2025 a globális rend felbomlásának éve lesz?
A harmadik világháború már zajlik – még ha nem is a hagyományos értelemben. Az USA vezette egypólusú világrend megingott, ahogy Oroszország, Kína és szövetségeseik többpólusú világrendre törekednek. A két nagyhatalmi blokk között kibontakozó konfliktusok nem értelmezhetőek hagyományos háborúként. Helyettük proxy-háborúk, gazdasági és kiberháborúk, valamint információs konfliktusok határozzák meg a világrendet.
Az elmúlt évtizedekben megszokott egyensúly jelentős mértékben felborult. A geopolitikai helyzet instabillá vált, mivel a felek közötti feszültségek és ellentétek mélyültek. 2025 kulcsfontosságú év lehet, amikor ezek a feszültségek kritikus pontra juthatnak, és a világrend jövője eldőlhet.
Két blokk küzdelme
Az egyik oldalt az USA és szövetségesei alkotják, akik az egypólusú status quo fenntartására törekednek. Ez a tömb, amelyet nevezzünk NATO és Szövetségesei néven, az USA vezette világrendet kívánja megőrizni. A NATO stratégiája a különböző szövetségesek gazdasági és katonai erejének együttes kihasználásán alapul, és célja, hogy ellensúlyozza az érdekszövetségekben tapasztalt töréseket.
A másik blokk, amelyet BRICS+ néven ismerhetünk, Oroszország, Kína, Irán és más, a többpólusú világrendben érdekelt országok szövetségét takarja. Ezen blokk célja, hogy egyensúlyi helyzetet teremtsen a világpolitikában, nagyobb befolyási lehetőséget biztosítva a fejlődő és regionális hatalmak számára. Az elmúlt évek során ez a szövetség jelentős gazdasági integrációt és politikai koordinációt ért el. Az energiaforrások feletti ellenőrzés, a kereskedelmi útvonalak biztosítása és a technológiai függetlenség elérése kulcsfontosságú tényezők a BRICS+ stratégiájában.
A proxy-háborúk jelentősége
Újra meg kell értenünk a proxy-háborúk szerepét, amelyek meghatározhatják, ki nyeri meg a 3. világháborút, és ki alakíthatja az új világrendet. Ez egy olyan módszer, amellyel a nagyhatalmak közvetve vívják meg csatáikat, kisebb nemzeteket vagy csoportokat használnak fel helyettesítőnek ahelyett, hogy közvetlenül konfrontálódnának egymással. A nagyhatalmak támogatják, felszerelik és finanszírozzák a kisebb csoportokat vagy nemzeteket egy proxy-háborúban, hogy harcoljanak egy közös ellenfél ellen.
Ez a támogatás magában foglalhat katonai kiképzést, fegyvereket, finanszírozást és egyéb erőforrásokat. A kritikus pont az, hogy a nagyhatalmak nem vesznek részt közvetlenül a harcban. A 3. világháború során számos proxy-háború folyik. Azonban azok, amelyek vélhetően döntőnek fognak bizonyulni, Tajvanon, Ukrajnában és a Közel-Keleten lesznek. A többi proxy-háború ehhez képest periférikus.
Ellentétben Európával (Oroszország) vagy Kelet-Ázsiával (Kína), nincs olyan fejlett nukleáris hatalom, amely elrettenthetné a NATO-t és partnereit az agresszívabb közel-keleti katonai fellépéstől. Irán ezért a BRICS+ szövetség gyenge láncába tartozik a többpólusú világrendet szorgalmazó szövetségben.
A Közel-Keleten a proxy-háborúkban érintett szereplők, köztük Irán és szövetségesei, kulcsfontosságúak a BRICS+ stratégiájában. Az USA és szövetségesei ugyanakkor a NATO érdekeinek képviseletében igyekeznek minimalizálni Irán regionális befolyását. Ezek a konfliktusok komoly gazdasági és humanitárius következményekkel járnak, amelyeket a világgazdaság minden szegmense megérez. Az ukrajnai konfliktus például nemcsak Európát érinti, hanem világszerte kihat az élelmiszer- és energiapiacokra.
A geopolitikai sakktábla hozzávetőleges térképe.
Geopolitikai átalakulások a Közel-Keleten
Irán helyzete különleges a regionális konfliktusokban. Az Egyesült Államok és szövetségesei igyekeznek megakadályozni az ország megerősödését, míg Kína és Oroszország gazdasági, politikai és katonai támogatást nyújtanak neki. Az Irán elleni szankciók és a különböző katonai nyomások ellenére az ország sikeresen fenntartotta befolyását. A szankciók hatására az ország gazdasága új modellek felé fordult, többek között a keleti piacokkal való kapcsolatépítés irányába. Az iráni vezetés a szankciók ellenére is képes volt stabilizálni az ország belpolitikai helyzetét, és modernizációs programokat indított el. Ezek a programok az infrastruktúra fejlesztését, az energetikai önellátás erősítését és az innováció ösztönzését célozzák meg.
Törökország és Szíria mint stratégiai csomópont
A geopolitikai térképen Törökország pórusai dinamikusan változnak. A szíriai helyzetben és a neo-oszmán birodalom útjának kitaposásában Törökország központi szerepet tölt be. Erdogan ambíciói túlmutatnak a régió stabilizációján, míg az USA és Izrael támogatásával igyekeznek ellenőrzés alatt tartani a kialakuló rendet. Törökország sikerei azonban nem mentesek kihívásoktól. A kurd erők ellenállása és az instabil belpolitikai helyzet jelentős akadályt jelenthet az ország ambícióinak megvalósításában.
Törökország emellett gazdasági szempontból is jelentős szerepet tölt be, hiszen tranzitútvonalként szolgál a Közel-Kelet energiakészletei és Európa között. Ez a helyzet stratégiai jelentőséget biztosít számára, de ugyanakkor konfliktusforrást is jelenthet, különösen az energiaárak globális alakulásának függvényében. A szíriai konfliktus tovább mélyíti a regionális instabilitást, ahol a szemben álló felek és helyi milíciák összetett szövetségi rendszere tovább bonyolítja a helyzetet.
Ki győzedelmeskedik?
A geopolitikai sakktábla kimenetele bizonytalan. 2025 kulcsfontosságú év lehet, amely eldönti a BRICS+ és a NATO és Szövetségesei közötti erőviszonyokat. Irán meghódítása képes lehet eldönteni a konfliktust, de ennek hatásai beláthatatlanok. Egy biztos: a világ nem lesz ugyanaz, bárki is kerül ki győztesen. A világgazdaság, az energiapiacok és a politikai stabilitás egyáltalán nem kerülhetők meg az események fényében.
Aszad bukása visszaesés a BRICS+ számára, de nem jelent vereséget. Ha a NATO és partnerei döntő győzelmet akarnak a Közel-Keleten, akkor az iráni kormányt kell kiiktatniuk. Ezért feltételezhető, hogy Irán lesz a III. világháború döntő csataterülete. Egy frissített geopolitikai térkép a Közel-Keletről és a környező régióról.
A kialakuló többpólusú világrend nemcsak politikai és gazdasági szinten jelent átalakulást, hanem kulturális és társadalmi értelemben is. A világ nagyhatalmai közötti erőviszonyok átalakulása új lehetőségeket és kihívásokat hozhat a kisebb nemzetek számára is, amelyeknek alkalmazkodniuk kell a változó környezethez. Az energiafüggetlenség és a technológiai fejlődés kulcsszerepet játszhat abban, hogy egyes országok hogyan pozícionálják magukat az új világrendben.
(A cikk a ZeroHedge portál véleménycikke alapján készült.)