Kína a recesszió szélén áll
Kína a Covid mellett 2008 óta először áll a recesszió szélén, az új adatok ugyanis azt mutatják, hogy a kínai feldolgozóipar már a negyedik egymást követő hónapban zsugorodott.
A kínai gazdaság egyharmadát teszi ki a feldolgozóipar – sokkal többet, mint az USA-ban. A kínai ingatlanpiac összeomlása pedig csak olaj a tűzre, ugyanis ez adja az ország gazdaságának másik harmadát.
A londoni Financial Times nemrég arról számolt be, hogy Kínában az irodaházak üresebbek, mint a pandémia idején voltak. Az FT megjegyezte, hogy az otthoni munkavégzés nem terjedt el Kínában, ami arra utal, hogy az üres irodák fő oka az elbocsátások magas száma.
Sanghajban az üres irodaházak aránya 21%. Sencsenben, Kína exportközpontjában ugyanez a szám 27%. Mindkettő sokkal rosszabb, mint a karantén idején.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a sencseni bérleti díjak éves szinten 15%-kal estek vissza. Természetesen a kínai hivatalos GDP-számok nem mutatják recesszió jeleit, de ezeknek senki sem hisz – még Kínában sem.
Drámaian megnőtt a fiatalok munkanélkülisége
Érdekes módon nem minden elbocsátás hazai vállalatnál történt: A kínai külföldi befektetések az elmúlt évben harmadával zuhantak, mivel Xi elnök tekintélyelvűsége kiszorítja a külföldi cégeket. Ezek kiürítik a kínai irodáikat, és biztonságosabb helyeken, például Vietnámban vagy Mexikóban telepednek le, a gyárak pedig követik őket.
A gazdaság csökkenése a fiatal kínaiakat sújtja a leginkább, ugyanis a fiatalok munkanélkülisége megugrott, és már majdnem minden negyedik kínai fiatalnak nincs munkája.
Azt is fontos megjegyezni, hogy Kínában egyre több a nyilvános tiltakozás, a felüljárókon emberek tucatjai követelik a szabad választásokat, emellett pedig a munkássztrájkok száma is drámaian megugrott.
Szinte minden ágazat a csőd szélén áll
Xi elnök alatt a növekedés a korábbi ütem felére esett vissza – Kína most úgy növekszik, mint egy átlagos közepes jövedelmű ország.
Ez azért van, mert a Mao-imádó Xi keményen leszámolt az üzleti szférával – még olyan prominens üzletembereket is „eltüntetett”, mint Jack Ma – az Alibaba tulajdonosa -, amikor azok szembeszálltak Xi-vel.
Eközben a kínai elnök trilliókat fektetett a kormány által támogatott iparágakba – mindenekelőtt a zöld energiába és a lakásépítésbe. Ezek azonban mostanra összeomlottak a túlkapacitás és az alulkereslet miatt.
Hogy szemléltessük, egy időben Kínának közel 1500 elektromosautó-gyártója volt. Majdnem mindegyikük vagy tönkrement, vagy a csőd szélén áll. Eközben a lakásépítés ágazata legalább öt és fél billió dollárnyi hitellel rendelkezik, és kínaiak milliói veszítik el a félkész lakásokat, amelyekbe életük megtakarításait fektették. Az ingatlanpiaci összeomlás és a 2008 óta stagnáló részvények miatt a kínaiaknak nincs pénzük arra, hogy tovább költsenek, ami még jobban lehúzza a gazdaságot.
Mi lehet a következő lépés?
Amikor Kína utoljára 2008-ban került recesszióba, Peking óriási pénzeket pumpált a gazdaságba. Kína adóssága – több mint 50 billió dollár – ezért olyannyira megnőtt, hogy az ország már nem engedhet meg magának még egy recessziót.
És ha Kína elbukik? A társadalmi szerződés Kínában a növekedésért való engedelmességen alapul. Ha a Xi nem tudja fenntartani a növekedést, a kínaiak könnyen a kormány ellen fordulhatnak. A kínai elnök nem véletlenül építette ki a rendőrállamot, de természetesen, ha az ellenállás elég széleskörű, még a rendőrség is átállhat a másik oldalra.
Kína tehát rázós útra készülhet. Ha kétségbeesik, és nacionalista figyelemelterelésre van szüksége, akkor Tajvant – és ezzel Amerikát – is belerángathatja egy konfliktusba.