Világosabbak az ICO-kra vonatkozó szabályok Svájcban
A Svájci Pénzpiaci Felügyelőség (FINMA) megjelentette az ICO-kra vonatkozó alapszabályzatát. Ezzel Svájc az első olyan ország, ahol átláthatóvá válik a kibocsátások rendszere az összes résztvevő részére. A lépést az sürgette, hogy az ICO kibocsátások mindennaposak lettek az országban, és ezzel együtt sokasodtak a megkeresések is az előírások pontos használatáról.
A FINMA megjelentette alapálláspontját már a múlt év szeptemberében, miszerint az ICO-k alapesetben részvénynek számítanak. Ezen az állásponton finomítottak. Ki kell emelni, hogy nincs külön törvény a kibocsátásokról, a kérelmeket mindig egyedi esetként kezelik. A szabályozás kibocsátásával már mindenkinek világossá válik, milyen dokumentumokra van szükség az eljárás beindításához. Ezekben az anyagokban részletezni kell a projekt alapvető céljait, a várható fejlesztéseket, a tokenek kibocsátását, valamint a másodlagos kereskedelemre vonatkozó terveket.
A beadott dokumentáció és vizsgálódás után a FINMA eldönti, hogy az ICO egyáltalán pénzügypiaci szabályozás alá esik-e. A kérelmeket a meglévő törvények alapján bírálják el, különösen figyelembe veszik a projekt gazdasági célját, illetve azt is vizsgálják, hogy ezek nem ütköznek-e valamilyen előírásba. Svájban sincs külön az ICO kibocsátásokra vonatkozó törvény.
A felügyelőség három tokenkategóriát különböztet meg:
- Kifizetésre szánt tokenek: Ez a szűk értelemben vett kriptopénzekkel megegyező fogalom. A tokeneket most, illetve a jövőben értékátvitelre, fizetőeszközként használják. Röviden szolgáltatásokért és termékekért fizethetünk velük.
- Elérési tokenek: Applikációk és szolgáltatások digitális elérését teszi lehetővé, blokklánc infrastruktúrán futtatva.
- Részesedési tokenek: Részesedést biztosítanak a vállalat profitjában és tőkemozgásaiban. Ezek tehát hasonlóak a részvényekhez, kötvényekhez és derivatívákhoz.
Svájci Pénzpiaci Felügyelőség dokumentumának legfontosabb pontjai
A tokenek nem szükségszerűen esnek egyetlen kategória alá, előfordulhatnak hibridek is, amelyek részvényekként és fizetési eszközként is működhetnek.
Amennyiben a tokenekkel részesedést lehet szerezni a vállalatban, akkor ebben az esetben a részvényekre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Ha a tokeneket nyilvánosan, hivatásszerűen kínálják harmadik személynek elsődleges piacokon, akkor ez a tevékenység engedélyköteles.
Ha a kibocsátó nem ígér visszafizetést, az eszközök nem számítanak letétnek, akkor banklicenc megszerzése nem szükséges (kivételek persze vannak a szabály alól).
Gondot kell fordítani a pénzmosás elleni küzdelemre is (AML), amennyiben a tokenekért a fizetéseket köztes személy segítségével veszik át, akkor ő felelős a megfelelő eljárás lefolytatásáért. Ez magába foglalja a kedvezményezett személyazonosságáról való meggyőződést is (KYC).
A FINMA igazgatója az előírások kapcsán hozzátette, hogy a blokklánc technológia hatalmas fejlesztési potenciállal rendelkezik, amely túlmutat a pénzügyi alkalmazásokon. A kapcsolódó technológiát azonban nem szabad a hatályos törvények kijátszására alkalmazni, védeni kell a befektetőket és a pénzügyi rendszer integritását.
Nagyon fontos még, hogy a kibocsátók felhívják a figyelmet a nagyfokú kockázatokra, amelyek hangsúlyozottan jelen vannak. Érdekes kitétel, hogy a jelenlegi polgári törvénykönyv szerint nem lehet eldönteni, hogy a blokkláncokon végrehajtott szerződések jogilag kötik-e a feleket.
Na ha még nem ment el a kedvünk ICO kibocsátástól Svájcban a hatóság által kibocsátott dokumentum csatolmányában szépen kigyűjtötték a legfontosabb kérdéseket, amelyekre ilyen ügyleteknél meg kell felelni.
Az egész lényege, hogy Svájcban nem hallgatják el a napjainkban tapasztalható innovációkat, a körülöttük lévő ködöt is oszlatni szeretnének, rövid, világos magyarázatokkal. A kiadott dokumentumok pedig mintának szolgálhatnak hasonló kezdeményezéseknél világszerte.