Nemzetállamok megerősödése vs globalizáció: hová tartunk 2020-ban?
A 70-es és 80-as évek kommunista országaiban, így Magyarországon is az internacionalizmusról ábrándozott mindenki, azaz a nemzetek közötti egyenlőségről és a nép szabadságáról. Theodore Levitt, a Harvard Business Review-ban megjelent egyik írásában, már a globalizáció szót használta a jelenség kifejezésére. A globalizáció pedig megállíthatatlannak tűnik.
A történelem viszont arra figyelmeztet, hogy a homogén társadalmak felé vezető út nem biztos, hogy helyes. Az emberiség már évszázadokkal ezelőtt egy egységes hatalomról álmodozott, amit igyekeztek minél hamarabb el is érni. Azonban minden kísérlet kudarcot vallott és a globalizáció mindössze egy utópiának tűnt. Gondoljuk csak a Római Birodalomra, Napóleon Franciaországára vagy a Szovjetunióra. Mindegyik előbb vagy utóbb csúfos véget ért és ismét a nemzetállamok vették át a hatalmat. De mégis mi vezethetett az egység felbomlásához?
Bibliai történet az emberiség megosztottságáról
Valószínűleg sokan ismerik a bibliai Bábel tornya történetét, amely azt írja le, hogy Isten miként osztotta fel az emberiséget különböző nyelvi csoportokra és terítette szét őket a világon. Valójában, a nyelvi és a földrajzi tagolódás kialakulásával az emberiség felismerte a csapatépítés korai alapvető eszközeit, ezáltal képes volt megalapítani saját nemzetét.
A megosztottság előnyei
A diverzifikált vagy megosztott világ fő előnye az, hogy természetes módon versenyhelyzetet teremt, mind gazdasági és társadalmi, mind pedig jogi értelemben. A verseny pedig az emberiség lételeme. A versenyhelyzet visz minket előre. Ahol versengés alakul ki, különösen a termékek, az ismeretek és a készségek területén, ott elképesztő végeredmények születnek. Gondoljunk csak az ókori Görögországra vagy az olasz reneszánszra. Feltételezhetőleg a homogén emberiség elutasításának köszönhetjük azt, hogy a zsidók és a keresztények megteremtették a civilizáció legversenyképesebb és legvirágzóbb időszakát.
A német szociológus, Max Weber Gazdaságtörténet című könyvében így fogalmazott: „Az európai nemzetállamok közötti verseny teremtette a legnagyobb lehetőségeket a modern nyugati kapitalizmus számára.” A fragmentáció azaz töredezettség ugyanis korlátozza az egyenlőtlenségek kialakulását. Egy bizonyos szintű egyenlőtlenség elősegíti a gazdasági növekedést. A túlzott mértékű eltérések viszont társadalmi megmozdulásokhoz és forradalmakhoz vezethetnek.
A világ töredezettsége megakadályozhatja a konfliktusokat azáltal, hogy egy stabilabb globális politikai környezetet teremt. Jó példa erre a területi egységesítés és a töredezettség hatása az európai politikában. A német történész, Ludwig Dehio azt látta, hogy a határok megszüntetése politikai instabilitáshoz vezetett a történelemben számtalanszor. Példának hozta fel Napóleon birodalmát, vagy éppen Adolf Hitler Németországát.
A nagy kérdés már csak az, hogy hosszú távon a nemzeti határok szintjén zajló széttagolódás valóban elősegítheti a gazdasági fejlődést és a politikai stabilitást? És a globalizáció megakadályozza a társadalmi és gazdasági fejlődést valamint növeli az egyenlőtlenségeket?
A Trump-féle politika az USA-t helyezi előtérbe
Jelenleg úgy tűnik, hogy a globális elit az Egyesült Államok és az Európai Unió forrásait a globalizáció finanszírozására használja, a liberális és baloldali értékek előmozdítása által. Az amerikai politikai irányelv viszont határozott jele annak, hogy Donald Trump elnök elutasította a globalizációt és helyette a gazdasági nacionalizmust helyezte előtérbe. Ez a politika nem csak az Egyesült Államokat erősíti, hanem egyértelmű üzenetet is küld az ország szövetségeseinek: „A globalista elképzelés halott. Kezdjetek a saját országotokkal foglalkozni! ”
Az USA szövetségeseinek el kell fogadniuk azt, hogy az Egyesült Államok és polgárai elsőbbséget élveznek. Ennek következtében az állampolgárok kevésbé globalisták, erősebbek és öntudatosabbak lesznek. A közelmúltban történt politikai események, mint például a 2016-as Brexit szavazás, a legutóbbi amerikai elnökválasztás, illetve a tavalyi Jog-és Igazságosság lengyel párt újraválasztása, mind azt sejtetik, hogy a globalizáció veszített népszerűségéből.