A guineai Simandou vasércbánya kitermelése felforgathatja a piacokat
Simandou több mint kétmilliárd tonna vasérctartalékkal rendelkezik, és az iparágban az egyik legmagasabb vasérc minőséggel büszkélkedhet a terület. A Rio Tinto, a világ egyik legnagyobb bányászcége megállapodást kötött a hatalmas Simandou vasércprojekt elindításáról. Simandou ezzel kihívhatja az ausztrál Pilbara régiót, mint a világ meghatározó acéltermelő régióját. Az eredetileg 1997-ben felfedezett új guineai vasérccel bővelkedő határvidék most már nyitva áll a beruházók és bányászcégek előtt. A Rio Tinto, a világ egyik legnagyobb bányászcége, a régió fő befektetője. A terveik szerint a Simfer-bánya termelését 2025-ben indíthatják el, és 30 hónap alatt évi 60 millió tonnás kapacitásra bővítik majd.
Simandou kínálatának megjelenése a piacon jelentős fenyegetést jelenthet a többi bányászrégió számára is. A Simandouban bányászott vasérc ugyanis kiváló minőségű, 65% körüli vastartalommal rendelkezik, szemben a Pilbarával, amely közelebb van a 60%-hoz. A magasabb minőségű vasércért komoly felárat fizetnek ugyanis a piacon. Ez jelentős hatással lehet a működési árrésre nézve is.
Néhány százalékpont nem tűnik soknak, de a magasabb osztályú minőség kevesebb szennyeződést jelent. Ennek fontos következményei vannak az acélgyártók számára. A vasérc szennyeződéseit, például a szilícium-dioxidot és a timföldet óriási kemencékben fújják ki, és energiaigényes eljárással nyersvasat állítanak elő. Emiatt az alacsony minőségű ércet drágább feldolgozni, ezért a Pilbarában bányászott vasérc egy részét árengedménnyel adják el a vasércpiacon.
Nagyon kevés vasércbánya rendelkezik a 65%-os vastartalmú érc exportálására alkalmas kapacitással is. A Simandou azonban jelentősen meg fogja változtatni ezt a képet.
Ausztrália még mindig előnyben van
A Simandounak otthont adó nyugat-afrikai ország, Guinea nagyjából 7 700 tengeri mérfölddel (14 260 km) van távolabb Kínától, mint Ausztrália. A vasérc terjedelmes árucikk, ezért drága a szállítása. Az ázsiai piacok közelsége továbbra is jelentős előny az ausztrál vasérctermelők számára – különösen a főbb szállítási útvonalakon jelenleg is fennálló zavarok közepette.
Egy másik szempont azonban a geopolitikai kockázat körül forog.
Guinea nem a legrosszabb hely az üzleti életben, de messze nem tartozik az első számú célpontok közé. Az emberi jogok megsértése, a több évtizede folyamatos korrupció, a brutalitás és a diktatúra csak néhány az ottani problémák közül. 2021 szeptemberében az ország hosszú távon hatalmon lévő elnökét, Alpha Condét a nemzeti fegyveres erők egy államcsínyben – 40 év alatt a harmadikban – letartóztatták
A katonai puccs hatására a bauxit – Guinea jelentős beszállító – világpiaci ára a londoni fémtőzsdén az egekbe szökött, és tonnánként 2782 dollárra is emelkedett. Az ehhez hasonló események kétségtelenül álmatlan éjszakákat okoznak a Rio Tintónak és Simandou fejlesztési partnereinek (köztük van egy kínai konzorcium is).
És nem ez lenne az első problémás eset. A Rio Tinto 2008-ban elvesztette a simandou-i bányászati koncessziójának csaknem felét, mivel a guineai bányászati miniszter hirtelen felmondta a vállalat koncessziós szerződését.
A geopolitikai drámák és problémák tehát hirtelen és figyelmeztetés nélkül törhetnek ki a világnak ezen a részén, ami folyamatos veszélyt jelent a Rio Tinto hatalmas tőkebefektetéseire ebben a feltörekvő bányászati központban. Ausztráliában azonban egyik ilyen kockázat sem áll fenn.
A piac készen a bukásra készül?
Kétségtelen, hogy a vasércpiacon sok még a homályos rész. Simandou régió növekvő termelése az ausztrál termelőket fenyegető legfőbb veszélyt jelenti. A keresleti oldalon azonban a gyengülő kínai ingatlanpiac is rontja a hosszú távú kilátásokat.
A borúlátás ellenére nehéz bullishnak lenni ezzel az ömlesztett ipari nyersanyaggal kapcsolatban. A többi nagy bányászcég tőzsdei teljesítménye sem tűnik acélosnak. A Fortescue, egy másik nagy ausztrál bányászcég árfolyama 25%-ot esett vissza a februári csúcsok óta. A középkategóriába tartozó másik ausztrál cég, a Champion Iron árfolyama hasonló mértékben esett.
De honnan jön ez a visszaesés?
Miután január elején tonnánként 130 dollár körül tetőzött a vasérc ára a tőzsdéken, a fém ezután röviddel 100 dollár/tonna alá bukott. Ez pánikhullámot váltott ki a mainstream médiában, a kommentátorok meglehetősen merészen jósolták az összeomlást. A drámai szalagcímek ellenére azonban a vasérc 2024-es „szabadesése” inkább egy kisebb bukkanónak tűnik, és most már szépen lépked felfelé. Az árfolyam konszolidálódik, tonnánként 100 dollár fölött van tartósan, miután az elmúlt 18 hónapban többször is súlyos mélypontokat ért el.
Tekintettel arra, hogy még mindig a lehetséges fellendülési szakasz elején járunk, most lehet a legjobb alkalom arra, hogy elkezdjük keresni a lehetőségeket ebben a diszkontált ágazatban. Különösen most, hogy Kína elkezdte felpörgetni a leharcolt ingatlanpiacát. A múlt hónapban ugyanis Peking bejelentette, hogy csökkenteni fogja a lakásvásárlás költségeit azáltal, hogy a jelzáloghitel-kamatlábakat lejjebb viszi, és a minimális előleg arányát 30%-ról 20%-ra csökkenti. Emellett Kína legutóbbi GDP-adatai 5,3%-os növekedést mutattak az idei első negyedévben, ami meghaladja a korábban kitűzött 5%-os célt.
Ha azonban túllépünk a negatív jóslatokon, a vasércpiacon nem is olyan borúsan alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják. Ez jó hír az ausztrál vasércbányászok számára is.