6 milliárd dollár sem lenne elég a globális éhínség megoldására – mégis mennyi az annyi?
Michael Shellenberger újságíró elmondása szerint az éhínség problémájának megoldására valójában még a fent említett összeg sem lenne teljességgel elegendő. A bűvös értéket egyébként David Beasley, az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) vezetője, állapította meg ez év októberében. Emellett pedig arra ösztökélte Elon Musk és Jeff Bezos milliárdos üzletembereket, hogy „egyszeri alkalommal lépjenek fel” az éhezés ellen.
Beasley szerint „6 milliárd dollárral 42 millió olyan emberen tudnánk segíteni, akire enélkül a biztos halál vár. Ebben semmi bonyolult nincsen.”
De meglepne bárkit is, ha a segítségnyújtás tulajdonképpen sokkal komplikáltabb művelet lenne, mint azt ahogy beharangozták?
Sokan támadták a WFP megnyilvánulása után Musk-ot és számonkérték, mivel vagyonának csupán 2%-át (a becslések szerint) kellene feláldoznia az ügy finanszírozásához. A multimilliárdos vállalkozó Twitteren reagált a vádakra, miszerint „ha a WFP bebizonyítja, hogy 6 milliárd dollár megoldaná az éhínséget a világon, rögtön eladnám a Tesla részvényeit és megtenném. De mindennek nyilvános úton kell lezajlania, hogy a nyilvánosság lássa hogyan költik el a pénzt.”
Nem ez lenne az első alkalom, hogy Musk a Twitteren keresztül bonyolítana le jelentős fontosságú ügyleteket. Nemrégiben 5 millió dollárnyi Tesla részvényt adott el egy szavazás után, amelynek alakulásáról követői dönthettek.
If WFP can describe on this Twitter thread exactly how $6B will solve world hunger, I will sell Tesla stock right now and do it.
— Elon Musk (@elonmusk) October 31, 2021
Beasley szerint egyébként Musk kérései teljes mértékben megoldhatóak lennének és rendelkezésükre állnak a megfelelő források is hozzá.
Az éhínséget megoldani kívánó segélyek néha csak rontanak a helyzeten
A szóban forgó helyzet azonban sokkal árnyaltabb annál, mint amilyennek az először tűnik. A Világélelmezési Programnak korábban már többször is meggyűlt a baja azzal, hogy az élelmezési segélyek többet ártottak, mint használtak volna.
Iszonyatosan nagy mennyiségű ételt zúdítottak a szegény országokra, ezzel az ottani árak hihetetlenül lecsökkentek és emiatt a helyi farmerek majdhogynem teljesen csődbe mentek.
Több ízben előfordult az is, hogy az éhínség enyhítésére küldött élelmiszereket ellopták és fegyverekért cserébe eladták. A segélyek azt a hitelezési rendszert is tönkretették, amely lehetővé tette a termelők számára, hogy az aszályok során pénzt kölcsönözhessenek, amit később visszafizettek.
Ebből kifolyólag sokkal kevesebben veszik a fáradtságot arra, hogy termelői tevékenységeket folytassanak. Ez pedig értelemszerűen az adott országok gazdaságára is szörnyű hatással van. Megoldásképp a segélyek egy részét valutában folyósítják, ez viszont gyakran vezet korrupcióhoz, illetve a néhány helyen fennálló háborús szituációk súlyosbodásához is.
Sok államban a felsorolt problémák közül szinte egyik sem érvényesül, az éhezés a természeti adottságok következményeként lép fel.
Ezen tények tudatában már érthető, hogy miért van szó ilyen összetett problémáról. Egy államot szinte képtelenség talpra állítani csupán a külföldről érkező támogatásokkal. A változásnak az ország határain belül kellene végbemennie, ehhez viszont néha még a pénzügyi segítség sem elég.