A vakságtól a 360 fokos látásig – halálközeli élmények, amelyek megváltoztatják az életet
Vicki Umipeg, aki teljesen vakon született, rendkívüli élményben részesült, amely nemcsak az életét, hanem a halálközeli élmények (HKÉ) tudományos megértését is alapvetően megváltoztatta. Az ő története különösen figyelemre méltó, hiszen soha nem tapasztalt vizuális érzékelést, még fényt sem látott. Azonban 22 éves korában, miután egy autóbaleset következtében kirepült az autóból és súlyos sérüléseket szenvedett, megélte a halálközeli élményt, amely során először „látta” saját testét és egy gyűrűt az ujján, amit eddig csak vakon ismert.
Testen kívüli élmény és 360 fokos látás
A baleset után Vicki egy műtőasztalon feküdt, és úgy érezte, hogy a teste fölött lebegve figyeli az eseményeket. Ezt a látomást 360 fokos látás kísérte, amely lehetővé tette számára, hogy minden irányba lásson – egyszerre előre, hátra, fel és le. Mivel soha nem voltak vizuális élményei, Vicki számára ez a tapasztalat teljesen idegen és megdöbbentő volt. Azt mondta, hogy „úgy látta a dolgokat, mintha minden egyszerre történne körülötte, nem csak egy irányba tekintve.”
Dr. Jeffrey Long, a Kentuckyban praktizáló sugáronkológus több mint 25 év alatt 4000 halálközeli élményt kutatott és dokumentált, ezeket a Halálközeli Élményeket Kutató Alapítvány honlapján tette közzé.
Kutatásai során sok olyan esettel találkozott, amelyek hasonlóak Vicki esetéhez, és megállapította, hogy a halálközeli élmények leggyakoribb elemei között szerepel a testen kívüli élmény, az alagúton keresztüli utazás, a fájdalom teljes hiánya, és a találkozás elhunyt szeretteinkkel.
Long kutatásai alapján összefoglalta a leggyakoribb HKÉ-élményeket, amelyek hasonlóak ahhoz, amit Dr. Raymond Moody, a HKÉ atyjaként ismert Dr. Raymond Moody is megállapított:
- testen kívüli élmény
- a fájdalom hiánya
- alagúton keresztülhaladás egy fényes fény felé
- elhunyt szeretteinkkel való találkozás egy mennyei birodalomban
- mélyreható életfelülvizsgálat
- elsöprő szeretet és béke érzése
Vicki esete a „testen kívüli élmény” tipikus típusába tartozik. Az ő élménye, különösen a panorámavízió, minden HKÉ-ben szenvedővel közös.
A halálközeli élmények kutatásának kezdetei
A halálközeli élményekkel kapcsolatos tudományos kutatás sokáig a háttérbe szorult, mivel ezeket az élményeket gyakran téveszmének vagy hallucinációnak tekintették.
Moody könyve, az Élet az élet után, amely az első volt a halálközeli élmények tudományos vizsgálatáról, nagyban hozzájárult a téma elfogadottságának növeléséhez. A halálközeli élmények felfedezése óta világszerte egyre több kutató vizsgálja ezeket az eseteket.
Vicki, aki kezdetben nem volt járatos a matematikában és a természettudományokban, a HKÉ után intuitív módon felfogta a számítást és megértette, hogyan keletkeznek a bolygók. Válaszokat kapott a tudománnyal, a matematikával, az élettel, a bolygókkal és Istennel kapcsolatos kérdésekre, megtapasztalva a tudás és a megértés olyan nyelvek áradatát, amelyeket korábban nem ismert.
A tudományos szkepticizmus és a 30 meghiúsult hipotézis
A szkeptikusok különböző elméletekkel próbálták megmagyarázni a halálközeli élményeket, köztük az oxigénhiány (hipoxia) és a megnövekedett szén-dioxid-szint (hiperkarbia) okozta hallucinációkat. Dr. Long azonban rámutatott, hogy ezek az elméletek nem magyarázzák meg az élmények tisztaságát és részletességét.
Long kutatásai azt mutatják, hogy a hipoxia zavartságot eredményezne, nem pedig világos, szervezett élményeket. A Lancet egyik tanulmánya is igazolta, hogy a klinikailag halottnak nyilvánított, majd újraélesztett betegek jelentős része számolt be HKÉ-ről, ami azt sugallja, hogy ezek az élmények nem egyszerűen a fizikai agy működéséhez köthetők.
1978-ban öt független orvos és tudós – John Audette, akinek természettudományi diplomája van; Dr. Bruce Greyson; Dr. Raymond Moody; Ken Ring, aki szociálpszichológiából doktorált; és Dr. Michael Sabom – megalapította a Nemzetközi Halálközeli Tanulmányok Szövetségét, megnyitva ezzel az utat e rendkívüli élmények tudományos szemszögből történő feltárása előtt.
„Évtizedekkel ezelőtt hallottam először a halálközeli élményekről, amikor rezidensképzésen voltam, és a világ egyik legrangosabb orvosi folyóiratában, a Journal of the American Medical Associationben” – emlékezett vissza Long.
„A folyóiratot lapozgatva egy rákos megbetegedésekkel kapcsolatos cikket kerestem, és teljesen véletlenül találtam meg a halálközeli élmény kifejezést egy cikk címében. Zavarba jöttem, mert semmi, amit az orvosi egyetemen tanultam, nem magyarázta ezt. Vagy élsz, vagy halott vagy – nincs más opció.”
A cikket Sabom kardiológus írta, aki szívmegállást és kómát túlélő embereket tanulmányozott. Egyes betegek arról számoltak be, hogy a tudatuk kijött a testükből, és megfigyelték, mi történik, miközben a testük eszméletlen volt. Amit leírtak, hogy láttak, az a legapróbb részletekig pontos volt.
Néhány évvel később Long egyik egyetemi barátjának felesége megosztotta vele részletes és figyelemre méltó halálközeli élményét.
„Egy altatásban végzett műtét során allergiás reakció miatt szívmegállás lépett fel nála, vagyis a szíve leállt. Ekkor testen kívüli élménye volt, szemtanúja volt a műtőben uralkodó káosznak, és hallotta a szívét figyelő EKG hangos riasztását. Rövid ideig egy alagúton haladt, és egy földön túli birodalomban találta magát, ahol más lényekkel találkozott. Ott választás elé állították, hogy visszatérjen-e az életébe. A lényektől útmutatást kért, és némi beszélgetés után úgy döntött, hogy visszatér a testébe. Ekkor sikeresen újraélesztették.”
Long csodálkozott, hogy miért nem kutatják többen ezt a lenyűgöző jelenséget, ezért elindult, hogy összegyűjtse a hasonló eseteket. Egy 4000 esetből álló adatbázist épített fel. „Ez messze a legnagyobb nyilvánosan hozzáférhető gyűjtemény a halálközeli élményekről a világon” – nyilatkozta a The Epoch Timesnak.
Egy felmérésben közvetlenül megkérdezte az embereket élményük valóságtartalmáról, és a válaszadók közel 95 százaléka azt mondta, hogy élménye „határozottan valóságos” volt.
Vallási és kulturális hatások
Sokan úgy vélték, hogy a halálközeli élmények vallási vagy kulturális hátterekből erednek, és az egyének hiedelmeit tükrözik. Long azonban kimutatta, hogy az élmények univerzálisak, függetlenül a vallási vagy kulturális különbségektől. Keresztény, muszlim, hindu vagy ateista HKÉ-élmények egyaránt hasonlóak. Például a Tangshan-földrengés túlélői Kínában ugyanazokat az élményeket osztották meg, mint a nyugati országokban élők.
Találkozás Istennel
A halálközeli élmények egyik leggyakoribb és legmeghatározóbb eleme a találkozás egy ragyogó fénylénnyel, akit sokan Istennel azonosítanak. Long kutatásai szerint az élményekben megjelenő Isten gyakran egy szeretetteljes, ítélkezés nélküli lényként jelenik meg, aki elfogadást és békét sugároz. Vicki élménye során is találkozott egy ilyen fénnyel, akit Jézusként ismert fel. Long felmérése szerint a halálközeli élményen átesett emberek több mint 70%-a számolt be arról, hogy hitük Istenben megerősödött az élmény hatására.
A halálközeli élmények üzenete
Dr. Jeffrey Long kutatásai alapján a halálközeli élmények fontos üzenetet hordoznak az emberi létezésről: tudatunk több, mint amit a fizikai testünk korlátai lehetővé tesznek. Long arra a következtetésre jutott, hogy a HKÉ-k tanúbizonyságot tesznek a tudat fizikai testen kívüli létezéséről, és arra utalnak, hogy az emberi létezésnek van egy mélyebb, örökkévaló aspektusa.