100 éve nem látott békafajra bukkantak az ecuadori Andokban
Felbukkant egy utoljára 1922-ben látott békafaj az ecuadori Andok déli részén.
A Quitahuaycu természetvédelmi rezervátumban 2022-ben egy kutatóexpedíció során találtak rá a száz éve nem látott békafajra. Az újrafelfedezést a biológuscsoport genetikai elemzéssel erősítette meg.
Kihaltnak hitt békafajra bukkantak
A több évtizede „valószínűleg kihaltnak” minősített molleturoi rablóbéka (Pristimantis ruidus) valószínűleg azért tűnt el az emberiség szeme elől, mert a 3 centiméter alatti méretével kiválóan tud rejtőzni az Azuay tartományban található Molleturo-erdő sűrű növényzetében.
2022-ben Juan Sánchez-Nivicela biológus és csapata az ecuadori Andokban található erdőben végzett expedíció során bukkant rá a felfedezésre. A kutatók ritka és elveszett kétéltűek után kutattak a telihold fénye alatt, miközben a Sangay vulkán folyamatosan dübörgött kilométerekre tőlük.
A vulkán zaja egy pillanatra elhallgatott, miközben a holdfény megvilágított egy erdő közepén álló kidőlt fát. A tudósok odaléptek, és két apró békát találtak, de nem tudtak őket azonnal azonosítani.
Később, a laboratóriumban rájöttünk, hogy ez a Pristimantis ruidus faj, amit még soha senki nem látott. Hihetetlen meglepetés volt.
– részletezte Sanchez-Nivicela a Mongabaynek adott interjúban.
A békának nincs látható dobhártyája, és jellegzetes W alakú hátsó bordái vannak. A felfedezéssel ismét a tudományos érdeklődés középpontjába állították a kétéltűt, miután a quitói San Francisco Egyetem egy csapata Juan Sánchez-Nivicela biológus vezetésével rábukkant a két békára.
Az utolsó észlelés George Tate brit-amerikai zoológushoz volt köthető, aki 1922-ben 16 békát fogott ugyanebből a fajból. Most, egy évszázaddal később, a megfoghatatlan békák közül kettőt az ecuadori tudományos intézetekben őriznek.
María del Carmen Vizcaíno biológus elárulta, hogy a felfedezés reménnyel töltötte el őket, mert számos új adatra tehetnek szert. Ugyanis a békák megőrzése lehetővé teszi a részletes tanulmányozást és a hosszú távú referenciát, valamint a DNS vizsgálatokat is.
De ami talán a legfontosabb fejlemény, hogy a faj szaporodásának jeleit is megtalálták. Az egyik nősténynek petefészkei fejlődtek ki, a másik pedig fiatal volt, ami arra utal, hogy a populáció életképes, és nem ezek voltak az utolsó egyedek.
Az esőerdők védelmezése
Vizcaíno, bár nem vett részt az új tanulmányban, úgy véli, hogy a faj megtalálása „az ellenállás zászlaja” lehet a déli Andokban történő bányászattal és illegális fakitermeléssel szemben.
A faj egy újabb ok a környezet védelmére, mivel az élőhelyek elpusztítása miatt számos állatot fenyeget a kihalás veszélye. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy a déli Andok a régió legelaprózottabb ökoszisztémái közé tartozik. Mára az eredeti erdők mindössze 30%-a maradt meg.
Bár Ecuador 630 különböző kétéltű fajjal büszkélkedhet, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió Vörös Listája szerint 35%-uk veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett. Ezért Vizcaíno szerint meg kell tenni a szükséges intézkedéseket az élőhelyek védelméért.
Érdekelhet:
- Egy 50 000 éves fagyanta írhatja át az eddig ismert őskori történelmet
- Új felfedezések a piramisokról: mégsem rabszolgák építették őket
- Egy forradalmi felfedezés szerint az atommagban tárolhatjuk a kvantuminformációt