Franciaország, Németország és Lengyelország versenyeznek a háború utáni Európa vezetéséért
Macron francia elnök március 5-ei kijelentése, miszerint országa kiterjesztené nukleáris védőernyőjét más kontinentális szövetségesekre, egyértelmű kihívás Németországnak és Lengyelországnak a konfliktus utáni Európa vezetéséért folyó versenyben. Olaf Scholz leköszönő német kancellár 2022 decemberében adott ki egy hegemón jellegű nyilatkozatot, amely később „Eufranrópa-erőd” koncepcióvá vált, és Európa német vezetésű oroszellenes politikáját jelenti.
Ez a koncepció azt feltételezi, hogy Lengyelország alárendeli magát Németországnak, ami tavaly az év első felében el is kezdődött, de lelassult, amikor a liberális-globalista lengyel kormánykoalíció populista-nacionalista irányba kezdett elmozdulni Ukrajnával kapcsolatban a májusi elnökválasztás előtt. Még ha eredetileg nem is volt őszinte ez a változás, mostanra önálló életre kelt, és új dinamikát teremtett, különösen Trump visszatérésével, amikor „Lengyelország ismét az USA első számú európai partnerévé válhat”.
Lengyelország gazdasága a legnagyobb az EU keleti tagjai között, immár a NATO harmadik legnagyobb haderejével rendelkezik, és folyamatosan az USA legmegbízhatóbb szövetségese próbál lenni. Ez a transzatlanti törés idején különösen kedvező pozíciót biztosít számára. Ha ezek a tendenciák folytatódnak, Lengyelország megakadályozhatja, hogy Franciaország vagy Németország vezesse a háború utáni Európát, egy amerikai támogatással létrejövő közép-európai befolyási övezet kialakításával. Sőt, akár saját jogán is esélye lehet a vezetésre, ha konzervatív vagy populista erők kerülnek hatalomra.
Ehhez az eseménysorozatnak azzal kell kezdődnie, hogy Lengyelországban konzervatív vagy populista jelölt nyerje az elnökválasztást, ami vagy a liberális-globalista erők további jobbra tolódásához vezethet a 2027-es parlamenti választások előtt, vagy előrehozott választások eredményeként a konzervatívok/populisták kerülhetnek hatalomra. Lengyelország korábbi konzervatív kormánya ugyan nem volt tökéletes, de nyolc éven keresztül az eurorealisták (a mainstream média által euroszkeptikusoknak nevezett csoport) bástyája volt.
Ha Lengyelország ismét ezt a szerepet töltené be, konzervatív vagy populista koalícióval a parlamentben, az Trump elképzeléseivel összhangban állna, és Lengyelország akár egész Európában, vagy legalább a saját régiójában hasonló politikai folyamatokat indíthatna el. Ez akkor is hatékonyan akadályozná meg Franciaország vagy Németország liberális-globalista vezetését, ha csak a második forgatókönyv valósulna meg, mert Európát ideológiailag megosztott két részre választaná szét.
Franciaország nukleáris fegyverei ugyanakkor fontos eszközt jelentenek, amellyel Macron elérheti, hogy a konzervatív/populista társadalmak egy része mégis liberális-globalista befolyás alatt maradjon, hiszen a francia védőernyőre számítva azok a választók Franciaországhoz lojális kormányokat tarthatnak hatalomban.
Románia jelenlegi belpolitikai válsága is kulcsfontosságú lehet ebben, mert a populista-nacionalista favorit elleni liberális-globalista puccs, amely a májusi új választáson történhet, tovább erősítheti Franciaország befolyását ebben a geopolitikailag fontos országban. Franciaországnak már jelenleg is több száz katonája van Romániában, ahol egy NATO zászlóalj vezetője, emellett 2024 márciusában védelmi megállapodást írt alá a szomszédos Moldovával is, ami hipotetikusan további francia csapatok telepítését jelentheti.
Franciaország délkelet-európai katonai jelenléte kiváló pozíciót biztosít arra, hogy hagyományos módon beavatkozzon Ukrajnában, akár a konfliktus alatt, akár azt követően, és arra utal, hogy Macron különösen erre a régióra koncentrál majd a francia befolyás növelése érdekében.
Három lehetséges forgatókönyv körvonalazódhat:
- Lengyelország és Franciaország versenyez Közép-Európában, előbbi a balti államokban, utóbbi pedig Délkelet-Európában (Moldova és Románia) erősítve befolyását. Németország mindkét területen jelen lenne, de nem dominálna.
- Lengyelország és Franciaország történelmi partnerségük miatt együttműködve osztanák fel informálisan Közép-Európát, létrehozva egy német és egy lengyel-francia fél-Európát.
- A legkevésbé valószínű forgatókönyv szerint mindhárom ország a weimari háromszög formátumában koordinálná Európa vezetését, ehhez azonban a lengyel liberális-globalistáknak kellene májusban megszerezniük az elnökséget.
A három ország közti verseny Európa jövőbeli biztonsági architektúráját határozza meg, amelyben az USA és Oroszország is részt vehet, akár közösen az „új enyhülés” jegyében, akár külön-külön.
(Ez a cikk Tyler Durden véleménycikke alapján készült. A cikkben szereplő állítások a szerző személyes álláspontját tükrözik. Tyler Durden a Zerohedge.com portál elemzője.)