Egy 50 000 éves fagyanta írhatja át az eddig ismert őskori történelmet
Egy nemzetközi kutatócsoport arra a felfedezésre jutott, hogy az őskori emberek hamarabb meghódíthatták a Föld egyes részeit, mint azt korábban hittük.
A Dr. Dylan Gaffney régész vezette csapat nemrég egy 50 000 éves fagyantát vizsgált meg, amit az akkor élt emberek “fejlett technológiai eljárásokkal” nyertek ki. A csendes-óceáni térségben lévő, Waigeo-szigeten található barlangból gyűjtött gyantából származó minta a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy az őskori emberek már évezredekkel korábban birtokba vették a Csendes-óceán szigeteit, mint azt korábban gondolták. A most kapott eredmények évezredekkel tolják ki azt az elfogadott időpontot, amely az emberiség gyarmatosítását igazolja a térségben.
„A Molokairól származó gyanta kifinomult technológiai eljárásokat bizonyít, amelyeket az esőerdőkbe költöző emberek fejlesztettek ki. Ez tovább bővíti a pleisztocén kori emberi gyűjtögetőcsoportok alkalmazkodóképességéről alkotott képünket” – magyarázta Gaffney.
A kutatócsoport által publikált tanulmány szerint az emberiség csendes-óceáni terjeszkedésének pontos időpontja továbbra is vitatott, mivel a bizonyítékok száma elenyésző. Az eddig ismert adatok alapján a térségbe való megérkezés legrégebbi elfogadott dátuma körülbelül 44 000 évvel ezelőttre volt tehető. Azonban Dr. Gaffneynak és munkatársainak köszönhetően, az 50 000 éves, kézzel gyűjtött és feldolgozott fagyanta új bizonyítékai alapján a kifinomult technológiai eljárásokat alkalmazó emberek már 50-55 ezer évvel ezelőtt megérkeztek a Waigeo-szigetre. Az új eredmény közel 10 ezer évvel haladja meg a korábbi becsléseket, és azt mutatja, hogy az emberek feltehetően évezredekkel korábban már bejárták a Csendes-óceánt.
Új bizonyítékok az emberiség múltjából
Bár világszerte számos helyen találtak bizonyítékot arra, hogy az emberek fejlett technológiai eljárásokat alkalmaztak, a mostani eredmény mögött álló kutatók szerint ez a felfedezés kritikus jelentőségű a Csendes-óceánon keresztül történő emberi vándorlások kutatásában. Megjegyzik azt is, hogy a térségben zajló emberi mozgásokról készített szimulációik alátámasztják ezt az elképzelést, különösen azt, hogy a korai emberi hajósok elérték az Ausztráliát és Új-Guineát összekötő ősi Szahul kontinenst. A kutatók hozzátették, hogy az ekkor élt tengerészek még kézzel evezhettek a szigetek között.
„A pleisztocén kori tengeráramlatok számítógépes szimulációit használtuk fel annak modellezésére, hogy mennyi idő alatt lehetett eljutni a szigetek között. Ennek eredménye az lett, hogy a hajósok nagy arányban tudtak átkelni ezeken a tengeri réseken, és a képzett tengerészek ezt viszonylag könnyen megtehették” – mondta Gaffney.
A tanulmányban elismerik, hogy az 50 000 éves gyanta pontos felhasználását nem sikerült megfejteniük. Ugyanakkor rámutatnak, hogy az általuk megállapított folyamat összhangban van a „néprajzi adatokkal” arról, hogy a területen élő waigeo népek hogyan nyerték ki a fagyantát az elmúlt évszázadokban. Azt is feltételezik, hogy a gyantát tüzelőanyagként, csónaképítéshez vagy kőszerszámok fejének és a fából készült nyelüknek összerögzítéséhez használhatták. A csapat viszont elismeri, hogy további kutatásokra van szükség az eredményeik pontosabb megerősítéséhez.