Itt az új blokklánc trilemma, de ez most nem a technológiáról szól
Az eredeti blokklánc trilemma azt állította, hogy a blokklánc fejlesztőknek mindig választaniuk kell a decentralizáció, a skálázhatóság és a biztonság között. A legjobb esetben a háromból kettőt kaphattak meg egyszerre. Az új blokklánc trilemma a termékekről, az ügyfelekről és a szabályozási jóváhagyásról szól. Ismételten azonban most is csak kettőt lehet egyszerre teljesíteni.
Ami a technológiai trilemmát illeti, legalábbis az Ethereum esetében sokáig úgy tekintettek a hálózatra, mint ami erős decentralizációval és robusztus biztonsággal rendelkezik. De komoly korlátok közé szorult, amikor a kapacitásról volt szó. Mára, bár a különböző prioritások közötti kompromisszumok sosem szűntek meg, maguk a blokkláncok olyan hatalmasat fejlődtek, hogy mindhárom területen a legtöbb felhasználó „elég jónak” tartja őket.
Sokak számára az Ethereum átállása a Proof of Work (PoW) rendszerről a Proof of Stake (PoS) rendszerre és a Layer 2-es hálózatok elindítása átmenetnek tekinthető abból az időből, amikor az ezen lehetőségek közötti kompromisszumok nagy hatással voltak. Az Ethereum továbbra is szilárd biztonságot és decentralizációt kínál alaprétegként. Azonban számos más Layer 2-es hálózat, ma már ezek mellett masszív skálázhatóságot is biztosít
Az új trilemma felé történő elmozdulást az év elején a Bitcoin és Ethereum spot ETF-ek jóváhagyása az Egyesült Államokban, és az Európában életbe lépett Markets in Crypto Assets (MiCA) szabályozás elindítása váltotta ki.
Sem a kriptoszektorban, sem a mainstream szektorban nincsenek még vállalatok, amelyek a trilemmának feltétel nélkül megfelelnek
A digitális eszközök világában számos nagyobb vállalat rendelkezik termékekkel és ügyfelekkel, de hiányzik a szabályozási jóváhagyás. A kriptoeszközök és a kereskedés több mint 70%-a offshore működik, és a kriptonatív cégek közül sokan a közelmúltbeli visszaesés során visszafogták az engedélyeztetésre irányuló erőfeszítéseiket a hagyományos piacokon.
Ennek eredményeképpen ezek a cégek meglévő ügyfélkörrel és jó néhány digitális eszköz kínálatával rendelkeznek. De hiányzik a szabályozási jóváhagyás ahhoz, hogy üzleti működésüket a mainstream piacokra helyezzék át és új bevételforrásokra tegyenek szert.
A cégek másik csoportja, amelyből sokat látunk, a szabályozott piacokon működő, digitális eszközökkel foglalkozó bennszülöttek. Vannak termékeik és a szabályozásoknak is megfelelnek, de nincsenek ügyfeleik. Ezek a cégek a digitális eszközök létrehozására összpontosítanak a szabályozott környezetben. Megelőzték a hagyományos pénzügyi szektorban működő társaikat, és termékeikhez jóváhagyásokkal rendelkeztek, de nem volt olyan ügyfélkörük, amelynek eladhatták volna azokat.
Végül pedig ott vannak a legnagyobb és legérettebb pénzintézetek. A bankok hatalmas ügyfélkörrel és kiforrott, a szabályozásoknak megfelelő folyamatokkal rendelkeznek, de általában nem kínálnak digitális eszközöket.
A technikai trilemmához hasonlóan nincs tökéletes megoldás az entitások összehangolására és a tökéletes unió létrehozására, amely teljes szabályozási jóváhagyást, hatalmas termékválasztékot és óriási ügyfélbázist kínál. Számos akadály áll ennek az eredménynek az útjában.
Milyen akadályokat kell legyőzni?
Az első és legfontosabb akadálya annak, hogy mindenkinek mindent kínálhassunk, maguk a szabályozó hatóságok jelentik, méghozzá jó okkal. A szabályozó hatóságokkal folytatott eszmecserék szerint egyértelmű különbséget kell tenni a mainstream ügyfelek számára alkalmasnak és biztonságosnak tartott ajánlatok és az egyedi kriptobefektetők számára készült ajánlatok között. A kriptovaluta és a digitális eszközök magas kockázatúak, volatilisek. Nem túl jó ötlet olyan emberek számára kínálni, akik a fizetésükből élnek.
A második nagy akadályt a különböző entitások kultúrája jelenti. A legálisan működő, auditált és jól vezetett offshore kriptonatív cégek is más kategóriába tartoznak, mint a világ nagy bankjai. Ezek azok az emberek, akik akkor is belevágtak a cégalapításba, amikor sok barátjuk és családtagjuk azt mondta nekik, hogy a kriptoszektor egy átverés. Ők biztosan nem fognak úgy működni, mint a nagy bankok kultúrája.
Végső soron azonban a szakértők várakozása az, hogy a technikai trilemmához hasonlóan a piac is eléri az érettségi szintet minden ügyféltípus és ajánlat esetében. Ezek az ajánlatok a legtöbbek számára „elég jó” lesz. Azok, akiknek van kockázati étvágyuk, megtalálják majd egy szabályozott ökoszisztémán belül, de nem a legkonzervatívabb hagyományos pénzügyi szervezeteknél. Az egyéni felhasználók pedig egy kurátori, alacsonyabb kockázatú ablakot találnak majd a digitális eszközök világába.