Mi a különbség a proof-of-stake és a proof-of-work között?
A blokklánc-technológiák fejlődésével és elterjedésével egyre fontosabbá váltak azok a konszenzus mechanizmusok, amelyek biztosítják a hálózatok biztonságát és megbízhatóságát. A két legismertebb és legszélesebb körben használt ilyen mechanizmus a proof-of-work és a proof-of-stake, amelyek energiaigényben, sebességben és biztonságban különböznek egymástól.
Mindkét konszenzus mechanizmust széles körben használják a kriptovaluták a tranzakciók ellenőrzésére, viszont ennek eléréséhez különböző módokat használnak.
A két mechanizmus tulajdonságai
A proof-of-worköt a Bitcoin
BTC Price
használja, amelynek során a hálózaton jelen levők jelentős számítási teljesítményt és energiát fordítanak arra, hogy bonyolult egyenleteket oldjanak meg és új blokkokat adjanak a blokklánchoz.
Ezzel ellentétben a proof-of-stake mellett az Ethereum
ETH Price
határozta el magát, amelynek segítségével a stakelhetjük kriptovalutáinkat. Ez annyit jelent, hogy leköthetjük azokat, hogy ne lehessen elkölteni, amely egy esélyt jelent egy tranzakcióblokk érvényesítésére, amelyért jutalmat kaphatunk. A proof-of-staket pont a proof-of-work hatalmas energiaigényének megoldására hozták létre, amelynél nem szükségesek nagy teljesítményű, energiaigényes számítógépek alkalmazása. Egyesek szerint ez gyorsabb tranzakciókat és nagyobb skálázhatóságot tesz lehetővé.
Azonban mint mindennek, úgy a proof-of-stakenek is megvan a maga hátránya. A kritikusai szerint a rendszer centralizálódhat, mivel a nagyobb részesedéssel rendelkező résztvevők nagyobb befolyással rendelkeznek. Emellett a proof-of-workhöz képest, amely több mint egy évtizede nagy mennyiségű értéket tárol, nem tudták eléggé tesztelni. A felelősségteljes viselkedésre való ösztönzés miatt azonban bevezették a slashing-et, amellyel az érvénytelen blokkokat jóváhagyó validátorokat büntetik a hálózaton.
A proof-of-work biztonságosabbnak tekinthető, mivel a részvétel jelentős számítási erőforrásokat igényel, ami költségessé és nehézzé teszi a rosszakarók számára a hálózat megtámadását. Ehhez speciális számítógépek, úgynevezett alkalmazás-specifikus integrált áramkörökkel (ASIC) rendelkező gépeket kell használni. Ezen gépek jelentős energiaigénye az, amelyekkel kritikákkal illetik ezt a konszenzus mechanizmust, és a résztvevőknek (bányászoknak) folyamatosan újítaniuk kell berendezéseiken, hogy versenyképesek maradjanak, amely jelentős hulladékhoz vezet. A bányászok versenye a nehéz matematikai számítások megoldásáért azonban megnehezíti, hogy egyetlen entitás irányítsa alá vonja a hálózatot.
Továbbá a proof-of-work mechanizmusnál a bányászok erőforrásokat fektetnek be a tranzakciók érvényesítésébe és jutalomban részesülnek. Ennek köszönhetően nagyon nehéz egyetlen entitásnak is átvennie az irányítást a hálózat felett, ami olyan szintű biztonságot jelent, amelyet a proof-of-stakenek még nem sikerült teljes mértékben elérnie.
Összességében elmondható, hogy a proof-of-work a hálózat biztonságár épít, ugyanakkor aggodalomra adhat okot a környezetre gyakorolt hatása és a skálázhatósága. Ezzel szemben a proof-of-stake környezetbarátabb és skálázhatóbb, de még nem bizonyult olyan robusztusnak és biztonságosnak, mint a másik konszenzus mechanizmus. Mindkettőnek megvannak a maga erősségei és gyengeségei, és mindkettő kritikus szerepet játszik a blokklánc technológia folyamatos fejlődésében.