Amikor a kecske értékesebb lesz, mint a pénz – Malawi különös inflációs válsága
Mit tennél, ha a pénzed évente 40%-ot veszítene az értékéből? Ha a megtakarításaid egyik napról a másikra eltűnnének, és nem lenne lehetőséged sem részvényekbe, sem ingatlanba, sem aranyba fektetni? Malawiban sokan egyetlen eszközben bíznak: a kecskében. Csakhogy ez a furcsa pénzügyi stratégia lassan az egész ország ökológiai összeomlásához vezet.
Malawi tele van kecskékkel. Az országban élő mintegy 12 millió kecske létszáma rohamosan növekszik, és hamarosan meghaladhatja a felnőtt lakosságét – ha ez még nem történt meg. Az országba érkező látogatókat már a nemzetközi repülőtérről kilépve is kecskék látványa fogadja: mindenütt legelésznek, az utakon keresztülvonulva kerülgetni kell őket, vagy épp mozdulatlanul hevernek az út közepén, miközben varjak csipegetik őket.
Noha a kecsketej fogyasztása ritka, a kecskehús pedig inkább luxuscikk, a kecskék mégis sokkal nagyobb szerepet töltenek be a malawi gazdaságban. Az ország legszegényebb lakosai számára a kecske az egyik legfontosabb értéktároló – egy hordozható megtakarítási forma, amely még a pénznél is biztonságosabb lehet.
Egy olyan országban, ahol az infláció gyakran meghaladja a 40%-ot, a központi bank pedig mindössze 4,3%-os kamattal jutalmazza a megtakarításokat, a valuta értéke pedig akár egyik napról a másikra is összeomolhat (ahogy 2023 novemberében 44%-kal leértékelték), a hagyományos befektetési lehetőségek – részvények, kötvények, ingatlanok – elérhetetlenek a többség számára. Ebben a környezetben a kecske valódi pénzügyi eszközként funkcionál, amelynek értéke folyamatosan emelkedik.
Míg néhány éve egy kecskét még 15 000 malawi kwacháért (MWK) lehetett megvásárolni, ma már 60 000 MWK fölött jár az áruk, és ha a központi bank újabb leértékelést hajt végre – amire minden esély megvan –, a kecske ára könnyen átlépheti a 100 000 MWK-t. Ebben a tekintetben szinte tökéletesen követi a bitcoin árfolyamának mozgását, és megkérdőjelezi azt a népszerű kriptovalutás elméletet, miszerint a bitcoinnak nincs „második legjobb” alternatívája.
A kecske ára nő, az ökoszisztéma pusztul
Csakhogy van egy súlyos probléma: a kecske, mint értéktároló, miközben gazdasági biztosítékként szolgál, egyben hozzájárul Malawi egyik legnagyobb ökológiai válságához.
Az év egy szakaszában – december végétől március végéig, a kukoricatermesztési szezonban – a kecskéket szigorúan kordában tartják. A kukorica az ország első számú alapélelmiszere, amelyet az esős évszakban termesztenek, és ha a termés elmarad, az tömeges éhínséghez vezethet.
Ám amint a betakarítás véget ér, a kecskéket szabadon engedik, és azok válogatás nélkül mindent lelegelnek, ami csak az útjukba kerül. Az esőzések alatt kihajtó fiatal facsemetéket és egyéb növényeket pillanatok alatt elpusztítják, így az országban lényegében nincs lehetőség erdőtelepítésre.
Egy olyan helyen, ahol az erdőirtás már most is súlyos problémát jelent, ez végzetes következményekkel járhat. A jó szándékú faültetési programok tehetetlenek a szabadon legelésző kecskékkel szemben, és a lakosság továbbra is rákényszerül a fakivágásra, hiszen az ország 85%-a elektromos áram és vezetékes gáz hiányában kizárólag faszénnel tud főzni.
Az eredmény: egyre fogyatkozó erdőségek.
Az Afrika déli részén fekvő kis ország, Malawi súlyosan szenved az erdőirtás negatív hatásaitól: a súlyos talajromlástól. (Fotó: borgenproject.org)
Malawiban az évről évre egyre erősebb esőzések és ciklonok egyre nagyobb pusztítást végeznek. A hirtelen áradások mindennaposak lettek, elmosva az utakat, elpusztítva a termést és házakat sodorva magukkal. Sokan mindenüket elvesztik. Néhányan az életüket is. A növényzet teljes hiánya miatt a talajt semmi sem tartja össze, így a felső réteg könnyen lemosódik, magával sodorva a frissen elvetett magokat is.
A termőföld állapota rohamosan romlik – egy olyan országban, ahol az emberek 85%-a a mezőgazdaságból él, ez beláthatatlan következményekkel jár. A gyenge termés és az éhínség kockázata egyre nő, ami az import műtrágyák iránti keresletet is fokozza. Egy 50 kg-os műtrágyás zsák ára 2020-ban még 22 000 malawi kwacha (MWK) volt, ma viszont már 115 000 MWK fölé emelkedett, így az egyszerű gazdák számára szinte elérhetetlenné vált.
A helyzet tragikusan ironikus: az értéktárolás céljából tartott kecskék valójában a mezőgazdaság és a föld termőképességének teljes pusztulásához vezetnek – és ez a folyamat egyre súlyosbodik.
A pénzügyi rendszer korlátai és az alternatív megoldások
Természetesen az infláció elleni védekezés és az érték tárolásának problémája nem csak Malawi sajátossága – de az alkalmazott megoldások országonként eltérnek. Világszerte a papírpénz egyre kevésbé tölti be az értékmegőrző funkcióját. Az amerikai dollár például 1971 óta, amikor megszüntették az aranyfedezetét, vásárlóerejének körülbelül 98%-át elvesztette.
Ennek következményeként az emberek alternatív eszközöket keresnek megtakarításaik védelmére. A fejlett országokban az ingatlanok váltak az egyik legnépszerűbb értékmegőrző eszközzé, de ezek megfizethetetlensége egy egész generáció számára (Generation Rent) azt eredményezte, hogy sokan egész életükben jelzáloghitelt kénytelenek törleszteni. Akik tudatosan és hosszú távon akarnak takarékoskodni, azok részvényekbe, kötvényekbe, nemesfémekbe vagy egyre inkább bitcoinba fektetnek.
Csakhogy ezek a lehetőségek a legtöbb malawi lakos számára elérhetetlenek. Az átlagember számára még amerikai dollárt vásárolni is szinte lehetetlen, kivéve, ha rendelkezik repülőjeggyel az ország elhagyására – ami a lakosság többsége számára teljesen elképzelhetetlen. Még ha a bankok kínálnának is külföldi valutát, az utazás után visszatérve minden fel nem használt pénzt a hivatalos árfolyamon kellene visszaváltani, amely a fekete piaci árfolyamhoz képest hátrányos.
A kecske, mint hamis remény
A kecskék az egyetlen biztosítékot jelentik a vidéki malawiak számára. Ezek azok az eszközök, amelyek segítségével összegyűjthetik a következő évi iskolai tandíjat, pótolhatják az élelmiszert egy rossz termés után, vagy előteremthetik a pénzt egy váratlan temetésre vagy orvosi vészhelyzetre.
Így mivel a mezőgazdaság egyre kiszámíthatatlanabbá válik, és vidéken alig van más mód a jövedelemszerzésre, a kecskék – paradox módon – egyben a legnagyobb értékmegőrzők és értékpusztítók is.
A World Vision és más nemzetközi szervezetek szintén kecskékkel próbálják megoldani a vidéki szegénységet – egyik programjuk például 13 000 kecskét oszt szét 2000 család között, azzal a céllal, hogy az állatok szaporodjanak, és az új generációkat további családoknak adják tovább.
Ez a rendszer azonban nem veszi figyelembe a hosszú távú következményeket: ha a kecskepopuláció exponenciálisan nő, akkor a legelő és a növényzet még gyorsabban tűnik el, végül az egész ökoszisztéma összeomlik.
Az egyetlen remény az lenne, hogy a kecskék kínálata olyan gyorsan nő, hogy az áruk egyszerűen összeomlik, és így elveszítik értéktároló funkciójukat. Csakhogy ez aligha fog megtörténni.
Malawi pénzkínálata az elmúlt egy évben 51%-kal nőtt, ami azt jelenti, hogy a kecskeárak valószínűleg tovább fognak emelkedni, nem pedig csökkenni. A kecskepopuláció robbanásszerű növekedése nélkül az értékük még magasabbra szökik, miközben az ország mezőgazdasági és ökológiai katasztrófa felé sodródik.
A valódi megoldás: egy fenntartható értéktároló
Jobb megoldás lenne egy alternatív értéktárolási lehetőség – olyan, amely nem rombolja le a környezetet. Ahelyett, hogy minden család tucatnyi kecskét tartana, elegendő lenne, ha tizenkét (vagy még inkább huszonnégy) szót őriznének meg – a bitcoin tárcájuk helyreállító kulcsát.
Bár Malawi helyzete szélsőségesnek tűnhet, a pénzügyi bizonytalanság és az infláció problémája világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. A kérdés nem az, hogy kell-e alternatív értéktárolási megoldásokat keresnünk – hanem az, hogy mikor lesz rá mindenkinek szüksége.
Ahogyan számos más globális probléma esetében, itt is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a bitcoin lehet a valódi, fenntartható megoldás. Nemcsak a gyorsan értéktelenedő helyi pénznem elleni védekezést teszi lehetővé, hanem a környezetvédelmi problémákat is csökkentheti.
(Ez a cikk Ian Foster „Hyper-Inflating the Goat” című írásának feldolgozásán alapul)