Ha nincs rákod, majd tesznek róla, hogy legyen?
A Covid-járvány során tapasztalt túlzott orvosi reakciók egy fontos dolgot világossá tettek: az egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos tájékozódást nem lehet kizárólag az orvosokra bízni. Manapság már nem elég egy második vagy akár harmadik orvosi véleményt kérni, hiszen mindannyian félreinformáltak vagy elfogultak lehetnek. Ráadásul a probléma már a Covid-járvány előtt is fennállt.
A prosztatarák vizsgálatának és kezelésének közelmúltbeli története számos hasonlóságot mutat a Covid-hoz kapcsolódó egészségügyi krízissel. Ahogy a PCR-tesztek helytelen használata sok embert szükségtelen és káros kezeléseknek tett ki, úgy a prosztatarák szűrésének esetében is hasonlóan veszélyes túlkapások figyelhetők meg.
Két könyv különösen jól rávilágít a prosztatarák diagnózisának és kezelésének problémáira. Az egyik Dr. Mark Scholz és Ralph Blum Invasion of the Prostate Snatchers című műve, ahol Dr. Scholz, a kaliforniai Prosztatarák Kutatóintézet ügyvezető igazgatója, részletesen kifejti a prosztatarák kezelésével kapcsolatos aggodalmait. A másik könyv Richard Ablin patológus és Ronald Piana közös alkotása, a The Great Prostate Hoax, amely a PSA-teszt feltalálójának kritikáját tárja elénk a széles körben elterjedt szűrési gyakorlatokkal szemben.
A PSA-teszt, amely sok helyen évente kötelező vizsgálattá vált, számos intézmény számára jelentős bevételi forrást nyitott meg az urológusok számára. A PSA-szint bizonyos határérték feletti emelkedése alapján biopsziákat és prosztatektómiákat végeztek, sokszor szükségtelenül. Ablin szerint a „rutinszerű PSA-szűrés több kárt okoz a férfiaknak, mint hasznot”. A szerző továbbá rámutat arra is, hogy a prosztatarák szűrésével és kezelésével foglalkozó orvosok „önfenntartó iparágat képviselnek, amely amerikai férfiak millióit csonkította meg”.
Már a PSA-teszt engedélyezési folyamatában is világosan látszottak a problémák. Az amerikai FDA adatai szerint a teszt hamis pozitív eredményeinek aránya elérte a 78%-ot. Az emelkedett PSA-szintet számos más tényező is okozhatja, így a teszt nem megbízható eszköz a prosztatarák diagnosztizálásában. Ennek ellenére sok férfi számára a teszt eredményei szükségtelen biopsziákhoz és káros műtéti beavatkozásokhoz vezettek.
Dr. Harold Markovitz, az FDA bizottságának elnöke, aki döntött a PSA-teszt jóváhagyásáról, már akkor aggodalmának adott hangot. „Félek ettől a teszttől. Ha jóváhagyják, akkor rengeteg férfit fognak prosztata biopsziának alávetni… ez veszélyes,” mondta. Bár a bizottság csak feltételekkel hagyta jóvá a tesztet, ezeket később figyelmen kívül hagyták.
A PSA-tesztet azonban sok helyen továbbra is a prosztatarák elleni küzdelem egyik eszközeként ünneplik. A Tandem-R PSA-tesztet gyártó Hybritech cégnél több vezető is jelentős gazdasági hasznot húzott a teszt sikeréből.
A prosztatarák diagnózisával kapcsolatos aggodalmak ellenére ez a rákfajta más betegségekkel összehasonlítva gyakran lassan alakul ki, és sok esetben nem jelent közvetlen életveszélyt. Dr. Scholz könyve szerint például a vastagbélrák műtéten átesett betegei átlagosan két évvel élnek tovább, míg a prosztatarákos betegek esetében ez az időtartam átlagosan 18,5 év.
A New England Journal of Medicine 2023-ban publikált „Kezelni vagy nem kezelni” című cikke is rámutat arra, hogy a prosztatarákos betegek 15 éves vizsgálatában részt vevők mindössze 3%-a halt meg prosztatarák következtében. A sugárkezelés és műtéti beavatkozás statisztikailag nem hozott jelentős előnyt az „aktív megfigyelés” módszerével szemben.
A PSA-szűrések túlzott elterjedése nyilvánvalóan felesleges beavatkozásokhoz vezetett, és az orvosi túlteljesítés egyik látványos példája lett. Dr. Scholz hangsúlyozza, hogy a műtéti beavatkozások csak 1-2%-kal csökkentik a halálozást az alacsony és közepes kockázatú betegek körében, míg a magas kockázatúak esetében is legfeljebb 10%-os javulást hoznak.
A prosztataműtétek kockázatait tovább fokozza az eljárás nehézsége, még a robottechnológiával is. Dr. Scholz szerint 600 prosztataműtétből körülbelül 1 végződik halállal, és a műtéten átesett betegek 15-20%-a szenved inkontinenciától vagy impotenciától. Ezek a mellékhatások súlyos pszichológiai terhet rónak a férfiakra.
Mindezek alapján Dr. Scholz elítéli „az urológia világának túlkezelési gyakorlatát”. A túlzott PSA-szűrés és a prosztataműtétek nyomán sok férfi szenvedett feleslegesen. Ez a jelenség hasonló a Covid-időszak alatt tapasztalt orvosi túlkapásokhoz, amikor a vakcinákat is gyakran szükségtelenül és túlzott fenyegetettséggel népszerűsítették.