján.
Világi stagnálás akkor fordul elő, amikor a gazdaság állandóan elmarad a potenciáljától. A csökkenő kamatlábak megállításának egyik lehetséges módja Summers szerint az expanzív kormányzati kiadások által lehetséges.
A kötvényhozam és a reálkamatlábak csökkenése
A jelentés szerint egy másik tendencia is egybeesik a kamatlábak csökkenésével: a kötvények hozamának csökkenése.
Az 1300-as évek óta a globális nominális kötvények hozama több mint 14%-ról körülbelül 2%-ra csökkent.
A grafikon azt mutatja, hogy a reálkamatlábak és a kötvényhozamok hasonló trendvonal mentén alakulnak. Míg figyelemre méltónak tűnik, hogy a kamatlábak folyamatosan csökkennek, ez a jelenség azt mutatja, hogy ez a tendencia tágabb körben fordulhat elő – évszázadok, eszközosztályok és pénzügyi rendszerek között.
„Valójában a múltbeli értékek azt sugallják, hogy a 2020/30-as évek üzleti ciklusaiban a reálkamatlábak egyre alacsonyabb rekordokat érnek majd el.” – magyarázza Paul Schmelzing.
Noha ez kedvez a hiteligénylőknek, azonban kihívásokat okoz a fix kamatokat kereső befektetőknek – akik inkább alternatív megoldásokat keresnek magasabb hozam érdekében.