A gazdaságok lassú államosítási időszakához érkeztünk
A globális likviditás bővül. Az elmúlt három hónapban a globális pénzmennyiség 4,7 billió dollárral nőtt. Ez a gyors növekedés akkor kezdődött, amikor a Federal Reserve először pánikba esett, és júniusban elhalasztotta a kamatok vágását.
Azóta a fejlett gazdaságok által végrehajtott újabb gazdaságélénkítő politikák láncolatát láthattuk, amelyek hozzáadódtak a már meglévő nagy költségvetési csomagokhoz. Az olyan több milliárd dolláros beruházási csomagok, mint az EU Next Generation Fund alapja, most már masszív költekezési terveket is tartalmaznak. A pénzmennyiség sebessége azonban nem emelkedik. Mindezek a programok csak szekuláris stagnáláshoz vezetnek. A kormányzati projektek és a folyó kiadások példátlan ütemben fogyasztják az államháztartások pénzét. Igaz ez az Egyesült Államokra, az EU országaira, és köztük Magyarországra is. Augusztus végéig az államháztartás központi alrendszere 2857,7 milliárd forintos hiánnyal zárt, derül ki a Pénzügyminisztérium közleményéből. Így ezek az augusztusi számok 300 milliárddal meghaladják a költségvetési törvényben eredetileg erre az évre tervezett teljes éves összeget.
A fejlett gazdaságok nem tudnak új és nagyobb költekezési tervek nélkül élni. Az eredmény még több adósság, gyengébb termelékenységnövekedés és csökkenő reálbérek. A Bank of America egy nemrégiben készült jelentésében kimutatta, hogy a nem termelő adósság növekedése jelentős problémát okozott az Egyesült Államok gazdasága számára. Minden egyes dollár új államadósság után a bruttó hazai termékre gyakorolt hatás kevesebb mint ötven centre esett vissza. Az Egyesült Államok belefullad a nem produktív adósságba. Itt még azonban legalább van némi termelékenységnövekedés. Ha megnézzük az euróövezetet, az új államadósság negatív multiplikátorhatása rendkívül nyilvánvaló. A hatalmas ösztönző tervek és a negatív nominális kamatlábak ellenére az euróövezet évek óta stagnál, és nem képes a gazdaságát felpörgetni.
Az állam szándékosan taszít lejjebb
Sokan gondoljuk úgy, hogy a rossz politika és a gondatlan kormányzati költekezés a hibás, de valószínűleg ez szándékos. Ez a gazdaság államosításának lassú folyamata. Lassan kimerítve a középosztály megtakarításait a folyamatosan csökkenő reálbérek miatt, a kormányzat kiterjeszti befolyását a gazdaságra, és a lakosság jelentős része az állami támogatásokra kényszerül. Jó példázza ezt a magyarországi helyzet is, hiszen egyre nagyobb a szakadék a felső tízezer és a szegénységben élők között, és egyre jobban szakad le a középosztály is.
A piaci szereplők ezt a helyzetet azonban szeretik. Egy új ösztönző gazdaságpolitika és terv több pénznyomtatást jelent, ami több likviditást hoz a piacokra, és a gyenge gazdasági adatoktól függetlenül többszörös bővülést gerjeszt. Az elégedetlenség azonban növekszik a polgárok körében, és így vagy úgy, de ennek rossz vége lesz.
Az adósságválságok nem biztos, hogy ugyanúgy fognak megjelenni, mint korábban. Ez nem egy kataklizmikus esemény, hanem egy lassú forrongás, amely az elszegényedéshez vezet.
A neokeynesiánusok az Egyesült Államok gazdaságának csak elmúlt négy évét nézik, és győzelmet hirdettek. Azonban az Egyesült Államok középosztályában sokak számára az elmúlt négy év elszegényedése olyan volt, mint a görög polgároké 2009-ben.
Amikor a központi bankok a puha leszállásról gondolkodnak, akkor a fizetések és betétek vásárlóerejének fokozatos eróziójára gondolnak. Pontosan ezt tapasztaljuk most, amit a magasabb adók okozta további terhek súlyosbítanak. Nincs olyan, hogy puha leszállás. Csak a kormányzati bürokraták és azok, akik el tudják rejteni vagyonukat a pénzromlás elől, élvezhetik a puha leszállás előnyeit.
Ne légy kiszolgáltatott, védd magad az elnyomástól
A pénzkínálat újbóli növekedése nem biztos, hogy újabb inflációs robbanást hoz, mert a pénzsebesség nem emelkedik ugyanúgy. Ez azonban alacsonyabb beruházási rátákat, alacsonyabb növekedést és alacsonyabb termelékenységet jelent. Újra megjelenhetnek a piaci árak, a többszörös bővülés és a buborékok, miközben a családok és a kisvállalkozások nehezebb helyzetbe kerülnek.
A kormányzati kiadások felemésztik az újonnan teremtett pénz nagy részét, így a termelő gazdaság számára csökken a hitelhez való hozzáférés, csökken a valuta vásárlóereje, és az adók és a pénznyomtatás révén elkobozzák a vagyont. Nem hiába cikkeznek a hazai gazdasági szakértők is arról, hogy egyelőre búcsút mondhatunk a 3-as kezdődő euróárfolyamnak.
Az OECD legfrissebb jelentése szerint az infláció 2025-ben 3,5% lesz 3,3%-os globális növekedési ütem mellett. A masszív új kiadási és pénzügyi programok bevezetése azt eredményezte, hogy az OECD-országok 80%-ában az éves infláció meghaladja a központi bankok által kitűzött célt. Globális politika folyik a termelő és a magánszektor vagyonának elszívására. Néhány évvel ezelőtt valaki azt merte mondani: „Nem lesz semmid, de boldog leszel”, és a legtöbb ember megértette ennek az ígéretnek a veszélyeit. Manapság már senki sem mondja ezt. Csak lassan hajtják végre. Szegényebb lesz mindenki. Védd magad az inflációtól és a pénzügyi elnyomástól, különben a függőségben élő alosztály tagja leszel.