Az adatvédelem haldoklik – és ez senkit sem érdekel
A digitális világ egyre inkább része mindennapi életünknek, de vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy milyen adatokat osztunk meg magunkról?
A titkosítás és az adatvédelem eddig biztosította számunkra a magánéletet az online térben, de a gyorsan fejlődő technológiai környezetben ez a védelem egyre inkább kihívás elé kerül. A személyes információk védelme nem csupán jog, hanem mindennapi szükséglet, amiről gyakran megfeledkezünk.
A magánélet és a technológia kapcsolata
A technológia fejlődése megváltoztatta életünk minden aspektusát. Az elmúlt ötven évben elért minden jelentős tudományos felfedezés, a haladás minden formája, minden technológiai mérföldkő két elemnek – az internetnek és a számítástechnikának – köszönhetően vált lehetővé.
A technológia fejlődésével azonban egyre több információt osztunk meg magunkról online. Minden egyes okostelefon-használat, e-mail küldés vagy weboldal-látogatás során digitális nyomokat hagyunk magunk után. Ezek az apró információmorzsák, ha összegyűjtik és elemzik őket, részletes képet festhetnek szokásainkról, preferenciáinkról, akár titkainkról is.
Gyakran észre sem vesszük, mennyi mindent árulunk el magunkról
Azzal, hogy nagyon aktívak vagyunk a közösségi média-felületeken, sokat posztolunk, tulajdonképpen mi magunk adjuk a rossz szereplők kezébe az összes személyes információnkat. Megosztjuk hova járunk fodrászhoz, hol edzünk, hol nyaralunk, esetleg utcaképeket az otthonunk közeléből – igazából ha valaki meg akar találni, nem is kell tovább mennie közösségi média profiljainktól. Természetesen nem mindenkire vonatkozik ez, de szinte biztos, hogy mindannyiunknak van olyan ismerőse, akire illik az iménti leírás.
Mindenkinek van féltenivalója
Az internet azonban nem csak a személyes védelmünket, de adataink biztonságát is veszélybe sodorhatja. Sajnos a nyilvánosság gyakran alábecsüli a személyes adatok megosztásával járó kockázatokat. Sokan úgy vélik, hogy „nincs mit rejtegetniük”, ezért nem aggódnak az adatvédelem miatt. Ez a hozzáállás azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a személyes adatok nemcsak az egyénre, hanem a társadalom egészére is hatással vannak.
A szabályozások és jogszabályok gyakran nem tartanak lépést a technológiai fejlődéssel, és nem nyújtanak megfelelő védelmet a felhasználók számára. Bár léteznek adatvédelmi törvények, ezek gyakran bonyolultak és nehezen érthetők az átlagfelhasználó számára – például a végtelenségig görgethető “felhasználási feltételek”, aminek elfogadását egy másodperc alatt bepipáljuk, hogy regisztrálhassunk egy oldalra. Emellett számos kivételt is tartalmaznak, különösen a kormányzati szervek javára, ami tovább növeli a bizalmatlanságot.
A magánélet védelmének megerősítése érdekében elengedhetetlen az egyéni tudatosság növelése és a technológiai eszközök tudatos használata. Az olyan eszközök, mint a végpontok közötti titkosítás, lehetővé teszik a kommunikáció biztonságosabbá tételét. Azonban ezek az eszközök önmagukban nem elegendőek; szükség van egy szélesebb körű társadalmi párbeszédre is a magánélet fontosságáról és védelméről.
A titkosításra támaszkodunk
Digitális kommunikációnk védelmét ma alapvetően a titkosításra bízzuk. Ez védi az e-maileket (TLS/SSL segítségével), a VPN-eket, az olyan üzenetküldő alkalmazásokon keresztül történő kommunikációt, mint a Signal vagy a WhatsApp (amelyek végponttól végpontig terjedő titkosítást használnak), sőt még a pénzügyi tranzakciókat is. Olyan korban élünk, amikor az erős titkosítás valószínűleg az egyéni magánélet utolsó pajzsa, valamint a tömeges megfigyelés elleni utolsó határvonal.
Azonban nem kéne gondtalanul hátradőlnünk a titkosításban bízva, hiszen titkosítás elleni támadások már a múltban is előfordultak. Egy népszerű eset az 1990-es években javasolt Clipper Chip, mely értelmében minden gyártónak be kellett volna építenie egy olyan chipet a telefonjaikba, amelynek titkosítási kulcsa a kormány kezében van, és amely az adatok visszafejtéséhez szükséges. A javaslatot végül nem fogadták el, vélhetőleg az internet nagy szerencséjére. Szakértők szerint ugyanis ha a Clipper Chip megvalósul, akkor nagyon kétséges, hogy ma létezhetnének olyan cégek, mint a Facebook vagy az X.
1998: The NSA published the Skipjack encryption algorithm used by the Clipper chip, after the algorithm was declassified. pic.twitter.com/IouLV20yEM
— Today In Infosec (@todayininfosec) June 24, 2020
Adatvédelemre fókuszáló törvényjavaslatok
A közelmúltban az Egyesült Államok és az Európai Unió törvényjavaslatot nyújtott be bizonyos visszaélések megelőzése érdekében. Az új szabályozás kötelezi a kommunikációs szolgáltatókat arra, hogy átvizsgálják és ellenőrizzék az üzeneteket, e-maileket, felhőalapú tárolókat, online fényképarchívumokat és weboldalakat a CSAM (Child Sexual Abuse Material – gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok) felderítése céljából. Emellett nemzetközi hatóságokat hoznak létre a rendelet végrehajtásának felügyeletére és ellenőrzésére.
És bár igaz, hogy Európában a folyamat lassú, és számos visszaeséssel jár, az Egyesült Királyságban az online biztonságról szóló törvényjavaslat már törvényerőre emelkedett. Az online biztonságról szóló törvény értelmében március 24-én új szabályok léptek hatályba, amelyek előírják a technológiai cégeknek, hogy megtalálják és eltávolítsák az illegális tartalmakat, különben súlyos bírságok kiszabását kockáztatják. A törvény mintegy 100 000 online szolgáltatásra vonatkozik, köztük a közösségi médiaplatformokra, online fórumokra és üzenetküldő alkalmazásokra.
Végszó
Ahogy a digitális világ folyamatosan fejlődik, úgy egyre fontosabbá válik, hogy tudatosan védjük személyes adatainkat. A titkosítás és az adatvédelmi intézkedések kulcsszerepet játszanak abban, hogy biztosítsuk magánéletünket az online térben. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jogszabályok és a technológiai fejlődés ütemét, hiszen ezek alakítják a digitális biztonságot. A jövőben elengedhetetlen, hogy aktívan részt vegyünk a magánélet védelmére irányuló párbeszédben, hogy valódi védelmet biztosíthassunk saját magunk és társadalmunk számára.