Japán 26 milliárd dollár értékű ritkaföldfém-kincsre bukkant a tengerfenéken
Japán tudósai 26 290 780 000 dollár értékű ritkaföldfémeket fedeztek fel, amelyek legalább a következő évtizedben biztosítják az ország gazdasági növekedését.
A Nippon Alapítvány és a Tokiói Egyetem felmérése egy sűrű mangángolyóból álló mezőt azonosított a Minami-Tori-shima sziget tengerfenekén, mintegy 1 200 mérföldre Tokió nyüzsgő fővárosától.
Az 5 700 méter mélyen fekvő gömbök milliónyi metrikus tonna kobaltot és nikkelt tartalmaznak. A szakértők szerint ezek a gömbök több millió év alatt alakultak ki, amikor az óceánban szállított fémek halcsontokhoz tapadtak, majd lerakódtak a tengerfenéken – számolt be a Nikkei Asia.
A tengerfenéken talált mangángumók (The Nippon Foundation)
A kobalt és a nikkel kulcsfontosságú anyagok az elektromos járművek (EV) akkumulátorainak gyártásához, továbbá sugárhajtóművek, gázturbinák és kémiai folyamatok előállításában is használják őket. Értékük az utóbbi években jelentősen megnőtt, főleg az elektromos járművek (EV) térnyerése miatt. Ezek az anyagok kulcsfontosságúak az EV-akkumulátorok gyártásában, különösen a lítium-ion akkumulátorokhoz, amelyek nagy energiasűrűségük miatt a legelterjedtebbek.
Miért ilyen fontosak ezek az anyagok?
A kobalt stabilitást biztosít az akkumulátorokban, és megakadályozza a túlmelegedést vagy az öngyulladást, növeli az akkumulátor élettartamát és energiasűrűségét. Emellett számos iparágban, például orvosi eszközökben és repülőgépiparban is használják.
A nikkel az akkumulátorok katódjához szükséges, hogy növelje az energiasűrűséget, így az EV-k nagyobb hatótávolságot érnek el. Olcsóbb, mint a kobalt, és az ipar egyre inkább próbál átállni magas nikkeltartalmú akkumulátorokra a kobalt drágasága miatt. Egyéb ipari felhasználásokban is nélkülözhetetlen, például rozsdamentes acél és vegyszerek előállításában.
A felmérés során körülbelül 610 000 metrikus tonna kobaltot és 740 000 metrikus tonna nikkelt azonosítottak, amely lenyűgöző összegű értéket képvisel.
A Trading Economics piaci adatai szerint a kobalt metrikus tonnája jelenleg 24 300 dollárt ér, míg a nikkel ára 15 497 dollár metrikus tonnánként. Egyszerű matematikával kiszámolva a 610.000 metrikus tonna kobalt értéke 14 823 000 000 dollár, a 740 000 metrikus tonna nikkel pedig 11 467 780 000 dollár. Ez összesen elképesztő 26 290 780 000 dollárt tesz ki.
Természetesen a nyersanyagárak ingadozhatnak, így ezek az értékek időnként még magasabbak vagy alacsonyabbak is lehetnek. Az árakra hatással lehet az EV és az energiatárolási ipar keresleti nyomása is.
Több millió tonna felfedezése
Az idén április és május között, 100 tengerfenéki helyszín felmérése után, körülbelül 230 millió tonna ritka fémre bukkantak távirányítású víz alatti járművek segítségével.
A lerakódások réz jelenlétét is valószínűsítik – egy másik értékes elemét.
Érdekesség, hogy ezeket a mangángömböket először egy 2016-os felmérés során fedezték fel, amikor a szakértők megállapították, hogy több darab egy őskori cápa, a Megalodon fogai körül alakult ki.
A legfrissebb felmérést követően Yasuhiro Kato, a Tokiói Egyetem ásványi erőforrásokkal foglalkozó professzora elmondta, hogy a tervek szerint évente hárommillió tonnát emelnek ki ezekből a lerakódásokból. Hangsúlyozta, hogy ez az eljárás lehetővé teszi a kitermelést úgy, hogy közben minimalizálják a tengeri környezetre gyakorolt hatást.
A csapat 2025-től több ezer tonnányi gömböt fog napi szinten kiemelni a tengerfenékről külföldi bányászhajók segítségével.
Miért nagy hír a japán felfedezés?
Ez az óceáni felfedezés nemcsak Japán számára stratégiai előny, hanem technológiai és környezetvédelmi szempontból is áttörés lehet. Ha tényleg sikerül minimalizálni a tengeri kitermelés környezeti hatásait, akkor ez az új forrás globális mintává válhat.
A kobalt és a nikkel kitermelésével Japán csökkentheti más országoktól való függőségét, és kielégítheti az EV akkumulátorok belső keresletét – közölte az Interesting Engineering.
Fotó: The Nippon Foundation
„Végső soron azt várjuk, hogy kutatásaink eredményei hozzájárulnak Japán növekedéséhez egy olyan hazai ellátási lánc létrehozásával, amely az «erőforrás-kitermeléstől» a »gyártásig« terjed, és valódi értelemben véve tudományos-technológiai, valamint óceánközpontú nemzetté teszik Japánt” – olvasható a Tokiói Egyetem sajtóközleményében.