A NASA egy titkos várost talált mélyen a jég alatt
Grönland hatalmas, jeges hely, amely inkább a kietlen, sarkvidéki tájak, mint az emberi történelem árnyékainak szinonimája. A NASA tudósai azonban érdekes dolgot találtak a jég alatt. Egy letűnt korszak maradványa van eltemetve, amelyet a hidegháború alatt akartak elrejteni a világ elől.
A NASA csak egy egyszerű radaros vizsgálatot akart a fagyos tundra felett, nemsokkal később azonban egy földalatti várost fedezett fel, amely egy feszültségekkel teli múltból származó geopolitikai stratégiák maradványa. Nem egy ősi civilizációkról szóló történet ez, hanem a közelmúlt történelmének egy rejtett fejezete, amely csak arra vár, hogy feltárják.
Egy úttörő felfedezés során a NASA radartechnológiája rendkívüli leletet tárt fel a grönlandi jég alatt – egy titkos hidegháborús bázist, amelyet Camp Century vagy „a jég alatti város” néven ismertek. A 2024 áprilisában, egy új radarberendezést tesztelő repülés során tett felfedezés olyan bonyolult földalatti struktúrákat látott, amelyeket eddig még nem ismerhettünk ilyen részletesen.
Miközben a NASA tudósai a Gulfstream III repülőgépre szerelt UAVSAR (Uninhabited Aerial Vehicle Synthetic Aperture Radar) radart tesztelték, meglepő képet rögzítettek. Alex Gardner, a NASA Jet Propulsion Laboratory krioszférakutatója megjegyezte, „A jég medrét kerestük, és előbukkant Camp Century. Először nem tudtuk, hogy mi az.” Ez a fejlett radarrendszer nem egy tipikus radar; úgy tervezték, hogy nemcsak lefelé, hanem oldalra is tekintve több dimenziós képet adjon arról, hogy mi van a jég alatt.
Az UAVSAR technológia kulcsfontosságúnak bizonyult a felfedezésben. Lehetővé tette a csapat számára, hogy soha nem látott részletességgel lássa a földalatti várost, feltérképezve a tábor alaprajzát a történelmi tervrajzok alapján, és felfedve olyan szerkezeteket, amelyeket a hagyományos radar nem vett észre. Ez az újszerű képalkotási technika új lehetőségeket kínál a jeges régiók geológiai és környezeti történetének megértéséhez.
A Camp Century története
A „Jég alatti város” néven elhíresült Camp Century-t kezdetben úttörő sarkvidéki kutatóállomásként mutatták be a nagyközönségnek. Valódi célja azonban sokkal titkosabb volt. Az 1959-ben az Egyesült Államok hadseregének mérnöki testülete által létrehozott titkos bázis a „Jégféreg projekt” része volt, amelynek célja az volt, hogy tesztelje, hogy a grönlandi hatalmas jégtakaró alól nukleáris rakétákat lehet-e közvetlenül a Szovjetunió ellen bevetni.
A felszínen a Camp Century a tudományos kutatást és a lakosok mindennapi szükségleteit támogató szálláshelyeket és kényelmi berendezéseket, többek között laboratóriumokat, könyvtárat és lakóhelyiségeket tartalmazott. A hely a sarkkutatás központjaként működött, ahol olyan jelentős tudományos eredmények születtek, mint például az első jégmagok fúrása, amelyek a Föld múltbeli éghajlatáról szolgáltattak adatokat.
Tudományos álcája mögött a tábor elsődleges célja sokkal inkább militarista volt. Az Egyesült Államok egy olyan alagúthálózat létrehozását tervezte, amely alkalmas az „Iceman” ballisztikus rakéták elhelyezésére és indítására. Ezeket a létesítményeket egy szélesebb körű stratégia részének szánták, amely biztosította volna, hogy az USA képes legyen reagálni a hidegháború alatti szovjet akciókra. A projekt ambiciózus volt, 600 nukleáris rakéta elhelyezését célozta meg az északi-sarkvidéki tudományos erőfeszítések álcája alatt.
A bázist mélyen a jégbe építették, több kilométeres alagutakkal. A hidegháborús katonai stratégia innovatív megközelítése ellenére a projekt leküzdhetetlen kihívásokkal nézett szembe. A jég dinamikus természete szerkezeti instabilitást okozott az alagutakban, ami gyakori karbantartási problémákhoz és végül a rakétaterv feladásához vezetett. Az elmozduló jég jelentős kockázatot jelentett a létesítmény szerkezeti integritására is, ami 1967-ben az egység bezárásához vezetett.
Felfedett titkok
A Camp Century valódi céljának leleplezése jelentős fejezetet jelent a hidegháború történetében. A világ évekig azt hitte, hogy a Camp Century kizárólag tudományos kutatóállomás, amely az északi-sarkvidéki tanulmányokra és jégmag-mintavételre összpontosít. Valójában azonban egy szigorúan titkos katonai művelet, a Jégféreg-projekt fedőszerve volt.
A kezdetben békés kutatási létesítménynek feltüntetett Camp Century-t a nyilvánosság előtt a sarkvidéki innováció és technológiai vívmányok példaképeként ünnepelték. A létesítményt dokumentumfilmekben és újságcikkekben mutatták be, dicsérve fejlett infrastruktúráját és a benne rejlő tudományos előrelépési lehetőségeket.
A Camp Century-vel kapcsolatos igazságra 1997-ben derült fény, amikor a dán parlament nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy a bázist valójában mire szánták. Ez a leleplezés sokkolta a nemzetközi közösséget, különösen, mivel Dániát biztosították arról, hogy a Camp Century-ben végzett műveletek tisztán tudományos célúak voltak.
A leleplezés nemcsak az amerikai-dán kapcsolatokat tépázta meg, hanem jelentős etikai és jogi kérdéseket is felvetett Grönland szuverenitásával és területi integritásával kapcsolatban. A dán kormány mély aggodalmának adott hangot, mivel nem járultak hozzá területük militarizálásához, amelyről azt hitték, hogy jóindulatú tudományos célokra használják.
A Camp Century újbóli felfedezése és közelgő feltárása nemcsak a hidegháború egyik reliktumát hozza felszínre, hanem emlékeztet bennünket az emberi erőfeszítések tartós környezeti hatásaira is. Ez a rejtett bázis, amely egykor a katonai leleményesség szimbóluma volt, ma már jelentős környezeti kockázatot jelent, mivel a felmelegedő éghajlat miatt a veszélyes hulladékok újra felszínre kerülnek. Az előttünk álló kihívások nemcsak technikai vagy környezeti, hanem mélyen politikai jellegűek is, és olyan tárgyalásokat és felelősségvállalásokat foglalnak magukban, amelyek nemzeteken és generációkon átívelnek.