Costa Concordia: 10 éve történt a modernkori hajózás legnagyobb tragédiája
Egy hajótörés története, egy éjszaka története, amikor oly sok sors összefonódott. Egy tragédia, melyben egy meggondolatlan manőver 32 áldozatot követelt.
Hibák, hazugságok, tragikus véletlenek, kommunikációs hiányosságok. Egy meggondolatlan kerülő, amely tragédiába torkollott. Tíz évvel ezelőtt, 2012. január 13-án 21.45-kor a Costa Concordia, egy 450 millió eurós úszó város, nekiment a három Scole-szikla egyikének, amelyek minden hajózási térképen szerepelnek, nem messze Giglio szigetétől, amelyek a toszkán szigetvilág nemzeti parkjának részét képezik. Egy üvöltés és az egész hajó remegett. Az ütközés 70 méteres rést ütött a hajó bal oldalán, amely a Giglio Portótól északra fekvő sziklaperemen futott zátonyra. 27 utas és a személyzet öt tagja vesztette életét. A listán szerepel egy ötéves kislány is, aki az apjával együtt halt meg, illetve egy magyar hegedűművész Fehér Sándor. Sokan hasonlították a tragédiát a Titanic hajótöréséhez. A hajó úgy feküdt Giglio szigete előtt, mint egy sebesült óriás. Egy partra vetett óriás, amely felébresztette az 1912-ben elsüllyedt Titanic szellemét.
Álomból rémálom
A fedélzeten 4229 ember tartózkodott, köztük 1013 főnyi személyzet és 3216 utas 63 különböző országból, akik két órával ezelőtt indultak el Civitavecchia kikötőjéből Savona irányába, hogy a „Citrusfélék illata” nevű körutazással egy hétig a Földközi-tengeren pihenjenek. Hétnapos utazás Tunézia, a Baleár-szigetek, Spanyolország és Franciaország között 1300 euróért két felnőtt és egy gyermek részére. A csodásnak ígérkező utazásból azonban rémálom lett. A becsapódás pillanatában a fedélzeten éppen a vacsora második körét szolgálták fel, miközben baljósan Celine Dion My heart will go on száma zendült fel.
Az az éjszaka és az azt követő napok olyanok voltak, mint egy film. Az ütközés, a hajó rázkódása, az emberek kiáltásai, a sötétség, a félelem, 4000 ember, akik megpróbálják elérni a mentőcsónakokat, a későn érkező segítség, a mentés az éjszaka közepén és a túlélők szörnyű történetei, azoké, akiket a szerencse vagy a véletlen mentett meg. Az ártatlan áldozatokról, akik nem élték túl. Francesco Schettino kapitányt, aki 2002 óta a Costa Crociere kötelékében dolgozott, és 2006 óta volt kapitány, valamint Ciro Ambrosio első tisztet, aki a baleset idején a hídon őrködött letartóztatták. Schettino a római Rebibbia börtönben van, 16 év börtönbüntetést kapott: tíz év emberölésért és vétkes testi sértésért, öt év hajótörésért és egy év hajóelhagyásért. Emellett öt évre eltiltották minden tengerészeti foglalkozástól.
A hajó ezer nappal a gigliói baleset után visszaadta az utolsó áldozat holtestét is, amikor 2014. november 3-án a roncs bontási fázisában Genovában megtalálták egy indiai pincér holttestét.
Az utasok riasztása
Míg a Titanic tragédiájakor Morse-kód segítségével tudtak vészjelzést küldeni, éppen száz évvel később az első vészjelzés az utasoktól érkezett, akik telefonon értesítették a rokonokat és a rendőrséget, valamint a Facebookon és a Twitteren posztoltak. A riasztást nem a legénység, hanem egy utas adta le, aki felhívta a rokonait Pratóban, hogy az étkező fedélzete összeomlott. A rokonai riasztották a csendőröket, akik felvették a kapcsolatot a livornói kikötőigazgatósággal. A rémült utasok üzenetei megszaporodtak a közösségi oldalakon, miközben a tragédia hivatalosan nem is létezett.
A túlélők közös története azonnal elterjedt az interneten, és a tragédiát első kézből átélők hangján mesélte el a baleset szakaszait, a pánikot a fedélzeten, a katasztrófát és a mentést. Csak néhány újságnak sikerült címlapra tennie a hírt. Két túlélő újságíró, Luciano Castro és Patrizia Perilli – akik a hajó 1022-es kabinjában tartózkodtak – létrehoztak egy weboldalt, amely a hajótörés éjszakájáról számolt be. Giglio szigete a média színpadává vált, ahol a dráma és a bohózat együtt élt. Az álhírek is győzedelmeskedtek, majd lelepleződtek: olyan emberek állították magukat a tragédia túlélőinek, akik soha nem is voltak a hajón.
21.08-kor a Facebookon egy gigliói általános iskolai tanárnő, Patrizia Tievoli, a maître nővére azt írta a tragédia előtt: „Rövidesen a Costa Crociere Concordia elhalad a közelben, üdvözlet a testvéremnek, aki végre leszáll Savonában, hogy élvezze egy kicsit a nyaralást!” Másnap a következőt írta: „A hajó most már egy élettelen cet”.
A technológia ékköve
A hajó a technológia ékköve volt, akkoriban Olaszországban a valaha épült legnagyobb hajó, mely a luxus megtestesítője volt. 1500 kabin, négy sósvizes medence, öt étterem, egy hatalmas wellness-központ, spa, egy kétszintes szépségfarm. A hajó neve az európai nemzetek közötti egység és béke gondolatát hivatott felidézni, ezért a 13 fedélzetet 13 európai országról nevezték el: Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Görögország, Írország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Spanyolország és Svédország.
2014 júliusában egy meglehetősen bonyolult művelet keretében a Costa Concordia hajót megemelték és Genovába szállították. Habár már nem tudta maga szelni a hullámokat, míg mindig impozáns látvány volt, amikor beért a kikötőbe. A roncsot bontásra ítélték, amit 2017. július 7-én fejeztek be. A költségek 100 millió euróra rúgtak, a munka 22 hónapig tartott, ezer ember dolgozott rajta, az acél nyolcvan százalékát újrahasznosították.